Majthényi Flóra (1837–1915), az 1850–60-as évek népszerű költőnője 1862-ben lapszerkesztőként is tevékenykedett. Virágcsokor című, „a haza hajadonainak” ajánlott, kifejezetten kamaszlányoknak szóló folyóirata figyelemre méltó vállalkozás volt: a társadalmi kommunikáció újabb szintjének megteremtésében vállalt kezdeményező szerepet, amikor egy korábban figyelmen kívül hagyott csoport hangját igyekezett megszólaltatni. A kiadványt Majthényi Flóra születésének 185. évfordulója alkalmából Török Zsuzsa, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa ismerteti.


1862. március 23-án a Bulyovszky Gyula által szerkesztett Nefelejts című szépirodalmi, társaséleti, művészeti és divatlap Irodalmi mozgalmak című rovatában egy új testvérlap megjelenéséről adott hírt:

„Testvérünk a »Virágcsokor« czimű szépirodalmi, művészeti és divatlap mutatványszáma megjelent, s rendesen april elején indul meg. Szerkesztője a gyöngédkeblü költőnő Flóra, kit azonban őszintén megvalljuk, velünk együtt bizonyosan mindenki inkább látna szivesen tovább is a helikoni virányon, mint a szerkesztés rögös, prózai pályáján. A kettő egyesithető az igaz, de bizonyosan egyik vagy másik rovására. Egyébiránt örvendünk, hogy már Flóra is megjelent közöttünk, talán szives lesz egy kis rózsával hinteni meg azon utat, mely eddig nem volt a legkényelmesebb.”

Majthényi Flóra (1837–1915) folyóirata, a Virágcsokor mutatványszáma, melyre a fenti híradás is utalt, 1862 márciusában került ki nyomdából. A kiadvány összesen 19 szám megjelenését érte meg, és 1862. június végén kiadója, Wodianer Fülöp meg is szüntette. Rövid élete és számos furcsasága ellenére a Virágcsokorra ugyanakkor az 1860-as évek egyik figyelemre méltó kísérleteként érdemes tekinteni. Noha alcíme (szépirodalmi, művészeti és divatlap) azt sugallta, hogy a kiadvány nem sokban különbözött a vele párhuzamosan megjelenő, női olvasóknak szánt egyéb lapoktól, mint például a Hölgyfutár, a Divatcsarnok, a Nővilág, a Nefelejts, a Pesti Hölgy-Divatlap, a Gombostű, vagy akár a Családi Kör, célzott közönsége révén mégis sajátos helyet kívánt elfoglalni az 1860-as évek lapkísérletei között. Majthényi Flóra „a haza hajadonainak” ajánlott folyóirata ugyanis olyan kamaszlányokat megszólító 19. század végi periodikák nagyon korai előzménye, mint például a Tutsek Anna által szerkesztett Magyar Lányok (1894–1944). A lap megjelenéséről szintén hírt adó, Arany János által szerkesztett Szépirodalmi Figyelő is épp az elérni kívánt olvasók tekintetében méltatta a folyóirat kiadásának jelentőségét 1862. január 2-án Vegyes című rovatában:

„Flóra uj évtől kezdve szépirodalmi, művészeti és divatlapot szerkeszt, »Virágcsokor« cziműt, a »haza hajadonai« számára. Tehát, ugy látszik, határozott iránynyal »hajadonok« olvasmányaul, s ez esetben üdvözöljük, mert eddigi divatlapjaink nem igen tették e különbséget a női világban.”

1Majthényi Flóra Virágcsokor című folyóiratának borítója (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

A folyóirat végül nem 1862. január elejétől, hanem márciustól jelent meg, mivel a lapindításhoz szükséges engedély, melyet a pest-budai rendőrigazgató hagyott jóvá, a tervezettnél később érkezett meg a szerkesztőhöz. A Virágcsokor sorozatának közgyűjteményekben fellelhető egyetlen példánya unikális forrás, hiszen annak ellenére, hogy a kiadványból lapszámonként eredetileg 500 darabot nyomtattak, ma csupán a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében található meg egy kis kötetbe összegyűjtve.

