Sorozaton kívül megjelent kiadványok

Kiadásunk eredeti kéziratát a soproni Liszt Ferenc Múzeum, a Csatkai hagyaték őrzője és gondozója bocsátotta rendelkezésünkre. Szívességükért fogadják köszönetünket.Kiadásunk eredeti kéziratát a soproni Liszt Ferenc Múzeum, a Csatkai hagyaték őrzője és gondozója bocsátotta rendelkezésünkre. Közlésünk nemcsak az 1925-ben készült bölcsészdoktori disszertáció szövegét, de a kézirat eredeti beosztását, elrendezését és jegyzetelési formáját is megtartotta. Csupán néhány, ~ jellel megjelölt helyen hagytuk el a szerzőnek a disszertáció témáját nem érintő, az 1925-ös év olvasójának szánt aktualizáló megjegyzéseit. Ez azonban, eltekintve a Bevezetés egy oldalnyi kihagyásától, mindenütt csak egy-egy mondatot jelent. Ezen kívül a szövegen néhány kisebb, a mai nyelvhasználathoz és helyesíráshoz inkább alkalmazkodó stiláris változtatást tettünk.

A könyv, amelyet az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportja állított össze, a címben jelzett korszak jelentősebbnek ítélt tanulmányainak, kritikáinak, publicisztikai írásainak összegyűjtése. Teoretikusok és kultúrpolitikusok (Lukács György, Révai József), művészek (Bálint Endre, Bernáth Aurél, Háy Károly László, Pátzay Pál, Somogyi József), művészettörténészek és műkritikusok (Aradi Nóra, Fülep Lajos, Kállai Ernő, Körner Éva, Németh Lajos, Pogány O. Gábor, Rabinovszky Máriusz, Rózsa Gyula) írásaiból az olvasó egyszerre kapott képet a mai magyar művészetről és a magyar művészettörténeti gondolkodás legújabb kori történetéről.

Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának jelen Tájékoztatója azt a célt szolgálja, hogy a szakmai közvéleménnyel megismertesse a nagy magyar művészettörténeti összefoglalás előkészítésének első stádiumában, a szintézisfeladat körvonalazása érdekében létrejött tanulmányokat.

Kezdetben az archeológia tudománya egyesítette magában azokat a stúdiumokat, amelyekből a modern régészet és a művészettörténet tudománya is leszármazott. De vannak olyan történeti korszakok, amelyekre nézve az archeológiái megközelítésmód ma is döntő fontosságú, mivel a művészettörténeti értelmezés nem ragadhat meg közvetlenül műalkotásokat, csak a történeti és régészeti forrásokból nyert gondolati rekonstrukciókhoz férhet hozzá. Ilyen rekonstrukciókon alapul középkori és reneszánsz kori művészetünk történetének legnagyobb és talán legfontosabb része. Ezért kell különösen megbecsülnünk az elpusztult régi épületeinkről és azok díszítéséről tanúskodó kőfaragvány-töredékeket.