Minden szerzőnek van sajátos, egyedi stílusa, amely állandó, és amely mennyiségileg is meghatározható jegyeket tartalmaz. Ezért bizonyos nyelvi jellemzők statisztikai eszközökkel is mérhetők. A stilometria szót először ízlelgetve jogosan merülhet fel, hogy vajon mi célból és miképpen lehet a stílust bármilyen módon is mérni? Erre a kérdésre adnak választ A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata OTKA-kutatócsoport tagjai: a BTK Irodalomtudományi Intézet munkatársai közül Kiss Margit, aki tanácsadóként, Maróthy Szilvia, aki résztvevő kutatóként társult a projekthez, valamint Seláf Levente az ELTE BTK részéről, aki a 2020 októberében indult program vezetője.
Képkivágás forrása: TED-Ed: Did Shakespeare write his plays? - Natalya St. Clair and Aaron Williams
A stilometria szó megalkotása és a diszciplína megalapozása Wincenty Lutosławsky nevéhez fűződik, aki új módszert keresett Platón dialógusainak kronologizálásához, amellyel a filozófus eszmerendszerének értelmezéséhez nyújtott újfajta segédletet. Eredményeit a The Origin and Growth of Plato’s Logic: With an Account of Plato’s Style and of the Chronology of his Writings című 1897-ben megjelent munkában összegzi. A stilometria ma a szerzői stílus statisztikai alapú vizsgálatát jelenti, de tágabb értelemben ide tartozik a szerzőség kérdésének a nyelvészeti és statisztikai feltevéseken alapuló megközelítése is.
A stilometriai vizsgálatok célja a szerzői megkülönböztető jegyek (pl. szókészlettani gazdagság, kollokációk, sajátos szintaktikai tulajdonságok, szókörnyezet) feltárása, különösen azoké, amelyek az emberi olvasás során észrevétlenek maradnak. A stilometria alkalmazási területei érintik az anonim vagy vitatott szerzőségű szövegek azonosításának a támogatását, egy-egy szerzői munkásságon belül a nyelvezet, a szövegformálás változásának a feltárását, ami segítséget nyújthat akár az életmű korszakolásában is. Elemezhetünk csoporthoz tartozást: a férfi és női szerzők munkái közti különbséget, műfaji jelleget, nyelvi szempontból megmutatkozó hatást, előzményt, inspirációt stb.
Az ilyen vizsgálatok eredményeképpen például ma úgy vélik, hogy Shakespeare zsenialitása nem az átlagon felüli gazdagságú szókészletben rejlik, hanem abban, hogy a szerző egyedülálló módon használta az átlagos, hétköznapi szavakat; és már az is valószínűsíthető, hogy mely drámarészletekben működött közre például Marlowe.
Videó: TED-Ed: Did Shakespeare write his plays? – Natalya St. Clair and Aaron Williams
Bár a stilometriai elemzések alapvetően az angol nyelvű munkákra és a klasszikus művek vizsgálatára koncentrálódnak, az utóbbi időszakban más nyelvekre és más szövegtípusokra is alkalmazták őket. Magyar történeti szövegek esetében 18–19. századi korpuszon is eredményes volt a módszer alkalmazása. A stilometriai elemzés képes volt feltárni az egyik kutatásban Mikes Kelemen saját szerzőségű szövegeinek és a fordításainak a kapcsolatát [ábra 1], a műfaji-tematikai besoroláson alapuló beszédmód szerinti elkülönülést [ábra 2]; egy másik vizsgálatban a bizonytalan és biztos szerzőségű Csokonai-levelek viszonyát [ábra 3].
A verses szövegek vizsgálatához a stilometriával rokon módszer, az úgynevezett metrometria vagy számítógépes metrikai elemzés használható. Ez a szöveg metrikai jellemzői, a ritmus, a szótagszámok és a rímelés statisztikai elemzését jelenti, amely jellemzők ugyanolyan megbízhatóan segítenek a szövegek attribúciójában, mint a stilometria által vizsgált elemek. Ilyen típusú vizsgálat a magyar költészetről még nem készült, viszont nemzetközi viszonylatban a jelenlegi projekt két résztvevője, Petr Plecháč (Cseh Tudományos Akadémia) és Artjoms Šela (Tartui Egyetem) több izgalmas kutatásban közreműködött, amelyeknek ez a módszer volt a lényege. Petr Plecháč így tudta megállapítani John Fletcher pontos szerepét, részleges szerzőségét a Shakespeare-nek tulajdonított VIII. Henrik című drámában. (Relative Contributions of Shakespeare and Fletcher in Henry VIII).
Képkivágás forrása: TED-Ed: Did Shakespeare write his plays? - Natalya St. Clair and Aaron Williams
Az OTKA-projekt keretében zajló kutatásban a kora újkori, elsősorban a 16. századi magyar verses szövegek metrometriai és stilometriai jellemzőit elemezzük néhány attribúciós kérdést vizsgálva, illetve műfajpoétikai jellemzőket keresve. Szenci Molnár Albert már a 17. század elején kritizálta költőtársai gyenge rímeit, kezdetleges verskészségét. A kutatás számítógépes statisztikai módszerek segítségével próbálja megállapítani, valóban olyan egyhangú és kevéssé kiművelt volt-e a korabeli (epikus) verselés, mint ahogyan arról Szenci Molnár óta az irodalomkritika vélekedett.