Amikor a Virágcsokor mutatványszáma 1862 márciusában megjelent, Majthényi Flóra költői produktivitása és átlagot meghaladó médiajelenléte révén a pest-budai irodalmi és társaskörök ismert költőnője volt. 1851 és 1862 között 85 költeményt publikált a Hölgyfutár című lapban, emellett pedig a személyéhez kapcsolódó hírekkel is folyamatosan jelen volt a folyóirat oldalain. Ilyen előzmények után az 1860-as évek elején tehát már számíthatott arra, hogy költői hírneve a sikeres lapszerkesztéshez szükséges előfizetők számának biztosítéka is lehet, noha utólag a folyóirat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1862-ben Flóra ugyanakkor már hatodik éve volt a szintén költő és 1856 májusától 1862 januárjáig a Hölgyfutárt szerkesztő Tóth Kálmán felesége. A szintén lapszerkesztő férj tapasztalatának, útmutatásának, konkrét segítségének tehát szerepe lehetett mind a folyóirat ötletének megszületésében, mind kivitelezési munkálataiban, annak ellenére, hogy Flóra és férje 1868-ban botrányos válással végződő házasságának megromlása is feltételezhetően erre az időre tehető.

tzs 2abMajthényi Flóra és Tóth Kálmán fiatalkori képe (Forrás: Wikimedia Commons és DKA)

Az előkelő felvidéki családból származó Flóra gondos neveltetésben részesült, több idegen nyelvet beszélt, és már gyermek-, illetve ifjú lány korában rendszeresen kísérte el szüleit nyugat-európai utazásokra. Költeményeket tizenkét éves korától már biztosan írt, a szerkesztői pályára (alig huszonöt évesen) azonban előzetes tapasztalatok és formális képzés nélkül lépett, hiszen újságíróiskolák még férfiak számára sem léteztek a 19. században. A lapszerkesztést tehát a férfiak autodidakta módon, illetve szerkesztőségekben gyakorlati munka révén, a nők pedig gyakran férfiak által mentorálva és segítve sajátították el. A Virágcsokor borítóin közzétett nyílt szerkesztői levelezés értelmében Majthényi Flóra legfőbb segítője, illetve a 4. számtól a lap tényleges szerkesztője Urváry Lajos (1841–90) volt. Urváry a kezdetektől a Virágcsokor munkatársaként dolgozott, már a mutatványszámba is ő írta a színházi és irodalmi hírekkel kapcsolatos beszámolót, és a fővárosi társaséleti, kulturális hírek a továbbiakban is az ő tollából származtak. Az 1862-ben még csak 21 éves fiatal pesti jogász, majd 1869–86 között a Pesti Napló felelős szerkesztője 1860–61-ben a Tóth Kálmán által szerkesztett Hölgyfutárnak is munkatársa volt, ahol fordításokat és eredeti elbeszéléseket közölt. Bizonyára e kapcsolatrendszer révén került a Flóra által szerkesztett Virágcsokor szerzői közé, és örökölte meg a szerkesztői feladatokat az időközben külföldre utazó Flórától. Mivel a lapszerkesztés az 1860-as években hatósági engedélyhez volt kötve, az sem elképzelhetetlen, hogy Urváry a lapindítási kérelem megszövegezésében és benyújtásában is tevékeny szerepet vállalt.

3Urváry Lajos portréja a Vasárnapi Ujság 1890. évi 4. számából (Forrás: Wikimedia Commons)

