Milyen témákat kutatnak a néprajzosok, hogyan dokumentálják azokat, és vajon miként kerülnek az intézet adattárába a gyűjtések során felhalmozódó dokumentumok? Intézeteinket bemutató harmadik kisfilmünkben a BTK Néprajztudományi Intézet kutatásairól lesz szó, a hagyományos ökológiai tudás megismerésétől a paraszti kultúra kutatásán át a Diószegi Vilmos és Teleki Sámuel nyomába induló tudományos expedíciókig.
Babai Dánielt olyan ökológiai kérdések érdeklik, amelyeket néprajzos módszerekkel is meg lehet válaszolni. Botanikusként ugyanis azokat az idős embereket kérdezi a tájról, akik napi kapcsolatban vannak a természettel, és több száz napot töltenek ott. Ezt a komplex tudást igyekszik megőrizni, hiszen egy kutatónak nagyon ritkán adatik meg, hogy élő kapcsolata legyen a tájjal. Korábban a Gyimesben kutatott, de miután az Őrség tájszerkezete, kaszálóinak növényzete és gyepgazdálkodása is hasonló, ezért az utóbbi időben a határ menti történeti és néprajzi tájegységen végez kutatásokat.
Szilágyi Zsolt egyetemistaként járt először Mongóliában, azóta több alkalommal felkereste a belső-ázsiai országot. Miután idén ünnepelik Diószegi Vilmos születésének 100. évfordulóját, ezért Somfai Kara Dávid és Sántha István kollégáival elhatározták, hogy bejárják azokat a mongol területeket, ahol Diószegi kutatott. Diószegi ugyanis 1960-ban Mongóliában járt, itt folytatta a Szibériában megkezdett, sámánhittel kapcsolatos kutatásait. A filmben Szilágyi Zsolt Sántha Istvánnal együtt mesélnek a terepen szerzett tapasztalataikról.
Juhász Katalin eredeti végzettsége textilvegyész mérnök, a moszkvai egyetem elvégzése után kutatóvegyészként dolgozott. Emellett népzenei együttesekben bőgőzött és énekelt, ez indította el a néprajztudomány felé. A tisztálkodási szokások és a városi néprajz mellett a táncházmozgalom is egyik kedvenc kutatási témája. A videóban a Budai Fonóba kísértük el, ahol a kamasztáncházban figyelte meg a résztvevők öltözködését, és néhányukkal beszélgetett is erről.
Bednárik Jánostól és Szakál Annától megtudhattuk, hogy a Néprajztudományi Intézet 1970-ben alapított Adattárában elsősorban az intézet munkatársai által végzett terepmunkák és archívumi kutatások során felhalmozott anyagokat, a munkatársak kéziratait, valamint az intézet működésével, múltjával kapcsolatos dokumentumokat gyűjtik és őrzik. A közelmúltban került ide például Diószegi Vilmos hagyatékának jelentős része is, amely elsősorban a levelezését, a gyűjtőfüzeteit és gyűjtései hanganyagát tartalmazza. Szintén az Adattár része Sárkány Mihály gyűjtése, aki ma is aktív az intézet életében, és jelentős anyagokat őriz otthonában. A most átadott anyag a Magyar Tudományos Afrikai Expedíció féléves útja (1987–1988) során készült diaképeket tartalmazza. Az expedíció Teleki Sámuel afrikai kutatóútjának 100. évfordulója alkalmából indult útnak, amely során többek között botanikai, zoológiai, néprajzi és nyelvészeti megfigyeléseket végeztek.
Fotók: Szilágyi Adrienn projektvezető
