Hogyan lehet papírra vetett tusfoltokból a lélek sorait kiolvasni? Milyen módszerekkel dolgoznak, és mit kutatnak a művészettörténészek? Intézeteinket bemutató első kisfilmünkben a BTK Művészettörténeti Intézet gyűjteményeit, kutatásait, a középkori kőtáblákba vésett sírfeliratokat, a Magyar Tudományos Akadémia palotájában sorakozó történeti képeket, a Weöres Sándor Bóbitájához készített különleges illusztrációkat, valamint a pszichiátriai betegek alkotásait is megnézzük.

mi 1 1Fotók: Szilágyi Adrienn projektvezető, és Schuller Judit Flóra

Plesznivy Edit közel két évtizedes gyűjteménykezelői munkájának eredményeképpen utat nyitott a művészeti élet intézményrendszere és az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) falain belül létező pszichiátriai-művészeti gyűjtemény között. Az OPNI felszámolásával jött létre a Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény, amelyet vezetője, Perenyei Monika mutat be filmünkben, aki kutatásaiban többek között a betegek vizuális munkáival és az elmeorvosok képhasználataival foglalkozik. A különleges, egyedi munkákat tartalmazó gyűjtemény ezúttal Balassa Mária art brut művész képeivel gazdagodott, aki tizenhét éve kezdett el rajzolni. Képeiben a legszemélyesebb történeteit dolgozza fel, amelyeket a belső csatáit megmutató szövegek szegélyeznek. Az Átkelő Galéria 2017-ben a Vonallá vált lélek című kiállításon mutatta meg a nagyközönségnek Mária képeit, amelyek nagyon gyorsan képesek magával ragadni a nézőt. 

Papp Gábor György arról mesél, hogy a Magyar Tudományos Akadémia székházának építészeti programja előírta, hogy a tervező a leendő palotában képtárként szolgáló tereket is alakítson ki. Így a többfordulós, meghívásos tervpályázat győztese, a neves berlini építész, Friedrich August Stüler a legmodernebb muzeológiai elvárásoknak megfelelő kiállítótermeket helyezett el a velencei neoreneszánsz stílusban megtervezett épületben, amelynek falai között működött az Országos Képtár az újonnan épült Szépművészeti Múzeumba való elszállításáig. Majd egy másik egyedülálló képgyűjteménynek adott otthont: a Történelmi Képcsarnoknak, amelyet később a Nemzeti Múzeumba költöztettek. Az Akadémia székházában a múzeumi tevékenység ezután csak 1994-ben indult el újra. Ekkor hozták létre a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményét az intézményben az alapítás óta összegyűlt műtárgyakkal kapcsolatos muzeológiai feladatok ellátására. Albrecht Zsófia, a gyűjtemény munkatársa ebben a tudománytörténeti szempontból is megkerülhetetlen gyűjteményben kalauzolja a nézőket.

mi 2Fotók: Szilágyi Adrienn projektvezető

Lővei Pál nem művészettörténésznek készült, ugyanis a pályaválasztáskor leginkább a matematika érdekelte. Árpád-házi Szent Margit síremlékének töredékei jelentették az igazi fordulatot érdeklődésében. Kutatási területe azóta a középkor művészettörténete, ezen belül is a síremlékművészet. A Nemzeti Múzeum Kőtárában több mint negyvenévnyi munkájának eredményei és a tárgyak kalandos története mellett kutatói pályája egyik jelentős állomásáról, az MTA levelező tagjai közé történő választásáról is mesél videónkban.

Dudás Barbara eredetileg egyiptológusnak készült, végül mégis a művészettörténet mellett köteleződött el. 2016-ban muzeológusként került közel Hincz Gyula festő és grafikus hagyatékához. Azóta a 20. századi magyar művészet történetének egyik legsokoldalúbb alkotójának kutatója. Filmünkben a Miskolci Hermann Ottó Képzőművészeti Tárban őrzött Hincz-grafikák között beszél arról a komplex képről, amely egy olyan kutatás során rajzolódik ki, amikor egy művész teljes munkásságát a korai alkotásaitól a késői munkákig vizsgáljuk.


A BTK-t bemutató kisfilmsorozatról: 

Hogyan lesz valakiből régész? Miért kezd el valaki művészettörténettel foglalkozni? Miként dolgoznak a kutatók a történelem, a filozófia, a néprajz, a zenetörténet és a bölcsészettudományok egyéb területein? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Katt(anj) a tudományra! címmel indított kilencrészes videósorozata.

Kilencrészes videósorozatot indít a Bölcsészettudományi Kutatóközpont a Katt(anj) a tudományra! projekt részeként. A hetente jelentkező 10–15 perces epizódok mindegyike egy-egy önálló tudományterület működését mutatja be a BTK munkatársainak szemszögén keresztül. A kisfilmek körbejárják a művészettörténet, a régészet, a néprajz, a történettudomány, az irodalomtörténet, a filozófia, az archeogenomika, a klasszika-filológia vagy a zenetudomány aktuális kérdéseit, az itt dolgozó kutatók munkájának hátterét és motivációit.

Olyan kérdésekre keresnek választ, hogy például miként lesz valakiből a bölcsésztudományok kutatója. Milyen példaképek, meghatározó tanárok tudják alakítani a tudományos életpályákat? Hogyan működik egy-egy tudományterület, és milyen aktuális kutatások zajlanak a Bölcsészettudományi Kutatóközpont falai között? Melyek azok a kérdések, kihívások, amelyekkel nap mint nap szembesülnek a bölcsész kutatók?

A sorozat mindegyik epizódja egy-egy tudományterületbe nyújt betekintést a BTK munkatársainak és intézeteinek segítségével. A stáb elkísérte a kutatókat terepre, levéltárakba, adattárakba, képtárakba és interjúkat készített velük. Az alkotók célkitűzése az volt, hogy a filmekben a kutatók kerüljenek a középpontba, az egyes részek így az ő szemszögükön keresztül mutatják be az adott tudományterület sokszínűségét, az ott folyó kutatások aktuális kérdéseit.

A sorozat első epizódja a művészettörténetről szól, bemutatva a BTK Művészettörténeti Intézetének legfőbb gyűjteményeit a klasszikus festményektől a kortárs képzőművészet izgalmas darabjaiig.