RECITI

Hat­van év az MTA Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­ben: Intézmény- és tu­do­mány­tör­té­ne­ti met­sze­tek, ír­ták és össze­ál­lí­tot­ták az MTA BTK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek mun­ka­tár­sai, szer­kesz­tet­te Kecs­ke­mé­ti Gá­bor, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2016.

Dá­vid­há­zi Pé­ter és Ke­le­véz Ág­nes, szerk. A tu­dós el­ha­gyott te­re­pén: Ta­nul­má­nyok Posz­ler György em­lé­ké­re. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2017.

 A kö­tet alap­já­ul szol­gált aka­dé­mi­ai kon­fe­ren­ci­án, 2016. áp­ri­lis 4‑én igye­kez­tünk be­jár­ni a Posz­ler György ér­dek­lő­dé­sét meg­ha­tá­ro­zó szel­le­mi tá­ja­kat. Kezd­ve az in­du­lá­sát és egész fej­lő­dés­tör­té­ne­tét meg­ha­tá­ro­zó Er­déllyel, foly­tat­va tu­dó­si szem­lé­le­te ki­ala­ku­lá­sá­val és a szel­lem­tör­té­net­tel, majd az őt mind­vé­gig fog­lal­koz­ta­tó Szerb An­tal mun­kás­sá­gá­nak ér­tel­me­zé­sé­vel, Kosz­to­lá­nyi ál­ta­la is cso­dált Haj­na­li ré­szeg­ségének új­ra­ér­tel­me­zé­sé­vel és a köny­ves­pol­cán fény­kép­ként őr­zött Ba­bits pá­lya­kez­dé­sé­nek elem­zé­sé­vel, vé­gül az iro­da­lom­tu­do­mány és az iro­da­lom­ta­ní­tás tör­té­ne­ti össze­füg­gé­se­i­vel, va­la­mint az esz­té­ti­ká­hoz (és az ELTE Esz­té­ti­ka Tan­szé­ké­hez) fű­ző­dő kap­csolatával. Most az MTA Nyelv- és Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Osz­tá­lyá­nak meg­bízásából az ot­ta­ni elő­adá­so­kat to­váb­bi­ak­kal ki­egé­szít­ve, meg­szer­keszt­ve és egy­ség­be fog­lal­va kö­zöl­jük.

Kar­sai György, Kár­pá­ti And­rás és Vá­mos Kor­né­lia, szerk. Az an­tik drá­ma út­jai: Ta­nul­má­nyok a görög-római szín­ját­szás­ról és ha­tá­sá­ról. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Nyolc ta­nul­mány, ame­lyek mind­egyi­ke az eu­ró­pai szín­ház­tör­té­net ki­in­du­ló­pont­ját je­len­tő gö­rög és ró­mai drá­ma­iro­dal­mat vá­lasz­tot­ta elem­zé­se tár­gyá­ul. Kü­lön­bö­ző meg­kö­ze­lí­té­sek­ben – tu­do­mány­tör­té­net, szö­veg­ha­gyo­má­nyo­zás, mí­tosz­ke­ze­lés, dra­ma­tur­gia, szín­pad­ra ál­lí­tás stb. – fog­lal­koz­nak a ki­vá­lasz­tott drá­ma­szö­veg­gel vagy szer­ző­vel vagy szín­há­zi mű­faj­jal. Idő­ben nagy­já­ból ezer évet ölel fel az át­te­kin­tett szín­ház­tör­té­ne­ti kor: Aisz­khü­losz­tól Se­ne­cán át az i. sz. 4. szá­zad­ban ke­let­ke­zett Dictys-szövegig. Olyan vál­lal­ko­zás ez, mint­ha, mond­juk, a hon­fog­la­lás­tól a 2000-es éve­kig sze­ret­nénk át­te­kin­te­ni a Kárpát-medence kul­tú­rá­já­nak egyet­len as­pek­tu­sát. Ezer­fe­lé ága­zó tör­té­ne­tet is­me­rünk meg, pon­to­sab­ban a tör­té­net­szö­ve­dék he­lyett leg­fel­jebb né­hány fol­tot be­lő­le.

