Miért szaporodtak meg az utóbbi időben az emlékezeti konfliktusok és egyúttal a felállított emlékművek, szobrok, szimbolikus jelek a köztereken? Mennyire kíséri ezeket társadalmi megegyezés és milyen szerep jut ebben az államnak? Milyen emlékezetháborúk zajlanak térségünkben az expanzív nemzetépítések mellett? Miképp befolyásolja ezt a napjainkban is zajló ukrán-orosz háború? Ezek azok a fő kérdések, amelyek mentén a Glossza 21. adása haladt, aminek vendégei Mélyi József művészettörténész, műkritikus, kurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem egyetemi adjunktusa, valamint Romsics Gergely történész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa voltak.
Az emlékezet tudatos manipulációjára már az antikvitásban is találhatunk példákat, de emlékezetháborúk csak a modern társadalommal születtek meg. Ekkor a formálódó nacionalizmusok az elsődlegesség igényével jelentkeztek, és igazán ettől kezdve beszélhetünk az emlékezet szimbolikus konfliktusairól. Az első és az egyik igen szemléletes példája az emlékállításnak és az emlékeztetésnek az I. világháború után történt, amikor egész Európa megbolydult, és próbálta kialakítani a háború, az áldozatok és a hősök emlékezetének helyeit, valamint az emlékezés narratíváit.
Kelet-Európában jellemzően megkésett és torlódott fejlődési utak mutatkoznak meg ezen a téren is: a határok mozogtak, a szuverén hatalom változott és újrafogalmazta magát, a nyelvhatárok egymásba értek, elmosódtak. Ebben a helyzetben és térségben az emlékezetharcok még inkább kiéleződnek. Ennek tulajdonképpen a szemtanúi is vagyunk a 2022 februárjától tartó ukrán-orosz háborút kísérő narrációkban és emlékművek állításában, rombolásában is. Ukrajna ugyanis egy emlékezetpolitikai hadszíntérré is változott, ami szól a közös múltról, a szovjet múltról, illetve az ukrán és orosz múltról, amelyek szorosan kapcsolódnak a terület feletti uralom és legitimáció kérdéséhez. Ezek a folyamatok azonban sokkal korábban, 2007-ben indultak el, hiszen már ekkor az ukrán földrajzi-kulturális összetettséggel szemben állt az orosz nagyhatalmi, egyneműsítő állam, amely tükröződött a hatalom által felállított, a birodalmi kontinuitást sugalló szobrokban.
Mindehhez társult az utóbbi évtizedekben megfigyelhető emlékezetrobbanás (memory boom) is. Ennek részeként kiújultak az emlékezetviták, illetve a társadalmi emlékezés és emlékeztetés folyamatában megnőtt az emlékezeti „termelés”: a további áldozatok kanonizálásának köszönhetően az áldozatok reprezentációt követeltek, amely ennek a boomnak az egyik hajtóereje lett. Ezek gyakran már nem is szobrok, hanem köztéri jelek, szimbólumok.
Az emlékezetpolitikában továbbra is jelen vannak az áldozatokra és versengésre épülő narratívák. Ez ugyanis azt is lehetővé teszi, hogy az agressziót és erőszakot áldozati szerepből közelítsük meg és onnan emeljük ki majd a cselekvő hősöket. Mindez időben és térben átjárást nyitott meg a különböző áldozati történetek és emlékezetek között, így ezek a konfliktusok és jelenségek egy globális folyamat részeként is leírhatók.
Az adás szerkesztői: Bódi Lóránt és Szilágyi Adrienn, a BTK Történettudományi Intézet munkatársai.
A Glossza tizenkilencedik adása meghallgatható a Spotify-on, a Soundcloudon és a YouTube-on.
További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
