A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle Számítógépes irodalomtudomány című 2020/2. számát kerekasztal-beszélgetéssel mutatták be június 24-én. Bevezetésképpen Földes Györgyi (BTK Irodalomtudományi Intézet [BTK ITI]), a Helikon főszerkesztője ismertette a lapszám tartalomjegyzékét, illetve bemutatta a beszélgetés résztvevőit, majd a digitális bölcsészet, elsősorban a digitális irodalomtudomány módszertani kérdéseiről esett szó Maróthy Szilvia (BTK ITI), a szám szerkesztője vezetésével.

Közreműködtek: Almási Zsolt (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Kalcsó Gyula (Petőfi Irodalmi Múzeum, Eszterházy Károly Egyetem), Major Ágnes (BTK ITI) és Kiss Margit (BTK ITI).


Helikon uj szamAlmási Zsolt – ahogy tanulmányában is – egy kritikai módszertan megteremtésének fontosságát hangsúlyozta, azt, hogy ezen a területen reflektáltan kell felhasználni a számítógép számolási erejét, mert ezzel elejét lehet venni azoknak a (főképp angolszász vonalról érkező) bírálatoknak, amelyek időnként az analóg irodalomtudomány oldaláról érik a digitális bölcsészetet. A Shakespeare-kutatásból hozott példákat annak szemléltetésére, mennyire fontos tudni, milyen döntéseket hoznak egy-egy szóstatisztika alkotói a szoftverek készítésekor, amikor arról van szó, hogy melyik szövegváltozattal dolgozzanak az alkalmazásban. Fontos figyelembe venni például azt is, hogy mit tekint a program szónak, milyen keresési algoritmusok vannak benne. Maróthy Szilvia megjegyezte, hogy ezzel kapcsolatban csakis akkor indulhat szakmai párbeszéd, ha az alkalmazásokról pontos dokumentáció áll rendelkezésünkre.

Kalcsó Gyula a (főként középkori) kéziratos források elektronikus kiadásához adott módszertani ajánlást, szempontokat, különös tekintettel a forráskódok, adatsorok közzétételére.

Kiss Margit hangsúlyozta, hogy a stilometriában – és más területeken is, ahol adatokkal van dolgunk – lényeges kritériumnak tekinti a reprodukálhatóságot, a kísérlet megismételhetőségét, sőt továbbgondolását, illetve hogy az adatvizualizáció szintén értelmezési keretet ad, ezért önmagában is fontos kérdéseket vethet fel.

A lapszám két másik műhelytanulmányát, Fellegi Zsófia és Palkó Gábor cikkét Major Ágnes, a Helikon folyóirat technikai szerkesztője mutatta be. Az Arany János-emlékévben indult nagyszabású projektről szólva, amely a kritikai kiadás és kéziratok (jelenleg: a hivatali iratok) digitalizációját foglalja magába, a szerzők beszámoltak a Transkribus nyomtatott szövegek és kéziratok felismertetését és átírását segítő szolgáltatás magyar nyelvűvé fejlesztéséről is.

Szénási Zoltán Szemléjét azokról a nagyobb volumenű vállalkozásokról, amelyek magyarországi szövegkiadásokkal foglalkoznak – a BIÖP hálózati kritikai kiadásai, az MTA-DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport elektronikai kiadásai, illetve a DigiPhil projekt által szolgáltatott számos szövegkiadás – szintén Major Ágnes ismertette.

A beszélgetés során Kiss Margit felvetette, hogy az új digitális kiadásoknak jobban el kellene szakadniuk a nyomtatott változatoktól, és ezzel kapcsolatban arra kérdezett rá, hogy milyen elképzelések körvonalazódnak a jövő kritikai kiadásaival kapcsolatban. Maróthy Szilvia úgy látja, a felhasználók (olvasók, egyetemi hallgatók) jelenleg a PDF formátumú verziót részesítik előnyben, ezért minél inkább arra kellene törekedni, hogy olyan ismeretekre tegyenek szert, amelyek lehetővé teszik számukra az interakcióra, különféle megjelenítésekre képes webes felületek használatát is. Kalcsó Gyula szerint a jövő kritikai kiadása mindenképpen digitális lesz, az így feldolgozott források használatához azonban alapvető felhasználói szemléletváltás szükséges – az olvasók igényeihez is igazodva a jelenleg elérhető formátumok (PDF-ek, böngészők) megtartása mellett. Major Ágnes a filológusok szempontjából megítélve mindenképpen hasznosnak tekinti a legújabb a fejlesztéseket, különös tekintettel a programok gyakorlati előnyeire (például hogy a kritikai kiadások készítése során felmerülő új adatok esetén a digitális felületen gyorsan és könnyen korrigálni lehet). Almási Zsolt szerint a digitális kiadásokban nagyobb flexibilitásra van lehetőség, mint a hagyományos könyvkultúrában (például a szövegváltozatok elérhetővé tételével) – és mint Maróthy Szilvia kiemelte, ennek átlátására az adatvizualizációt biztosító TEI XML alapú szövegfeldolgozás most a legnépszerűbb megoldás.

A továbbiakban szó esett még a most 80 éves Tito Orlandi munkásságáról, valamint a szövegközpontú alkalmazások után az új fejlesztések szemléletváltásáról (például a kép- és hangfelismerő alkalmazások megjelenéséről) is. A kerekasztal résztvevői a beszélgetés végén egyetértésüket fejezték ki a digitális bölcsészképzés fontosságát illetően, amelynek megteremtése bár folyamatban van a felsőoktatásban, de érdemes lenne felgyorsítani.

Az online lapszámbemutató szerkesztett változata a folyóirat Facebook-oldalán megtekinthető.

Földes Györgyi