Beth­len Mik­lós vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fia, össze­áll. és bev. Tóth Zsom­bor, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2016.

e­len bib­li­og­rá­fia a 2016. jú­li­us 31-én le­zá­rult gyűj­tés ered­mé­nye­it je­le­ní­ti meg. Te­kin­tet­tel a di­gi­tá­lis for­du­lat elő­idéz­te sa­já­tos vál­to­zás­ra, amely nem­csak a Bethlen-kutatást, de ál­ta­lá­ban a ré­gi­ség vizs­gá­la­tát egy­re in­kább be­fo­lyá­sol­ja, e bib­li­og­rá­fia meg­al­ko­tá­sa­kor ki­emelt je­len­tő­sé­get ka­pott a re­le­váns on­line tar­tal­mak meg­je­lö­lé­se és gyűj­té­se, il­let­ve az on­line fe­lü­le­te­ken lét­re­ho­zott di­gi­tá­lis ar­chí­vu­mok fel­tér­ké­pe­zé­se és pub­li­kus­sá té­te­le a ku­ta­tás szá­má­ra. Noha nem si­ke­rült e bib­li­og­rá­fia min­den egyes té­te­lé­hez lin­ket hoz­zá­ren­del­ni, hi­szen a vég­be­ment, fő­ként ret­ros­pek­tív di­gi­ta­li­zá­ció ko­ránt­sem tel­jes körű, vég­képp nem ab­ban a szö­veg­uni­ver­zum­ban, amely­ben a Beth­len Mik­lós­ra vo­nat­ko­zó (szak)irodalmi pub­li­ká­ci­ók ke­res­he­tők, még­is azt re­mé­lem, hogy a bib­li­og­rá­fi­ai té­te­lek­hez hoz­zá­ren­delt lin­kek és le­tölt­he­tő tar­tal­mak a Bethlen-kutatók szá­má­ra re­le­váns és azon­nal el­ér­he­tő szö­veg­ar­chí­vu­mot te­rem­te­nek meg.

Bör­tön, exi­li­um és szen­ve­dés: Beth­len Mik­lós élet­tör­té­ne­té­nek kora új­ko­ri kon­tex­tu­sai, szerk. Fajt Ani­ta, Szi­lá­gyi Emő­ke Rita, Tóth Zsom­bor, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2017.

Je­len kö­tet a 2016-os Beth­len Miklós-emlékév ke­re­té­ben ké­szült, ame­lyet az   Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet  Re­ne­szánsz Osz­tá­lyá­nak mun­ka­tár­sai va­ló­sí­tot­tak meg a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia, a Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap, a Re­for­má­ció Em­lék­bi­zott­ság és a  tu­do­má­nyos kon­zor­ci­um tá­mo­ga­tá­sa­i­nak kö­szön­he­tő­en.

Tüs­kés Gá­bor, vál., szerk. és Tüs­kés Anna, s. a. r. Cri­ti­ca: For­rá­sok az irodalom- és kul­tú­ra­tu­do­má­nyi szak­kritika tör­té­ne­té­hez 1986–2020.
Sour­ces for the His­to­ry of Cri­tic­ism of Li­ter­ary and Cul­t­u­ral Stu­di­es 1986–2020. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

E kö­tet vá­lo­ga­tást tar­tal­maz az el­múlt há­rom és fél év­ti­zed­ben ál­ta­lam egye­dül vagy má­sok­kal – köz­tük el­ső­sor­ban fe­le­sé­gem­mel, Knapp Évá­val – kö­zö­sen írt, szer­kesz­tett, társ­szer­kesz­tett, saj­tó alá ren­de­zett, elő­szó­val vagy kí­sé­rő­ta­nul­mánnyal el­lá­tott köny­vek­ről és más szak­mai ki­ad­vá­nyok­ról ha­zai és nem­zet­kö­zi fo­lyó­ira­tok­ban meg­je­lent szak­kri­ti­kák­ból.

A gyűj­te­mény alap­ja a fel­is­me­rés, hogy a tu­do­má­nyos mű­vek kri­ti­kai fo­gad­ta­tá­sa, ben­ne min­de­nek­előtt az is­mer­te­té­sek, re­cen­zi­ók és bí­rá­la­tok ter­mé­sze­tes ré­szét és tár­gyát al­kot­ják az iro­da­lom­tör­té­né­szi mun­ká­nak, s el­sőd­le­ges for­rá­sai a tudomány- és kri­ti­ka­tör­té­net­nek.