Majthényi Flóra és segítője mindenesetre a 19. századi tömegkultúra divatos jelenségére, a virágnyelv-könyvek népszerűségére alapozva tervezte el a folyóiratot. Erre utal a kiadvány címe, virágnevekről elnevezett rovatai, illetve ezt tükrözik a periodikában a korszak egyik ismert külföldi virágnyelv-könyvéből publikált fordításrészletek is. A szentimentális virágnyelv-könyvek ugyanis a 19. században rendkívül népszerűek voltak, és díszes kivitelezésük révén általában ajándékkönyvekként funkcionáltak. A virágnyelv titkos jelbeszéd volt, a szerelmi kapcsolatteremtés kommunikációs formája. Ezek a könyvek az egyes virágokhoz kapcsolódó szimbolikus jelentések részletes leírását vagy szótárszerű felsorolását tartalmazták, és már az 1830-as évektől jelen voltak a magyar könyvpiacon is. A 19. század leghatásosabb virágnyelv-könyve az 1819-ben Louis Aimé-Martin által Charlotte de Latour néven publikált Le Langage des fleurs, melynek a század folyamán számos nyelvre lefordított kiadásai jelentek meg. A Virágcsokor is az Aimé-Martin-féle virágkönyvből közölt többször is fordításrészleteket.

4Illusztráció Aimé Martin (1767–1846) Le langage des fleurs című könyvének 12. kiadásából (Forrás: Internet Archive)

A nők számára készült és nők által vásárolt virágnyelv-könyvek ugyanakkor a 19. századi társadalmak nőképéről is sokat elárulnak. A nyugati kultúra ugyanis a modernitásban a nőket a természettel azonosította, ebben az elgondolásban pedig a virágok a női lét sztereotipikus jellemzőit tükrözték: a törékenységet és a múlandó szépséget. A virágok szeretete egyúttal az igazi nőiesség bizonyítéka volt, a nő legkiválóbb érzéseinek külső kifejeződése; a virágok ápolását magában foglaló kertészkedés pedig a tipikusan női szerepkörhöz tartozó házimunka részét képezte. Koncepcióját tekintve tehát a Virágcsokor tökéletesen igazodott a nemi alapon eltérő életterek 19. században uralkodó ideológiájához, a lapban publikált szövegek révén pedig a „hajadonoknak”, kamaszlányoknak a nők számára a korban vizionált konvencionális élet perspektíváját vázolta fel, végső életcélként a férjhezmenetellel és a családalapítással.

A Virágcsokor megjelenésében egyszerű kiadvány volt. Noha a mutatványszám divatképeket is ígért, a folyóirat végül nem váltotta be ezirányú terveit; a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban őrzött példány legalábbis nem tartalmaz képeket. Verseket, elbeszéléseket, külföldi munkák fordításait, fővárosi és vidéki, színházi és irodalmi híreket, társaséleti beszámolókat közölt. A lap rövid terjedelmű és a megcélzott olvasóközönséghez igazodó „gyöngéd, költői, s mulattatva oktató” munkákat várt közreműködőitől. Szerzői között férfiak és nők egyaránt voltak, de nem a 19. század kanonikus írófejedelmeitől, hanem ma már kevésbé ismert íróktól és költőktől jelentetett meg szövegeket. Kivételt e tekintetben Tompa Mihály, a korban népszerű és több kiadást megért Virágregék (1854) költője képez, akinek két költeménye is olvasható a kiadvány fennmaradt lapszámaiban. A Virágcsokor mutatványszáma ugyanis Tompa A kikircshez című versével nyitott (a lap külön programot nem közölt), a 11. számban pedig A kedves sirjánál című költeménye olvasható.

5A Virágcsokor mutatványszáma Tompa Mihály A kikircshez című költeményével (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

A folyóirat rovatcímeit is virágnevek adták. Az 1862 márciusában megjelenő mutatványszámban például a Gyöngyvirág rovat költeményeket, a Jáczint elbeszélést közölt, a Vegyesvirág rovatban a fent említett Aimé-Martin A virágok nyelve című könyvéből fordításrészletet, a Folyondárban társaséleti szemlét, a Rózsában színházi és irodalmi kritikát, a Nyárlevelek rovatban pedig a szerkesztői nyílt levelezést lehetett olvasni. A Virágcsokor szerkesztője az eredeti elgondolás szerint tehát női hivatásának megfelelő tevékenységet kívánt végezni a korban férfimunkának tartott lapszerkesztői szerepkör felvállalásával is: mintegy gondos „kertészként” csak „virágait” kívánta továbbra is ápolni. A kiadvány szimbolikus jelentésekkel terhelt üzenetrendszerét természetesen a korban könnyen megfejtették, erre utal a Sürgöny című politikai napilap 1862. március 16-i híradása a mutatványszám megjelenéséről:

