A Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának legutóbbi számában Benkő Elek, a MTA rendes tagja, a BTK Régészeti Intézet kutatóprofesszora és Kolláth Ágnes, a kutatócsoport tagja, Egy elveszett középkori kötet margójára című írását közölték.
Szent Márk evangélista, táblakép, 1478 (Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, Madrid)
(Részlet)
Börgöndpuszta ma Székesfehérvár kellemes, félreeső része, a város határának délkeleti szélén terül el, mintegy 2,5-3 km-re még az egyre terjeszkedő ipari parkoktól is. Bár nem kapcsolódik közvetlenül a megyeszékhelyhez, manapság inkább tekinthető kertvárosnak, mint különálló falucskának. Körülbelül négyszázötven-ötszáz lakossal rendelkezik, akiknek egy jelentősebb része Fehérvárról költözött ki, értékelvén a csendet és a festői természeti környezetet a Velencei-tavat övező mocsárvilág nyugati határán. Nyugalmukat valóban legfeljebb a településhez tartozó repülőtérről felszálló kisgépek és a hétvégénként horgászni érkezők autói zavarhatják meg, mivel a 62. sz. út mintegy 750 m-re nyugatra fut el a szélső házaktól, a Börgönd nevet viselő vasútállomás pedig még távolabb, 3 km-re délnyugatra található.
Felbörgönd és Albörgönd/Börgönd elhelyezkedése, a valószínűsíthető templomhely, valamint a könyvveret megtalálási helye. (A térképet készítette: Kolláth Ágnes)
Bár ez a nagyfokú elszigeteltség az újkorban már fennállt, a település a kora Árpád-kortól folyamatosan létezett. Valószínűleg azonos az 1009-ben a veszprémi püspök javai közé sorolt Bergennel, 1249-ben és 1298-ban pedig határjárásokban találkozhatunk vele. Utóbbi iratból azt is megtudhatjuk, hogy ekkor a falunak két része volt, a Fehérvár melletti Novaj (ma Kisfalud a város keleti határában) déli szomszédosaként ugyanis Felbergent említették, tehát (Al)Bergennek is léteznie kellett. Bár késő középkori forrásaink hallgatnak róla, nem néptelenedett el teljesen a 16–17. században sem. Több adattal rendelkezünk vele kapcsolatos, keresztény felek között zajlott birtokvitákról, miközben török földesura is volt.
Régészeti adataink ugyancsak sokatmondóak. Kralovánszky Alán 1960-ban, mikor a helyi termelőszövetkezet gabonasilók ásásába fogott a faluban, késő avar kori (Kr. u. 8‒9. sz.) temetőrészletet tárt fel. A leletmentés azért vált egyáltalán lehetségessé, mert az akkor még működő helyi iskola igazgatója tudomást szerzett az előkerülő csontokról. Ennek következtében a kiérkező régész a sírok felett előkerült, általa késő középkorinak/kora újkorinak meghatározott házhelynek és a hozzá tartozó tárolóvermeknek csak az alját tudta a silógödörben dokumentálni. Ez a kis információtöredék azt jelzi, hogy a mai Börgönd területén a középkorban is létezett település.
