Tradicionális paraszti lakóépületek a falvakban, amelyek lassan átadták a helyüket az utókor által már csak Kádár-kockákként emlegetett házaknak. Gomba módra szaporodó panelblokkok a városokban, amelyek tövében kiskerteket műveltek, olykor még disznót is vágtak. A fokozatosan urbanizálódó vidéki utcák az egyik oldalon, a másikon pedig olyan városi lakótelepek, amelyeket eleinte a betelepülők falusias életmódja határozott meg. Ispán Ágota Lídia, a BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa és Tamáska Máté építészetszociológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, és a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa beszélgettek a szocialista épített örökségről a BTK podcast-sorozatának 13. epizódjában.
A „vidék kockásodása”, a hagyományos falukép átformálódása, valamint a városi panel lakótelepek múltja, jelene és jövőbeli perspektívái adták a Glossza legújabb adásának témáját. Mindez azért számít különösen aktuálisnak, mivel a jelenlegi hazai lakásállomány kétharmada az 1946–1990 közti négy és fél évtized folyamán épült. Sőt, egy hasonlóan beszédes adat szerint országszerte jelenleg is több, mint 800 ezer kockaházat és 500 ezer panellakást tartanak számon.
A beszélgetés résztvevői a téma társadalmi, gazdasági és kulturális vetületei mellett számos olyan kérdéskört érintettek, amely a mai napig megosztja a kutatókat és a közvéleményt. Felmerült például, hogy a kockaházak térnyerése mennyire vezetett a hagyományos falukép amortizálódásához, hogy az új típusú épületek mennyiben járultak hozzá, illetve hogyan teremtették meg a feltételeket az 1960–1970-es évek életmódváltásához. Az adás mindkét vendége egyetértett ugyanakkor abban, hogy a kockaházak elszaporodása nem interpretálható egyértelműen a falvak uniformizációjaként. Ennek oka, hogy regionális különbségek figyelhetők meg az ilyen típusú lakóépületeken. Dombosabb vidékeken például szuterénnel látták el a kockaházakat, a dinnyetermő vidékeken pedig gyakorta fedték őket manzárdtetőkkel, amely által további tárolókapacitáshoz jutottak. Ezen kívül számos különböző díszítő motívum is megfigyelhető a házakon, ami a bent lakók ízlése mellett természetesen anyagi lehetőségeikről is árulkodhat.
Az adás egyik érdekes felvetése volt az, hogy miként értékelhetők, illetve őrizhetők meg a panelek és a kockaházak a jövőben az épített örökség részeiként. Amellett, hogy rengetegen élnek ma is ilyen típusú lakásokban, a környezetvédelem és a fenntarthatóság miatt is különösen fontos szempont. S míg a kockaházaknál számos pozitív mintát látunk az épületek megújítására, a paneleknél a szerkezetileg elengedhetetlen tatarozás, illetve a blokkok színezése mellett egyelőre sajnos alig akad pozitív példa. Ispán Ágota Lídia és Tamáska Máté e tekintetben több innovatív ötletet vetettek fel: véleményük szerint a 2020-as évek kezdetén már nem volna lehetetlen a panelek tűzfalainak zöld növényekkel történő befuttatása, vagy az, hogy az épületek tetejére zöld kerteket tervezzenek.
Az adás készítői: Szilágyi Adrienn, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa és Szilágyi Zsolt, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa.
A Glossza tizenharmadik adása meghallgatható a Spotify-on, a Soundcloudon és a Youtube-on.
További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
