Az Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus a nemzetközi folklorisztika eddigi legnagyobb szabású olyan monográfiája, amely típus- és motívumindex formájában, hatalmas adatbázis alapján, 1995 oldal terjedelemben mutatja be egy európai régió prózaepikai hagyományvilágának e szegmensét. A tudományos regiszter olyan kézikönyv, amely az európai kultúrkör egyik leggazdagabb és legváltozatosabb mondavilágába nyújt betekintést átfogó igénnyel. A művet Magyar Zoltán, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa mutatja be, akinek a gondozásában a négy kötetes kiadvány megjelent.


mz24Terepmunka közben

Három évvel a Kairosz Kiadó által kiadott 12 kötetes kézikönyvsorozat, A magyar történeti mondák katalógusának megjelenését követően, egy látens trilógia második darabjaként látott napvilágot Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus, amelynek a történetimonda-rendszerezéssel ellentétben vannak külhoni előzményei. A kézikönyv négy kötete a magyar népi kultúra archaikus rétegét képviselő Erdély sok tekintetben unikálisnak számító kulturális öröksége. Egyesíti magában sok-sok generáció képzeletvilágát, azt a hiedelemrendszert, amely narratív formába szerveződve számos esetben népköltészeti alkotássá lényegült.

E mű létrejötte egy több mint két és fél évtizedet felölelő kutatómunka eredménye. Számottevő mértékben megjelenik benne a monda- és hiedelemkutató elődök folklórgyűjtői és elméleti teljesítménye, ám elkészítését – akárcsak a történetimonda-hagyomány rendszerezése esetében ‒ a rendszerváltás utáni három évtized tudományos hozadéka tette lehetővé. A teljességre törekvő adatbázis (az Erdélyi Magyar Hiedelemmonda Archívum) nélkül ugyanis nem vált volna lehetségessé e szövegkorpusz átfogó igényű rendszerbe foglalása. Az archívum jelenleg 29 550 folklórszöveget tartalmaz, de a műfaji határterületek szövegkorpuszát is felhasználva mintegy 35 ezer szöveg, megközelítőleg 200 ezer metaadat került be az első három kötet típusmutatójába, valamint a negyedik kötet motívumindexébe.

emhkborito1

A katalógus első kötete mindazokat a hagyományokat foglalja össze, melyek az emberi világtól javarészt független természetfeletti szereplőkről és jelenségekről szólnak. E kötet fejezetekre tagolva mutatja be a sorsról, végzetről szóló folklórszövegeket, az előjelekkel kapcsolatos hiedelemszövegeket, a halál és a halottak képzetkörét, a túlvilágjárást megörökítő, többnyire vallásos színezetű hiedelemtörténeteket. A könyv legnagyobb tartalmi egysége a különféle természetfeletti lényekről szól. Itt került rendszerezésre a többnyire ártó szándékkal megjelenő hiedelemlények népes csoportja (kísértet, ördög, lidérc, váltott gyerek, betegségdémon), az ambivalens szerepkörben megjelenő ördögi segítőszellem, a különféle természeti szellemek és démonok (fehér ember, ősz ember, vadleány, törpe, bányaszellem), az őstörténeti tradícióként is értelmezhető óriás- és tündér-hagyománykör, végül pedig a tündérek „elboszorkányosodásának” közbülső fokozatát mutató szépasszony-hiedelemkör.

emhkborito2

A katalógus második kötete egyetlen hatalmas témacsoport, a természetfeletti tudással és képességgel bíró emberekről szóló mondák tudományos rendszerezését tartalmazza. E témacsoport a magyar hiedelemrendszer legfőbb sajátossága, hiszen míg a nemzetközi folklórban e történeteknek más hiedelemtémákhoz képest csekély a számuk, a magyar néphitben minden másnál számottevőbb. Az erdélyi magyar folklórban a boszorkányról szóló mondahagyomány a legelterjedtebb, felölelve a 16‒18. századi erdélyi boszorkányperek anyagát is. Hasonló mágikus specialista az erdélyi néphitben a tudós, valamint a néző és látó, beleértve az e tájegységen főként jövendölői szerepkörben megjelenő táltost is. Népes szövegcsoport örökíti meg a mágikus erejű idővarázslók és papok (román pap, ördöngös magyar pap) hagyománykörét. Továbbá az erdélyi hiedelemkorpusz részeként e kötet tartalmazza a különféle mesterségek (tudós pásztor, tudós kocsis, gyógyító stb.) mágikus specialistáiról szóló narratív hagyományokat.