A projekt során a kor egyik legjellegzetesebb műfajára, az epikus jellegű históriás énekekre koncentrálunk, arra keresve a választ, hogy a műfajon belül az összes altípusra és szerzői korpuszra érvényes-e ez a homogeneitás. Emellett azt vizsgáljuk, hogy a század során megfigyelhető-e egyfajta határozott fejlődés, esztétikai javulás a rímhasználatban, valamint a sorok szótagszámának kötöttségében.
A másik vizsgálandó részkorpusz Balassi Bálint költészetéhez kapcsolódik. Régi kérdés a filológiában, hogy vajon ki írhatta az Eurialus és Lucretia című széphistóriát, és milyen viszonyban állhatott a mű Balassival. A kutatás nem ígéri, hogy sikerülhet megoldani ezt a régi attribúciós kérdést, azonban a korban közeli szerelmi históriák, illetve Balassi lírai költészetének stilometriai és metrometriai összevetése az Eurialus és Lucretia szövegével hozzásegíthet ahhoz, hogy jobban megértsük, milyen erős lehetett a 16. század második felében keletkezett, szerelmet tematizáló művek rokonsága. Az Árgirus-história és Huszti Ferenc Aeneis-adaptációja egyaránt felmerültek olyan szövegekként, amelyek az Eurialus és Lucretiával azonos ideológiai és esztétikai elvek mentén készültek. Emellett a Balassi körével kapcsolatba hozott további költemények is jó alapot szolgáltatnak az összehasonlításhoz. A kutatás során lehetőségünk nyílik feltárni az Eurialus és Lucretia legerősebb kapcsolódási pontjait a széphistória műfaján belül, általában az epikus, elbeszélő jellegű énekek között, illetve a kor profán költészetében.
A kutatás módszertani újdonsága révén modellül szolgálhat későbbi korok versanyagának vizsgálatához, segíthet többek között költői iskolák meghatározásában vagy anonim művek szerzőinek azonosításában. Ez a módszer tehát a hagyományos elemzést a korpusz verstani jellemzőit összességében vizsgáló, adatvezérelt verstani elemzéssel egészíti ki, és összehasonlító vizsgálatokra is alkalmat ad.
Kiss Margit – Maróthy Szilvia – Seláf Levente
Kiemelt kép: TED-Ed: Did Shakespeare write his plays? - Natalya St. Clair and Aaron Williams
Kiss Margit a BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Kutatási területe Kazinczy Ferenc nyelvészeti munkássága, történeti szövegek számítógépes elemzése.
Legfontosabb publikációi a kutatás témájában:
Dobi Jan Sándor, Mészáros Tamás és Kiss Margit. „Shtylo: stilometriai elemzések webes támogatása”. In XIV. Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia,Szeged, 2018. január 18–19., szerkesztette Vincze Veronika, Szeged: Szegedi Tudományegyetem, 2018.
Tamás, Mészáros and Margit, Kiss. „Knowledge Acquisition from Critical Annotations”. Information (Basel) 9,7. sz. (2018): 1–10.
Kiss Margit. „Stilometriai elemzés lehetőségei magyar történeti szövegkorpuszon”. Digitális Bölcsészet 2 (2019): 15–33.
További publikációi szabadon hozzáférhetők az MTMT-ben
Maróthy Szilvia a BTK Irodalomtudományi Intézetének fiatal kutatója. Kutatási területe a reneszánsz és barokk irodalom, valamint a számítógépes filológia. A Digitális Bölcsészet folyóirat felelős szerkesztője.
Legfontosabb publikációi a kutatás témájában:
Maróthy Szilvia. „A nyílt és a zárt tudományról”. In Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok, szerkesztette Bárány Tibor, Hermann Veronika és Hamp Gábor. Budapest: Typotex, 2020.
Maróthy Szilvia. „Tudományos szövegkiadások a hálózaton: Áttekintés”. Irodalomtörténeti Közlemények 122, 5 (2018): 617–633.
Maróthy Szilvia. „Börtönben koholt versek, versekben koholt börtön: Koháry István költészetéről”. In Tévhit, szerkesztette Markó Anita, Virág Csilla és Vrabély Márk, 9–27. Fiatalok Konferenciája 2017. Budapest: Reciti, 2018.
További publikációi szabadon hozzáférhetők az MTMT-ben.
Seláf Levente az ELTE BTK MIKTI egyetemi docense. Kutatási területe a középkori francia és provanszál irodalom és a líratörténet.
Legfontosabb publikációi a kutatás témájában:
Seláf Levente. „Poétiques perpendiculaires: les acrostiches versifiés latins dans la poésie hongroise de la Renaissance”. In The Poetics of Multilingualism - La Poétique du plurilinguisme, éd. Seláf Levente, Patrizia Noel, 103–120. Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing, 2017.
Seláf Levente. "A refrén a régi magyar költészetben". In Mielz valt mesure que ne fait estultie, 320-327. Budapest: Kronika Nova, 2008.
Seláf Levente. Chanter plus haut.: La chanson religieuse vernaculaire au Moyen Âge (essai de contextualisation). Párizs: Honoré Champion, 2008.
