Bódai Dalma, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa “… ezüstben foglalt aranyos griff köröm, mellyen méltóságos gróff Eszterhás familia czímere vagyon…”. Műkincsek az esterházy-család történetének szolgálatában című cikkében az Esterházy-kincstárban található “griff köröm” családi titkait járja körül a Családtörténetek című blogon. Eközben arra is fényt derít, hogy miként színlelte Esterházy Pál a 17. század közepén kötődését az angol uralkodóházhoz. A cikk a Sorsfordító virtuális családtörténeti kiállításhoz kapcsolódik, amely a Magyar Nemzeti Múzeum és az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport közös projektjeként készült.
Michael Filser (Felser): Esterházy Pál ugrató lovas szobra, 1691. Fraknó várának belső udvara. (Fotó: Bódai Dalma)
A 16. századtól kezdődően, mikor a könyvnyomtatás és a földrajzi felfedezések nyomán kitáguló világ újdonságai a reneszánsz ember csillapíthatatlan kíváncsiságával és tudásvágyával találkoztak, létrejött egy olyan gyűjteménytípus, melynek célja már nem csupán az értékfelhalmozás volt (főként könnyen pénzzé olvasztható ötvösművek formájában), hanem egyfajta reprezentációs műfajjá lépett elő. Ezek a gyűjtemények voltak az ún. Kunstkammer-ek. A korábbiaktól eltérően a Kunstkammerek nyitottak voltak, s ha bárki nem is, de az adott gyűjtő társasági köre megtekinthette a bennük felhalmozott kincseket, természeti ritkaságokat és műremekeket. A Kunstkammer ily módon az adott gyűjtő személyes vagy családi hatalmi-politikai reprezentációjának egyik alkotóelemévé is válhatott. A tárgyakon keresztül mutatta meg saját, illetve családja, rokonsága befolyását, például címeres ötvösművekkel, vagy (a családi emlékezet szerint) egy-egy uralkodóhoz vagy más neves személyhez kötött tárgyakon keresztül.
A Kunstkammer-ekben a világ, és benne az ember egy különleges, tudatos komponálással kialakított térben, egyfajta mikrokozmoszban jelent meg. Az ilyen, főként az uralkodói, illetve a főúri udvarokban (és később Nyugat-Európában néhány művelt polgár kezén) felhalmozódott gyűjteményekben számos különféle tárgytípussal találkozhatott a látogató: festmények, ötvösművek, ékszerek, természeti ritkaságok, fegyverek, mechanikai szerkezetek, üvegtárgyak, numizmatikai emlékek és antikvitások kaptak benne helyet, és gyakran könyvtár is tartozott hozzá. Megtalálható volt itt minden, ami régi volt, az adott főúr és családja múltját és jelenét őrizte, de volt minden más is, amit a gyűjtő különösnek, értékesnek, bemutatásra méltónak tartott, a tudományos szemlélet és a humanista retorika szabályai szerint, a tárgyak neveihez fűződő analógiák alapján rendszerezve.
A Sorsfordító című interaktív virtuális kiállításban a látogató a 17–18. századi nyugat-magyarországi udvarok egyik legfényesebbjének kincstárából, Esterházy (I.) Pál (1635–1713), egy hercegi rangig emelkedő katolikus, aulikus főnemes fraknói gyűjteményéből láthatja azt a tárgyat, amely az ő személyes allegóriájaként is értelmezhető. Ez a darab egy griff, illetve szirénfigurával díszített szarvserleg, melyet a korabeli források csak „griffköröm”-ként írnak le. Hogy ez a tárgy miért Esterházy Pál személyes allegóriája? Miként került az Esterházy családhoz, és hogyan alakult a története? Hogyan kapcsolódik (az emlékezet szándékos torzításával) az angol uralkodóházhoz? A kérdések megválaszolása összetett, először vizsgáljuk meg közelebbről röviden, a legjellemzőbb példákat kiemelve Esterházy Pál gyűjtési tevékenységét, és az amögött meghúzódó, tudatosan megkomponált és reprezentált mecénási önképet.