Élet és ha­lál Shakes­peare élet­mű­vé­ben: 400 éves ju­bi­le­um, szerk. Al­má­si Zsolt, Fa­bi­ny Ti­bor, Pik­li Na­tá­lia, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2017.

 Wil­li­am Shakes­peare szem­pont­já­ból 2016 ki­vé­te­les év­nek bi­zo­nyult, hi­szen vi­lág­szer­te ün­ne­pel­ték a szer­ző ha­lá­lá­nak 400 éves év­for­du­ló­ját. Az ün­nep­lés­so­ro­za­tok­nak ter­mé­sze­te­sen a ha­lál 400. év­for­du­ló­ja nem a tár­gyát ké­pez­te, ha­nem csu­pán az al­kal­mat szol­gál­tat­ta hoz­zá, hi­szen sen­ki sem örül, örült an­nak, hogy a vi­lág­iro­da­lom egyik leg­na­gyobb ha­tá­sú szer­ző­jé­nek éle­te 1616-ban vé­get ért. Ha­lá­lá­nak év­for­du­ló­ja in­kább azt tet­te még nyil­ván­va­lób­bá, hogy ki­de­rül­jön, Shakes­peare mennyi­re is él : élet­mű­ve ma is köny­vek ol­da­la­in, szín­pa­don és film­vász­non szó­lít­ja meg az ér­dek­lő­dő­ket, és mu­tat­ja meg, hogy drá­mái ma is annyi­ra nép­sze­rű­ek, olvasó- és né­ző­csa­lo­ga­tó­ak, mint sa­ját ko­rá­ban vol­tak. Shakes­peare ha­lá­la­kor te­hát az éle­tet ün­ne­pel­tük, hogy Shakes­peare él a köny­vek lap­ja­in, a szín­pa­don és film­vász­non, neve ma is már­ka­név, és mű­vei oly­annyi­ra nyi­tot­tak, hogy könnyű éle­tet le­hel­ni be­lé­jük, élet­re hív­ni őket.

Es­ter­há­zy Pál, a mű­ked­ve­lő me­cé­nás: Egy 17. szá­za­di arisztokrata-életpálya a po­li­ti­ka és a mű­vé­szet ha­tár­vi­dé­kén, szerk. Ács Pál, mun­ka­társ Bu­zá­si Eni­kő, ol­va­só­szerk. Szé­kely Jú­lia, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2015.

Az Es­ter­há­zy Pál ha­lá­lá­nak 300. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból, 2013 má­ju­sá­ban meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia in­ter­disz­cip­li­ná­ris sok­fé­le­sé­gé­ben a vál­to­zás irán­ti ér­dek­lő­dés te­rem­tett egy­sé­get. Tör­té­né­szek, iro­dal­má­rok, mű­vé­szet­tör­té­né­szek, ze­ne­tör­té­né­szek, folk­lo­ris­ták, drá­ma­tör­té­né­szek és a lel­ki­ség­tör­té­net ku­ta­tói arra vol­tak kí­ván­csi­ak, hogy mi­ként vál­to­zott meg az el­múlt év­ti­ze­dek­ben a tu­do­mány Es­ter­há­zy Pál­ról al­ko­tott képe. Elő­adá­sa­ik to­vább­gon­dolt, meg­szer­kesz­tett vál­to­za­ta­i­ból állt össze ez a ta­nul­mány­kö­tet.

Bá­tho­ry Or­so­lya, Kár­mán Gá­bor és Zász­ka­licz­ky Már­ton, szerk. For­rá­sok a 17. szá­za­di ma­gyar po­li­ti­kai gon­dol­ko­dás tör­té­ne­té­hez. 1. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

