Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 4.

Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 4, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2015.

Va­jon mit érez­tek, akik be­lül­ről is­mer­ték a régi po­pu­lá­ris kul­tú­rát? Szé­gyen­kez­tek avít­tas vagy csö­pö­gős ol­vas­má­nya­ik, tö­re­dé­ke­sen meg­jegy­zett da­la­ik mi­att? Megszólták‑e azo­kat, akik­nek a ke­zé­ben pony­vát vagy ver­ses kéz­ira­tot lát­tak, mi­köz­ben ma­guk is rej­te­get­tek ilyes­mit? Formálták‑e a ha­gyo­mányt, vagy csak kény­szer­ből köz­le­ked­tek a lit­te­rae ko­pott lép­cső­há­zá­ban? Ké­szen vet­ték a szö­ve­ge­ket, pi­a­ci pony­va­sá­tor­ban, avagy költői-írói ön­tu­dat­tal (eset­leg is­ko­lai kö­te­le­zett­ség­ként) fog­tak a vers­fa­ra­gás­hoz? Lehet‑e szel­le­mes egy an­tik re­mi­nisz­cen­cia egy bor­so­di vő­fély­vers­ben, vagy az ilyes­mit csak el­té­vedt, je­len­tés­vesz­tett kul­túr­mor­zsa­lék­nak tart­suk? Kul­tú­ra volt‑e egy­ál­ta­lán mind­ez, avagy el­len­kul­tú­ra, ál-kultúra? Ér­ték­men­tés vagy a szel­le­mi igény­te­len­ség jele?

Ér­le­lő­dik egy mon­dat, ame­lyet ta­lán most már nem túl­zás le­ír­ni. A köz­köl­té­szet lát­ha­tó­lag már nem azt je­len­ti, mint a 2000-es évek ele­jén. Nem kor­lá­to­zó­dik a ver­ses írott folk­lór tör­té­ne­ti ré­te­ge­i­re, de még csak a tá­gabb köz­köl­té­szet­re, te­hát a mű­köl­tői ter­més va­ri­á­ló­dá­sá­nak, szét­ter­je­dé­sé­nek ta­nul­sá­ga­i­ra sem. Vol­ta­képp meg­ér­kez­tünk ah­hoz az pont­hoz, hogy a nép­köl­té­szet ana­ló­gi­á­já­ra a folk­lór jel­le­gű írott po­pu­lá­ris mű­fa­jok összes­sé­gét je­lent­se – te­hát épp­úgy be­le­ér­ten­dő a pró­zai ha­gyo­mány, mint a ver­sek és da­lok. Így a vizs­gált re­per­to­ár szé­le­sít­he­tő, a mód­szer­tan köl­csö­nö­sen csi­szo­lód­hat, s egy­re töb­bet tud­ha­tunk meg a ma­gyar pró­za­tör­té­net hé­za­go­san is­mert je­len­sé­ge­i­ről is. En­nek je­gyé­ben ké­szült a Do­romb. Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok 4. kö­te­te.