„Épp most vesszük a »Virágcsokor« czimü szépirodalmi, müvészeti és divatlap mutatványszámát, mely uj lap a haza hajadonai számára gyöngédkeblü költőnőnk, Flóra szerkesztése alatt jelenik meg april 1-jétől hetenkint egy iven. A kiállitás csinos, és a rovatok helyett mind megannyi virágocskák foglalják el a tért, melyek Flóra kertészi kezei alatt fognak hetenkint friss virágot hajtani. A jóravaló csemetéket irodalmunk jelesb képviselői szolgáltatják, s az ápoló napsugár és harmat a közönség részvéte leend.”

A haza hajadonainak címzett folyóirat elképzelt olvasói elsősorban fiatal lányok voltak. Mivel azonban a Virágcsokor programcikket nem közölt, csak közvetve, főként a publikált prózai szövegekből lehet következtetni arra, hogy életkor tekintetében mit is értett a kiadvány szerkesztője a „hajadon” fogalmán. A mutatvány- és a 2–3. összevont számban Balázs Sándor Lenke madara címmel két részben közölt elbeszélésének főszereplője például egy beteg anyját ápoló fiatal lány, akinek életkorát az egyes szám első személyű huszonöt éves férfi elbeszélő nem árulja el, de a szövegből nyilvánvalóvá válik, hogy nála fiatalabb. A narrátor azt beszéli el, hogyan figyelte meg a vele egy udvaron, szemközt lakó Lenkét a madárkájával való játszás közben. Az elbeszélő számára Lenke „kis gyermek”, „kis lány”, aki a madárral való önfeledt játékában észre sem veszi a ház túloldaláról rá szegeződő férfitekintetet. Később azonban, amikor az elbeszélő visszaviszi a lánynak a korábban elszabadult kismadarat, az elbeszélés egy pillanatra Lenke női hiúságát is felvillantja, hiszen beszélgetés közben „gyors pillantást vet a szemben lévő tükörbe”. Lenke, noha a madárral játszva gyermekként reprezentálódik, felnőttekre jellemző felelősségtudattal ápolja beteg anyját, akit végül az elbeszélő (mint kiderül: orvos) gyógyít meg. A beszély végére tartogatott csattanó értelmében Lenke és a narrátor barátsága társadalmilag jóváhagyott cél megvalósulása felé vezet. A lány számára ez a férjhezmenetelt és a konvencionális feleségszerep betöltését jelenti. „Lenke örömtől és hálától ragyogó szemekkel tekintett felém – emlitett nap óta már valóban sok szép boldog esztendő telt el – de hála Istennek! makacs baja többé soha sem háborgatja – anyósomat.”

Vörös Gaál Karolina Barátném és én című elbeszélése is egy fiatal lány szerelmi életét és némi bonyodalom után szerencsés révbeérését, vagyis férjhezmenetelének történetét meséli el, szintén valahol a gyermek- és felnőttkor határán megtapasztalt első csalódásokkal és a társadalmi helyzet (szegénység) okozta problémákkal. Bodor Károly Ha tudta volna című beszélye a társadalmi hovatartozás és az ehhez nem mindig igazodó érzelmek konfliktusát jeleníti meg. Egy vidéki uradalmi kastély tulajdonosának lánya egy szegény pásztorfiúba szeret bele, tudatában azonban a helyzet lehetetlenségének, bánatában szép lassan elsorvad és meghal. A Virágcsokor szövegeiben tehát a „hajadon”, a kamaszlány egyfajta hibrid teremtményként jelenik meg, valahol a gondtalan gyermekkor és a problémákat tudatosító felnőttkor közötti liminális állapotban, és a számára lehetséges felnőttlét perspektívája kizárólag a női létezésnek a korban elképzelt szűk keretei között vázolódik fel.

