Miért népszerűbbek az álhírek, mint a tudományos eredmények? Milyen társadalmi reflexek hívják életre és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Kinek hihetünk, és hogyan védekezhetünk a hamis információkkal szemben? Mennyire bízunk a tudományban, a tudósokban és eredményeikben? A Glossza 10. epizódjában Krekó Péterrel az ELTE politikai pszichológusával és Tuboly Ádámmal a BTK Filozófia Intézetének tudományos munkatársával beszélgettünk a konspirációs narratívákról, összeesküvés-elméletekről és álhírekről.
A megvezetés vagy az információs megtévesztés egyidős az emberiséggel: a történelemben számos példát találhatunk alkalmazására az események befolyásolásának érdekében. Információs társadalmunkban pedig egyre gyakrabban találkozhatunk összeesküvés-elméletekkel és álhírekkel. Az összeesküvés-elméletek rosszindulatú és titkos együttműködést feltételeznek velünk szemben, illetve „eltitkolt igazságok” felfedését, magyarázatát kínálják, amelyeket sokszor gazdasági és/vagy politikai szereplők valamilyen haszon reményében kezdenek el terjeszteni. Tájékozódási forrásainkban sem bízhatunk meg teljesen, hiszen körülvesznek minket a kattintásvadász és téves információkat terjesztő álhírek. Könnyű beleesni a nyúlüregbe, mivel a konspirációs teóriák és álhírek gyakran alapoznak a bennünk szunnyadó szorongásra, illetve kihasználják a váratlan, szokatlan helyzeteket, amelyekre egyéni és kollektív szinten is megnyugtató elméleteket és magyarázatokat gyártanak. Ilyen értelemben pedig tulajdonképpen társas szükségleteinket elégítjük ki a számunkra megfelelő, azonosulásra alkalmas válasz megtalálásában.
Úgy tűnik, hogy senki sem immunis az álhírekkel és összeesküvés-elméletekkel szemben, valamilyen szinten mindenki fogékony rájuk. Önmagában az intelligencia és az iskolázottság sem vértez fel bennünket ellenük. De ha mind képesek vagyunk beleesni a csapdába, akkor a tudósok és a tudományos tudás sincs kitüntetett szerepben?
Az elmúlt időszak válsága pontosan a tudománnyal és a tudással szembeni szkepticizmus által okozott krízist mutatta meg. Ez megmutatkozik egyes társadalmi csoportok szélsőséges elképzeléseiben, amiben kifejezik az ellenőrzött tudás és tudomány álláspontjával kapcsolatos szkepszisüket vagy akár elutasításukat is. Természetesen a helyzet ennél jóval összetettebb, hiszen minden csoportnak, „buboréknak” megvannak a saját „tudósai”, „szakértői”, akik szintén tudományra, adatokra hivatkoznak, azaz párhuzamos alternatív tudományos koncepciók születnek, amelyek hasonló működést mutatnak, mint a hagyományos tudomány. Ezek egyszerre teremtik meg tudományos tekintélyüket és kérdőjelezik meg a hivatalos tudományos álláspontot.
Az adás aktualitását adja a koronavírus is, hiszen szóba kerül a vírustagadás, a vakcina-szkepticizmus, illetve a tudomány helye a járványhelyzetben és annak kezelésében.
A Glossza tízedik adása meghallgatható Spotify-on, és Soundcloud-on.
További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
