A Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának júliusi számában a kutatócsoport tagja, Kuffart Hajnalka: Pay Hard — Még drágább az ételed. Áremelkedések a középkori Észak-Itáliában és a testet öltő líra című írását közölték.
Nápoly látképe. Tavola Strozzi, 1472 (Museo di San Martino, Naples)
(Részlet a cikkből)
1476 nyarán Mátyás király félezer lovast, köztük magasrangú követeket küldött Nápolyba menyasszonyáért, a 19 éves Aragóniai Beatrix hercegnőért. A csapat egyik állomása oda- s visszafelé is Ferrara hercegsége volt, ahová először, mintegy ötnapos pihenőidőre, augusztus 7-én érkezett meg a menet eleje, míg másik része 8-án vonult be a városba s legelőkelőbb tagjait – Rudolf von Rüdesheim boroszlói és Filipec János váradi püspököt, valamint Dengelegi Pongrác erdélyi vajdát és Szentgyörgyi János grófot – a ferrarai herceg fivérei a városfalak előtt fogadták és kísérték be ünnepélyesen. A szemtanúk szerint még egyetlen küldöttséget sem láttak ilyen szép rendben, ékszerekkel és díszes öltözékekben felvonulni, mint a magya-rokat, akik a nápolyi királynak szánt ajándékok közt egy hatalmas paripát is magukkal hoztak, amiről a városlakók azt mondták, hogy akkora, mint egy hegy, és élő ember még sohasem látott hasonlót. Tizenhárom trombitásuk a legkiválóbb zenészek közül való volt, ráadásul még udvari bolondok is érkeztek velük. I. Herkules herceg, Mátyás király leendő sógora örömmel fogadta s megvendégelte a magyar küldöttséget, amelynek tagjai azonban azt a parancsot kapták, hogy egyetlen úrtól se fogadják el, hogy ellátásukat kifizesse, mindig csak a saját pénzükből rendezzék költségeiket. Mátyás talán nem is kedveskedhetett volna jobban az itáliai vendéglátók felé, mint ezzel az utasítással, ugyanis a gabona ára 1476 nyarára – az év elejéhez képest – már 40 százalékos emelkedésnél tartott...
Gyümöcsárus, gabonaárus és pénzváltó. Cristoforo de Predis: De Sphaera, 1470 körül (Biblioteca Estense, Modena)
Az esetet papírra vető Ugo Caleffini (1439–1502) ferrarai krónikás először 1472 áprilisában rögzített efféle adatokat, amikor is egy véka búzát, minőségétől függően, még 4–6 ferrarai marchesana körül adtak-vettek a piacon. Egy esztendő múlva, 1473 februárjában 7 marchesanát, nyolc nap múlva már 12-őt, s márciusra 14-et kértek ugyanazért: egy hónap alatt bizony a duplájára emelkedett a gabona vékája! Így talán nem is olyan meglepő, ha a városi hivatalnokként dolgozó, tehetősnek aligha mondható Caleffini ezek után – az időjárás mellett – immár rendszeresen lejegyezte a gabonaárak alakulását is, ami a magyar küldöttség érkezésekor már az eredeti ár ötszörösénél, 20 marchesanánál járt. A riasztó drágulás okai összetettek, nem csupán az adott év kedvező vagy kedvezőtlen időjárási viszonyainak tudhatók be.