A Virágcsokor szerkesztőjeként Majthényi Flóra mindvégig meglehetősen rejtőzködő maradt. Nem közölte célkitűzéseit programírásban, és egyes szám első személyű véleménycikkeket sem írt. Voltaképpen csak korábbi költői szerepkörében jelent meg a folyóirat hasábjain is, ahol összesen négy költeményt publikált. A kiadvány borítója mindvégig őt tüntette fel szerkesztőként, de az ugyanitt közétett, olvasóknak szóló szerkesztői nyílt levelezésen keresztül követhető, hogy a periodika 1862 márciusa és júniusa között megjelenő 13 számából Flóra voltaképpen csak három lapszámot szerkesztett, feltételezhetően azokat sem segítség nélkül. Az április 20-án megjelenő összevont 2–3. szám hátsó borítóján a közreműködőktől és olvasóktól érkező minden kéziratot Urváry Lajoshoz irányított, a folyóirat utolsó számának borítóján Frankfurtban kelt levelében pedig így búcsúzott előfizetőitől:

„Kedves barátnőim! Fájdalmasan esik tőletek habár csak egy időre is búcsút vennem; de a véletlen ugy hozta magával, hogy mint már a mult két hónapban sem vezethettem a lapot Pesttőli távollétem miatt, ugy azt egy ideig ezután sem tehetném.”

6Majthényi Flóra búcsúüzenete a Virágcsokor utolsó, 1862. június 29-i számában (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

Az üzenet további megállapítása értelmében a Virágcsokor megjelentetését a későbbiekben folytatni tervezte, a periodika azonban ezt követően véglegesen megszűnt. Noha a Virágcsokor csupán egy negyedévig tartó kísérletnek bizonyult, eredeti célkitűzése szerint izgalmas és újszerű lapvállalkozás lehetett volna. Hiszen rövid élettartama alatt kezdeményező szerepet vállalt egy olyan társadalmi kommunikácó megteremtésében, amely egy mindaddig figyelmen kívül hagyott csoport, a serdülő lányok hangját igyekezett megszólaltatni. Megfelelő számú, a folyóirat huzamosabb ideig való fennállását biztosító olvasótábor toborzása azonban még komoly elkötelezettség és a szerkesztési elvek következetes érvényesítése mellett is nehéz feladat lett volna. Majthényi Flórának a lap szerkesztésétől való korai visszavonulása és külföldre utazása pedig nyilvánvalóan nem a kiadvány érdekeit szolgálta. Döntésével kapcsolatosan azonban megfelelő források hiányában csak feltételezésekbe bocsátkozhatnánk. A Tóth Kálmán által szerkesztett Hölgyfutár korábbi munkatársaként dolgozó Urváry Lajos szerepvállalása révén ugyanakkor érdemes a Virágcsokorra a Hölgyfutár szerkesztő- és szerzőgárdája holdudvarában készülő periodikaként tekinteni, olyan folyóiratként, mely bonyolult szakmai és magánéleti kapcsolatok metszéspontján született meg, és talán az utóbbiak is befolyásolták rövid fennállását.

Török Zsuzsa


Az írás az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-5 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

A cikkben szereplő képek felhasználása engedélyköteles!


torokzsuzsa 2022Török Zsuzsa a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa. Kutatásai a 19. századi irodalom-, sajtó- és társadalomtörténet határterületeire koncentrálnak, különös tekintettel a korszak periodikakultúrájára és a női szerzők életművére.

A női írás 19. századi történetének feltárását ösztönző biennális konferenciasorozat létrehozója, számos a témát érintő magyar és angol nyelvű tanulmány szerzője és több tanulmánykötet szerkesztője. Petelei Istvánról írt monográfiája mellett az író novellái, valamint Arany János elbeszélő költeményei kritikai kiadásának sajtó alá rendezője.

A textológia területén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként 2020-ban Kiss József-díjban részesült. Az Irodalomtudományi Intézet Reciti Kiadójának szerkesztőségi tagja, a Reciti konferenciakötetek sorozatszerkesztője.

2021-től az MTA Nőtörténeti Munkabizottság társelnöke.

Kiemelt publikációi: