A BTK Történettudományi Intézet Középkori osztálya havonta jelentkező sorozatában megjelent Zsoldos Attila, az intézet kutatóprofesszora legújabb cikke A királyi szerviensek és kiváltságaik címmel. A cikksorozat a II. András király által 1222-ben kiadott Aranybullával kapcsolatos kutatások legújabb ereményeit ismerteti. A fehérvári gyűléssel kapcsolatban feltűnő „szerviensek” szó a korszak sajátos társadalmi csoportjának tagjaira, a királyi szerviensekre vonatkozik. A „királyi szerviens” kifejezés a 13. század első harmadában, azaz éppen II. András uralkodásának idején született meg a maga sajátos tartalmával, hogy aztán évtizedeken át egy pontosan meghatározható társadalmi csoport megnevezéseként legyen használatos.


kezdo 3II. András 1221 és 1233 között használt aranypecsétjének előlapja (Prímási Levéltár, Esztergom)

Részlet a cikkből:

A 19. század végén még uralkodónak számított az az álláspont, mely a királyi szervienseket a nemesség alsóbb rétegéhez — a „köznemes”-ek közé — sorolta. A 20. század első felében változott meg a helyzet, s ma már általánosan elfogadott, hogy a 13. század elejének magyar társadalmában a királyi szerviensek a kor nemességétől határozottan elkülönülő társadalmi csoportot alkottak. A „királyi szerviens” kifejezés a maga sajátosan 13. századi értelmében első alkalommal egy 1212-ben kiállított oklevelében tűnik fel, s 1217-ben hagyták el a királyi kancelláriát az első kétségtelen hitelességű királyi szerviensi jogokat adományozó kiváltságlevelek. Az 1210-es évek előtti időkből egyetlen királyi szervienseket említő, hiteles adattal sem rendelkezünk. A sajátos tartalmat hordozó „királyi szerviens” kifejezést és az azzal jelölt társadalmi csoportot II. András reformpolitikája hozta létre, mégpedig oly módon, hogy a földbirtokkal rendelkező szabadoknak új jogállást adott.

Saját szolgái közül az arra érdemeseket a magyar királyok olykor felszabadították már a 12. században is, s megélhetésük biztosítására földbirtokkal adományozták meg őket. A kiváltságolás ezen változata a szabad birtokosok társadalmi helyzetét biztosította a kiváltságoltak számára. II. András az elődeitől megörökölt kiváltságolási eljárást a királyi szerviensek közé fogadás kinyilvánításával egészítette ki, kialakítva ezzel az új jogállás formáját, melyet azok a többletjogok töltötték meg tartalommal, amelyeket az 1222. évi Aranybulla összegzett. Az Aranybulla számos rendelkezése foglalkozik a királyi szervienseket megillető jogokkal és kötelezettségekkel: alapvető jelentőségűek éppúgy szerepelnek, mint kisebb sérelmeket orvosló kiegészítő jellegűek. A királyi szerviensek számára biztosított kiváltságok egyike személyes biztonságukat garantálta. Egy másik cikkelyt a királyi szerviensek általános adómentességének bizonyságaként szokás számon tartani. Valójában azonban a helyzet ennél jóval összetettebb.

A teljes cikk itt érhető el.

A sorozat első része (Aranybulla 800 – az előzmények) itt olvasható.

A sorozat második része (Aranybulla 800 – a székesfehérvári gyűlés) itt olvasható.