Az 1619 és 1621 kö­zöt­ti idő­szak tel­je­sen új je­len­sé­ge­ket ho­zott a po­li­ti­ká­ról foly­ta­tott, vagy ki­fe­je­zet­ten po­li­ti­zá­ló köz­éle­ti dis­kur­zu­sok ma­gyar­or­szá­gi tör­té­ne­té­ben. A Bocskai-féle fel­ke­lés po­li­ti­kai lé­pé­se­i­nek le­gi­ti­má­ci­ó­ja nagy­részt kéz­ira­tos for­má­ban ter­jedt, terv­sze­rű nyom­ta­tás­ban való ter­jesz­té­sük­ről nem tu­dunk, a ki­ált­vány jel­le­gű szö­ve­gek csak vé­let­len­sze­rű­en lát­hat­tak nap­vi­lá­got, ha a kor­szak hír­köz­pont­ja­i­ban egyes ma­gán­vál­lal­ko­zók hoz­zá­ju­tot­tak egyik vagy má­sik irat­hoz, és a pi­a­ci ke­res­let szem­pont­ja­it fi­gye­lem­be véve, sa­ját kez­de­mé­nye­zé­sük­ből saj­tó alá ren­dez­ték őket. Az egyet­len bi­zo­nyít­ha­tó­an Bocs­kai ud­va­rá­hoz, vagy a tá­bo­rá­hoz tar­to­zó ér­tel­mi­sé­gi cso­por­tok­hoz köt­he­tő, po­li­ti­kai jel­le­gű nyom­tat­vány, az Al­vin­czi Pé­ter ál­tal szer­kesz­tett Apo­lo­gia, an­nak a vád­nak a cá­fo­la­tá­ra kor­lá­to­zó­dik, hogy a fe­je­de­lem ari­á­nus len­ne. Ez­zel szem­ben a Beth­len Gá­bor ál­tal ve­ze­tett ma­gyar­or­szá­gi moz­ga­lom már meg­in­du­lá­sa­kor, 1619 kora őszén meg­je­len­tet­te a mo­ti­vá­ci­ó­i­nak tisz­tá­zá­sá­ra írott pa­nasz­ira­tot, ame­lyet nem sok­kal ké­sőbb kö­ve­tett egy, a ma­gyar ren­dek ne­vé­ben írott, II. Fer­di­nánd ural­ma le­gi­ti­mi­tá­sát meg­kér­dő­je­le­ző, rész­le­tes ér­ve­lést nyúj­tó szö­veg. Az újon­nan moz­gó­sí­tott mé­di­u­mot, a nyom­ta­tott saj­tó­ét a ki­rály mel­lett ki­ál­ló ol­dal is fel­hasz­nál­ta, így a kö­vet­ke­ző évek­ben a kor­tár­sak ta­núi le­het­tek a ma­gyar tör­té­ne­lem első nyom­ta­tás­ban fo­lyó po­li­ti­kai dis­pu­tá­já­nak.

Ho­ra­ti­us ar­cai, szer­kesz­tet­te Haj­du Pé­ter, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2014.

A kö­tet, ame­lyet az ol­va­só a ke­zé­ben tart, több­szer­zős mo­nog­rá­fia Ho­ra­ti­us­ról. Nem ab­ban az ér­te­lem­ben szer­zői mo­nog­rá­fia, aho­gyan azt év­ti­ze­dek­kel ez­előtt el­kép­zel­ték – tud­ni­il­lik az élet­rajz­ra és az élet­mű egy­sé­gé­re kon­cent­rá­ló fo­lya­ma­tos el­be­szé­lés –, ha­nem olyan könyv, amely egy egy­sé­ges szem­lé­le­ti ke­ret­ben az élet­mű pil­la­nat­nyi­lag fon­tos­nak lát­szó összes as­pek­tu­sá­val fog­lal­ko­zik. A kö­tet fe­je­ze­te­i­nek több­sé­ge egy-egy vers kap­csán fog­lal­ko­zik va­la­mi­lyen ál­ta­lá­no­sabb Horatius-problémával is, de igye­kez­nek a kor­szak, a ró­mai (és eu­ró­pai) kul­túr­tör­té­net és az élet­mű kon­tex­tu­sá­nak be­mu­ta­tá­sa mel­lett szo­ros szö­veg­elem­zé­se­ket nyúj­ta­ni, ab­ban a meg­győ­ző­dés­ben, hogy a 21. szá­zad ele­jén a vers és an­nak szö­ve­gi­sé­ge az, ami az ol­va­só­kat leg­in­kább ér­dek­li Ho­ra­ti­us­ban.