A nagybirtokosok magánigazgatásában meglévő – akár formális, akár informális – hálózatok leírása lehetőséget ad a helyi hatalomgyakorlás, a bürokrácia működése és a hivatali interakciók alakulásának feltérképezésére. Szilágyi Adrienn, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa egy kísérletet mutat be arra, hogy egy történeti forrás miként rendezhető adatbázisba, hogyan vizualizálható, és milyen hálózatok bemutatására alkalmas. Ehhez a nodegoat biztosított egy webalapú adatkezelési, hálózatelemzési és vizualizációs keretrendszert.

A nodegoat egy online adatmenedzsment platform, amelyet kifejezetten a humán- és társadalomtudományi kutatásokhoz fejlesztettek. A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont a nodegoatot hatékony eszközként alkalmazza több kutatási projektjében, különösen olyan vizsgálatokban, amelyek kapcsolatháló-elemzést, térképes megjelenítést vagy időbeli változások elemzését igénylik. A platform segítségével a kutatók strukturált adatbázisokat hozhatnak létre, és komplex történeti, társadalomtudományi összefüggéseket tárhatnak fel vizuális eszközökkel.

Hivatalnokok és hatalom: a magánigazgatás struktúrája

A vizsgálat alapját a Károlyi család 1827 és 1877 között fennálló közös birtokkormányzatának hivatala képezte, amelynek adatait egy saját adatmodellen alapuló relációs adatbázisba rendeztük, és a nodegoat keretrendszerében helyeztük el. A Károlyi-birtokkormányzat közös adminisztrációja 1827-ben jött létre, amikor a Károlyi család három ága – István (1797–1881), Lajos (1799–1863) és György (1802–1877) – felosztotta a hatalmas kiterjedésű családi birtokokat. Az addig egységes kezelésben lévő uradalmak egy része az elosztás során az egyes ágak birtokába került. Bizonyos birtokokat (Salánk, Nagymuzsaly, Lápispatak, Vásárhely) azonban közös kezelésben hagytak, és ezek irányítására közös kormányzóságot hoztak létre. Ez a közös birtokkormányzat a pótosztályt követően egészen 1877-ig fennmaradt.

A birtokkormányzat legfőbb szerve a Pesten évente összeülő nemzetségi gyűlés volt, emellett maga a kormányzat is rendszeresen, évente több alkalommal ülésezett. A közös Károlyi-birtokok irányítását ettől kezdve a birtokkormányzó, valamint a nemzetségi kormányzó látta el; ezt a posztot előbb Károlyi Lajos, majd Károlyi György töltötte be. A birtokkormányzat három szinten működött – központi, kerületi és uradalmi szinten –, a központi szintet pedig ebben az esetben a közös kormányzat jelentette.

Az adatokba kódolt hivatali kapcsolatok

A relációs adatbázis középpontjában a család magánhivatalnokai álltak, akik a magánigazgatás struktúrájában a nagybirtokos közvetlen és közvetett hatalmát egyaránt érvényesíthették. Amíg a 18. század elején a kliensviszonyokat a család közelsége és az ahhoz való sokrétű kapcsolódás jellemezte, addig ezek az aszimmetrikus személyes kapcsolatok a 19. századra egyre inkább konkrétabbá, körülhatároltabbá és tárgyiasultabbá váltak, és az említett családi vonatkozás eltűnt.

Bár a bürokratikus formák általánossá váltak – az erősödő kodifikáció és tárgyiasulás ellenére –, a személyes függőségi viszonyok és a mikroigazgatási együttműködések továbbra is fennmaradtak. A hierarchikusan felépített hivatali szervezetben a központi szervek és a lokális központok közötti kommunikációs csatornák legfőbb alkotóelemeit a kormányzat tisztségviselői jelentették. A földesúr rajtuk keresztül tudta uralni, sőt, integrálni a nagybirtokokhoz kapcsolódó egyéb szereplőket. A hivatalnokok tehát a nagybirtokos legfőbb támaszai voltak, valamint a hatalom közvetítőinek számítottak a birtokigazgatásban és a helyi kapcsolattartásban.