emhkborito3

A katalógus harmadik kötete mindazokat a témaköröket foglalja tudományos rendszerbe, melyek az erdélyi hiedelemrendszer integráns részei, azonban kívül esnek az első két kötet anyagán. Itt került összefoglalásra az átváltozni képes emberekről (farkasember, prikulics) szóló narratív hagyomány, a különféle mitikus állatokról és vadállatokról szóló népes szövegcsoport, a mitikus növényekről és mágikus tárgyakról szóló elbeszéléskorpusz, valamint a tiltások, tabuk képzetköre. Külön tematikai egység az az esetenként még manapság is gyűjthető szövegcsoport, amely a mindennapi mágia rítusait és elbeszélt eseteit tartalmazza. Az erdélyi hiedelemvilág narratív tradícióinak rendszerbe foglalása a gyerekijesztőkkel kapcsolatos hagyományok, a hiedelemellenes népi elbeszélések (ál-hiedelemmondák) és a tömegkultúrából sarjadt, ám hiedelemmondai jegyeket mutató modern mondák által válik teljessé. E kötetet az erdélyi magyar hiedelemmondák eddigi legteljesebb bibliográfiája zárja.

emhkborito4

A katalógus negyedik kötete az első három kötet tudományos segédanyaga és elméleti szintézise. E kézikönyv első része egy alfabetikus rendben közzétett, a tárgyszó szövegkörnyezetére is utaló motívumindex. E kiegészítő alkalmazás által válik igazán használhatóvá az előző három kötet anyaga, hiszen a tárgyszavas mutató révén a keresett motívum népköltészeti beágyazottságáról és sokszínűségéről is fogalmat alkothat, a feltüntetett típusszámok segítségével pedig az eredeti helyekre is visszakereshet az olvasó. A motívumindexet egészíti ki az erdélyi hiedelemmondákat a nemzetközi párhuzamokkal egybevető konkordanciajegyzék, továbbá az a könyvnyi terjedelmű tanulmány, amely a magyar és nemzetközi hiedelemmonda-katalogizálás történetét, a műfaji klasszifikáció alapját és előfeltételét képező adatbázis létrejöttét, továbbá a szöveghagyomány történeti és kulturális rétegzettségét, földrajzi és tematikai tagolódását, valamint regionális („transzilván”) sajátosságait ismerteti.

Az Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógust a szerző az említett korábbi könyvsorozathoz hasonlóan egy olyan folklorisztikai kézikönyvnek szánja, amely számos más tudományszak művelői számára is hasznos lehet. A néprajzin kívül ugyanis történeti, irodalomtörténeti, művelődéstörténeti és nyelvészeti vonatkozásai is nagy számban vannak. Mivel nemzetközi viszonylatban is az eddigi legnagyobb szabású hiedelemmonda-rendszerezés, sok tekintetben mintaadó lehet a hiedelemmondák rendszerezői számára a Kárpát-medencén kívül is (többek között ezt a célt szolgálná a katalógus tervezett angol nyelvű kiadása). Noha e típus- és motívumindex a magyar nyelvterületnek csak egy bizonyos, etnográfiailag jól körülhatárolható részét képezi le és ismerteti, jellegéből adódóan és a szerző szándékai szerint is az egységes magyar kulturális örökség megjelenítője.

Magyar Zoltán


magyarzoltanMagyar Zoltán a BTK Néprajztudományi Intézet Folklór Témacsoportjának tudományos főmunkatársa. Kutatási területei: folklórszövegek tudományos rendszerezése, történeti mondák, magyar néphit és szentkultusz, mesemondók repertoárja.

Legfontosabb publikációi:

Halhatatlan és visszatérő hősök. Egy nemzetközi mondatípus Kárpát-medencei redakciói. Budapest, 2001. Akadémiai Kiadó.
Motif-Index of Legends of Early Hungarian Saints. (Studien zur Literaturwissenschaft 5.) Herne, 2009. Gabriele Schäfer Verlag.
A magyar történeti mondák katalógusa. Típus- és motívumindex. I‒XI. Budapest, 2018. Kairosz Kiadó.
Teljes publikációs jegyzéke itt olvasható.