Interjú jelent meg Molnár Antallal, intézetünk igazgatójával, tudományos tanácsadójával a ДАН nevű hírportálon. A beszélgetés során szóba került a La relazioni „ad limina” dei vescovi di Cattaro alla Santa Sede (15921708) című, most megjelenő kötete, amely eddig kiadatlan vatikáni dokumentumok alapján mutatja be Montenegró 17. századi történét.

1819345

Molnár Antal az interjúban elmondta, hogy a kötet tervét Radoslav Raspopovićcsal, a Montenegrói Történeti Intézet (Istorijski institut Crne Gore) igazgatójával közösen állították össze. A cél az volt, hogy elindítsák a Montenegró régebbi történetére vonatkozó, kiadatlan vatikáni dokumentumok közlését. Úgy gondolták, hogy egy olyan forráscsoportot lenne érdemes kiválasztani, amely eléggé átfogó képet nyújt egy adott területről egy meghatározott időszakban. Ennek a célnak a különböző jelentések, vizitációs jegyzőkönyvek felelnek meg a leginkább. Így esett a választás a cattarói (Kotor) püspökök Rómába küldött jelentéseire a 17. századból, amelyek nagyjából hároméves rendszerességgel tudósítanak a Cattarói-öböl (Boka Kotorska) vallási helyzetéről történelmének egyik legnehezebb periódusában, a török elleni háborúk idején.

A közzétett források legfontosabb eredménye, hogy átfogó képet adnak a cattarói püspökség egyházi intézményrendszeréről, papjairól és szerzeteseiről, vallásos társulatairól, katolikus és pravoszláv lakosságáról, a püspökök erőfeszítéseiről az egyház megújulása érdekében. A kötet kiadása fontos előrelépést jelent a Történettudományi Intézet kutatási stratégiájának megvalósításában, amelynek egyik fontos célkitűzése a balkáni történeti tudományossággal való szoros együttműködés, egyfajta híd-szerep betöltése a délkelet-európai országok és a nemzetközi történeti tudományosság között.

molnarantal crnagora

Molnár Antal hozzátette: „Montenegró története európai összehasonlításban is kiemelkedően izgalmas, ez kívülről nézve még talán jobban látszik, mint belülről. Ennek oka, hogy nagy kultúrák és világvallások határán áll. Ortodox egyháza képes volt arra, hogy a 17. század végétől átvegye az ország vezetését, a tengerparti városok, elsősorban Cattaro pedig a katolikus világ utolsó bástyáinak számítottak. Cattaro történelme rendkívül gazdag, a középkorban Raguza méltó vetélytársa és a balkáni kereskedelem egyik legfontosabb kiindulópontja, a 16. századtól kezdve pedig a nyugati kereszténység utolsó őrhelye, amelynek ugyanakkor folyamatosan nagyon gazdag kapcsolatrendszere volt, politikai, gazdasági és vallási-kulturális értelemben is, a montenegrói hátországgal. A Cattarói-öböl története kicsiben, összesűrítve az Adriai-tenger keleti partvidékének a laboratóriuma, ezért számos izgalmas tanulsággal jár a tanulmányozása.”

A teljes interjú itt olvasható.