Az adatbázis mintegy 7000 hivatali ügyet rögzít. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy 1827 és 1877 között – ameddig a közös kormány fennállt – összesen ennyi ügy fordult volna meg a közös kormány tisztviselőinek kezei között, hiszen vélhetően a családi levéltárban és a helyi birtokkormányzati szinteken további iratok köthetők az itt rögzített ügyekhez. Azaz vélhetően még nagyobb ügyszámot lehetne regisztrálni további források feldolgozásával és az adatbázishoz való kapcsolásával. Az adatbázis viszont egységesen kezeli a – fentebb már említett – közös kormány iratanyagát.

Miután az adatmodell kifejezetten az ügyvitel menetére és az eljárás szereplőire épül, ezért az adatbázisnak feltehető kérdések és maga az adatvizualizáció is erre a kérdéskörre korlátozódik. Az adatbázison alapuló hivatali kapcsolathálózat azt tudja megmutatni, hogy a közös birtokkormányzat hivatali hálózatának kik voltak a legaktívabb tagjai, milyen tisztviselők között alakultak ki kapcsolatok, milyen gyakorisággal zajlottak ezek az interakciók, illetve kik és milyen ügyekben jártak el.

A magánigazgatás térbeli hálózata

Az ügyviteli hálózat térbeliségének ábrázolásakor visszaköszön a Károlyi család közös adminisztrációjának felépítése. A térképen a közös kormányzat ügyviteli hálózatának térbeli kiterjedését láthatjuk, miután a kormányzat ügyeit településekhez kapcsoltuk. Emellett az ügyvitel földrajzi csomópontjai is láthatóvá válnak, hiszen minél több ügyintézés kapcsolódott egy adott településhez, annál nagyobb csomópont rajzolódott ki.

Értelemszerűen e térbeli hálózatból egyfelől a Károlyi-birtokkormányzat központi, másfelől a közös kormányzat legfőbb hivatalai emelkednek ki. Jelesül a – szintén már korábban említett – Pesten működő központi hivatalok, valamint a vásárhelyi kerületi hivatal kommunikációja jelenik meg előttünk vizuálisan is. Emellett a közös birtokkormányzat funkciójából következően a dél-alföldi uradalom központjai is kirajzolódnak: a birtokigazgatási alközpontot előbb Szegváron alakították ki, később ezt a funkciót Hódmezővásárhely vette át.

Központi szerepét az is jelezheti, hogy a tiszttartón kívül a Károlyi grófok számára is mindig tartottak fenn egy lakrészt az itteni kúriában, amelyet 1827-től közösen birtokoltak a grófi testvérek, illetve a felosztott és a közös részeket innen irányították. A közös kormány főbb helyszínei mellett a Szabolcs-Szatmár vármegyei birtokigazgatási (al)központok is megjelennek, valószínűleg a grófi testvérek saját hivatalainak ügyintézése révén. 

Kapcsolatok a közös adminisztráción belül

Nézzük meg, hogyan tudjuk megrajzolni a nodegoat által kínált adatvizualizációs keretrendszer segítségével a hivatali kapcsolatokat. A közös birtokkormányzat teljes hálózatában az összes olyan személyt láthatjuk, akik bármilyen ügyvitel révén kapcsolatba kerültek a Károlyi család közös adminisztrációjával. Ez megmutathatja, hogy 1827 és 1877 között összesen hány tagja volt ennek a hálózatnak – legyen az földesúr, tisztségviselő, bérlő stb. –, továbbá arra is rámutathat, hogy kik voltak a hálózat, és így egyben az ügyvitel legaktívabb ügyintézői, szereplői.

Fontos újra hangsúlyozni, hogy a szereplők – vagyis a hálózat csomópontjai – közötti kapcsolatot a birtokkormányzaton belüli ügyintézés teremti meg. Ez a hálózat – mivel az ügyintézés jelenti a relációt – az ügyviteli kapcsolatokat mutatja meg, amelyben 2444 szereplő (csomópont) található, több mint 15 000 ügyviteli kapcsolattal.

