A Sorsfordító évek konferenciasorozat harmadik tudományos ülését 2022. június 2-án rendezték meg 1920 – Kényszerpályán. A trianoni békediktátum ratifikálása címmel. A tudományos konferencia az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága, valamint a Magyar Történelmi Társulat közös szervezésében valósult meg, melynek az Országház főrendiházi ülésterme adott otthont. A Magyország, illetve a környező országok különböző egyetemeiről, intézeteiből meghívott szakemberek előadásaikban a ratifikáció nemzetgyűlési vitáját, illetve a korabeli sajtóban megjelent visszhangját vizsgálták. Foglalkoztak továbbá azzal is, hogy az első világháborúban részt vett hatalmak országgyűléseiben milyen körülmények, illetve viták közepette került sor a békeszerződések törvénybe iktatására.
A konferencián elhangzott Demeter Gábor (tudományos főmunkatárs, ELKH BTK TTI) A neuilly-i béke és következményei című referátuma, amely az első világháborút lezáró bolgár békével foglalkozott. Ezt az eseményt a bolgár történetírás – ahogy a magyar historiográfia Trianont – „második nemzeti katasztrófának” tekinti. Az előadó felhívta a közönség figyelmét, hogy Bulgária volt az első, aki fegyverszünetet kért az első világháborúban, mivel 1918-ra súlyos élelmiszerhiány alakult ki, hiszen 1912 óta háborút viselt az állam. A katonai helyzetet tovább súlyosbította, hogy a katonák szeptember 24-én, egy nappal a fegyverszüneti kérelem előtt, fellázadtak. A bolgár delegáció 1919. július 27-től Párizsban tartózkodott, hogy esetleges engedményeket próbáljanak meg elérni a béketárgyalásokon, azonban a magyarokhoz hasonlóan nem lehettek jelen a tárgyalásokon. Végül 1919. szeptember 19-én kapták kézhez a békefeltételeket, melyek napvilágra kerülése után tömegtüntetések kezdődtek Bulgáriában. Bár a bolgár és a magyar állam első világháború utáni sorsa között sok hasonlóság van, érdemes megemlíteni azt a különbséget, hogy míg Magyarország esetében a trianoni békét konszolidáció követte, addig Bulgáriában ez éppen ellenkezőleg történt.
