Miként éltek a gyermekek a különböző történelmi évszázadokban? Milyen módszerekkel pillanthatunk be a régebbi korok gyermekeinek mindennapjaiba? És vajon miért tekintjük egyre fontosabbnak a gyermekek életmódjának, fejlődésének és szokásainak kutatását?
Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettek a Glossza vendégei, Erdélyi Gabriella történész, a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport vezetője, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, valamint Szeniczey Tamás antropológus, az ELTE Embertani Tanszékének adjunktusa.
A gyermekek és a gyermekkor története a különböző tudományágak képviselőinek interdiszciplináris együttműködésével ma már egyre átfogóbban vizsgálható. A történettudomány egyre több új szempontot hozott be a gyermek- és családtörténet kutatásába. Például az Erdélyi Gabriella által vezetett kutatócsoport azt vizsgálta, hogy miként jöttek létre a múltban a napjainkban gyakran emlegetett mozaikcsaládok. Arra is rámutattak, hogy a mostohacsaládok egyáltalán nem számítanak modern jelenségnek, hiszen amíg ma a válás, addig régen az elhalálozás eredményeként alakultak ki. Ilyen családok létrejöttében persze alapvető szerepet játszottak az anyagi és társadalmi megfontolások is, különösen a felsőbb társadalmi rétegekben. A gyermek vagyonát ugyanis sokszor a mostohaszülő kezelte annak nagykorúságáig, ami bizonyos esetekben komoly potenciált rejtett magában. Bár a mai közvélekedésben a gonosz mostohaanya sztereotípiája él, a mostohaapák sokkal gyakrabban éltek vissza a gyermek vagyonával.
https://abtk.hu/ismerettar/glossza/adasok/glossza-volt-e-gyerekkor-regen-betekintes-a-gyereklet-torteneti-es-antropologiai-kutatasaba#sigProId80f0055a99
Szeniczey Tamás a biorégészet eszközeivel dolgozza fel a gyermeki csontmaradványokat, vagyis olyan történelmi korszakokban elhunyt gyermekek sírjait vizsgálja, amelyekből nem maradtak ránk írásos források. Itt kizárólag a csontok és a melléjük temetett tárgyak szólaltathatók meg, hiszen az adott korok társadalomtörténeti és szociológiai szempontú rekonstrukciója számos nehézségbe ütközik. A gyermeki csontmaradványokról ugyanakkor rendkívül pontos életkorbecslést képesek adni a kutatók, hiszen akár egyéves intervallumon belül meg tudják határozni az egyén biológiai életkorát.
Sőt, a kutatók különböző eszközökkel ma már választ tudnak adni olyan kérdésekre is, mint például, hogy miként alakultak a korábbi évszázadokban a szülők körében a nemi preferenciák (azaz fiút vagy lányt szerettek-e volna inkább), hogyan táplálkoztak a gyermekek, és mikor szakadtak el a származási családjuktól.
A történeti vizsgálatoknak új irányt ad az érzelemtörténet, amely olyan kérdések vizsgálatát is lehetővé teszi, mint hogy az apák milyen körülmények között léphettek anyai szerepkörökbe. A gyermekek és a szülők által írt levelekből pedig az is kiderül, hogy a gyermekeket – társadalmi hovatartozásuktól függetlenül – bevett szokás szerint elküldték otthonról, és sok esetben kortársaikkal együtt szocializálódtak. Az árván maradt gyermekek pedig hosszú évszázadokon át valamelyik családtaghoz kerültek, hiszen árvaházak még nem léteztek.
Az adás a 2025. június 4–6. között Budapesten megrendezendő Child Space 2025 / Gyerekterek 2025 című nemzetközi konferencia kedvcsinálója és egyben beharangozója.
A Child Space / Gyerekterek című tudományos konferencia alapvető célja, hogy ezt a sokszínű képet a történeti és biológiai tudományok segítségével megrajzolja. Felismerték, hogy a gyerekek nem voltak láthatatlanok a múltban sem – létükkel formálták és alakították saját terüket, akárcsak ma. Testi maradványaik tanúskodnak arról, hogy milyen környezeti és társadalmi tényezők befolyásolták fejlődésüket, és vezettek ahhoz, hogy ne érhessék meg a felnőttkort. Emellett a múltbeli szülői attitűd és a gyerekek családi/közösségbeli kötelékeinek megismerése elengedhetetlen a modern kor kapcsolatrendszereinek megértésében és alakításában is. A konferencia másik fontos célja, hogy új közös kutatási irányok formálódjanak. A nyilvános előadásokban a téma legismertebb kutatói a gyerekkor régészetébe vezetnek el bennünket. A kapcsolódó kerekasztal-beszélgetés a pszichológia, pedagógia és kulturális antropológia képviselőivel kiegészülve olyan közeget kíván teremteni, amelyben a múlt és a modern kor gyereke találkozhat, létrehozva egy új perspektívát nemcsak a gyerekkorra, hanem az emberi lét egészére vonatkozóan.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet és Szabados Bettina, a HUN-REN BTK Filozófiatudományi Intézet munkatársai.
A Glossza 72. adása meghallgatható a Spotify-on, illetve megtekinthető a YouTube-on.