Lényeges kiemelni, hogy a hálózat időbelisége a közös birtokkormányzat fennállásának időszakára korlátozódik, vagyis nem kezeli azt, hogy ki, mikor és mennyi ideig viselt pozíciót a Károlyiak közös adminisztrációjában. Következésképp nemcsak az ügyvitel kulcsfigurái emelkednek ki a hálózatból, hanem azok is, akik a Károlyiaknál hosszabb ideig szolgálatban álltak. Ez a két tényező – a központi tisztviselői alkalmazás és a pozíció betöltésének hossza – egymást erősíti, vagyis jó eséllyel válnak csomóponttá a hosszú ideig szolgáló, központi szerepet betöltő személyek a hálózatban.

A legnagyobb csomópontok és így az ügyviteli hálózat legtevékenyebb tagjai már itt is megmutatkoznak, hiszen Károlyi Lajoshoz és Károlyi Györgyhöz köthető a legtöbb ügyviteli kapcsolat. Nemcsak azért, mert az ügyintézési folyamat végén helyezkedtek el, és a legtöbb ügyben az ő végső szavuk és döntésük érvényesült, hanem azért is, mert személyes vállalásuknak tekinthető, hogy földesúrként aktívan részt vettek a közös birtokok igazgatásában.

Ne feledjük azt sem, hogy ez a hálózat kizárólag a közös családi birtokkormányzatban vállalt szerepüket mutatja, és a saját birtokaik irányításából adódó ügyintézések nincsenek hozzárendelve ehhez az adatbázishoz, így ezen hálózathoz sem.

Mindeközben hiányolhatjuk a hálózatból a harmadik testvért, Károlyi Istvánt, akihez – a fivérek közül és a hálózatban is – a legkisebb aktivitás köthető. Ez arra utalhat, hogy leginkább csak tájékozódott a közös ügyekről, és a közös végső döntésekben vállalt részt. Ez abból is következhetett, hogy a közös kormányzat vezetői tisztségét nem viselte.

A bürokratikus igazgatás kulcspozícióban lévő hivatalnokai lokális szinten autonóm hatalomra tehettek szert. Ebben viszont nem feltétlenül az archaikus állapotok fennmaradását kell látni, éppen ellenkezőleg, a bürokrácia modernizációja és a közvetítői uralom folyamata ragadható meg benne. A megbízottak ilyen módon történő alkalmazása bár régi módszer volt, mégis új kontextusban valósult meg. A klientelizmus ugyanis beágyazódott a bürokratikus szervezetek világába, amely egyre inkább az írásos normákhoz kötődött. A Károlyi grófok bizalmasai – a szabályokat betartva és a nagybirtokosok elemi érdekeit képviselve – ezen igazgatási közegekben tevékenykedtek. Ráadásul a közegek átjárhatósága miatt sok esetben inkább előmozdították, mintsem akadályozták a bürokratizálódás folyamatát. Az egyik területről ugyanis a másikra vihették át a modernebb eljárási elemeket, így akár a vármegyei közigazgatás professzionalizálódásához is hozzájárulhattak. A kliensszerepek intellektualizálódása egyrészt megfelelt a függőségi viszonyok elfogadásának, másrészt viszont autonóm, intellektuálisan független egyéniségekké tette őket. A közös birtokkormányzat nagyobb csomópontjainak, az ügyviteli hálózat kulcsfiguráinak és az ő hálózataiknak a megragadásán keresztül valójában a hatalomgyakorlás lokális képviselőit láthatjuk. A formális hálózat bemutatása azonban csak a nagybirtokkormányzatok és hivatali hálózatok leírásának első lépése lehet, hiszen az informális kapcsolatok feltárása és a hivatali karrierek feldolgozása további, részletesebb képet nyújthat a földesurak apparátusának működéséről.

Szilágyi Adrienn

Részletes tanulmány itt olvasható: https://ojs.uni-eszterhazy.hu/index.php/ECEHS/article/view/1255

Az adatbázis felépítését támogatta: Kapcsolati hálózatok és informális szerkezetek a 19. századi nagybirtokon (NKFI PD) 2017–2020 c. projekt, a nodegoat keretrendszerben való elhelyezését pedig a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont.