Idén áprilisban három év után újraindult az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadronütköztetője (LHC). A világ legnagyobb kísérleti eszközével közel fénysebességre gyorsítják a részecskéket, ezeket ütköztetik, és az így nyert adatok elemzése után a kutatók sokszor új felfedezéseket tesznek. Ám az itt vizsgált entitások nem csak fizikai tulajdonságaik miatt érdekesek, hanem azért is, mert rendkívül kis méretüknek köszönhetően mindig csak közvetetten figyelhetjük meg őket. Emiatt, még ha egyesek készpénznek is veszik a létezésüket, a tudományfilozófusok között vita zajlik ezeknek a hipotetikus entitásoknak a státuszáról. De mi is pontosan ennek az elméleti háttere?
