A Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának áprilisi számában a kutatócsoport tagja, Draskóczy István: Arany, ezüst, réz. Egy szerződés tanulságai című írását közölték.
Arany, ezüst, réz – Egy szerződés tanulságai
(részlet)
1475-ben Szent György napja előtt három krakkói polgár — az egyikük Thurzó János (1437–1508) volt — érkezett Körmöcbányára. Nem kevesebbet ajánlottak fel, mint azt, hogy vízkiemelő gépeket és érczúzó malmokat építenek. A tárgyalások eredménnyel végződtek, s megszületett az egyezség, amiről a hét királyi szabad bányaváros (Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Libetbánya, Újbánya, Bakabánya, Bélabánya) oklevelet állított ki. Az ügy jelentőségét mutatja, hogy a tárgyaláson megjelent Mühlstein Vid. Mühlstein bányatulajdonos volt Besztercebányán, 1470 óta pedig a körmöci kamarát irányította, 1475-ben éppen Zólyom megye alispánja is volt. Főnöke, a királyi pénzügyek irányítója, a kincstartó, Ernuszt János volt, aki mellesleg Zólyom megye ispáni tisztségét is betöltötte.
A krakkóiak számára oly fontos volt az ügylet, hogy királyi beleegyezést kértek hozzá. Mátyás király (1458–1490) megerősítette a német nyelvű szerződés latin fordítását. Ám ezzel még nem voltak megelégedve a vállalkozók, mert királyi privilégiumba foglaltatták az átírást. Az utóbbi oklevélforma rendelkezett ugyanis a legnagyobb jogbiztosító erővel, és kiadásához a királyi tanács is hozzájárult.
A szerződésből tehát országos ügy lett. Nem is lehetett másképp, hisz Körmöcbányán működött a királyság főpénzverdéje, amelynek eredményessége attól függött, hogy mennyi aranyat, ezüstöt adtak a bányák. Megjegyezhető, hogy 1473-ban Mátyás bányát, házat adott Besztercebányán a kedvesének (Edelpeck Borbála), akitől a fia, Corvin János született. Vagyis személy szerint sem volt közömbös számára a szerződés.
