Tanulmánykötetek

Ez a kötet első ízben tárgyalta a magyarországi historizmus művészetét, azt a korszakot, amely nagyjából a kiegyezéstől a millenáris kiállításig terjed. Nem törekedett folyamatos művészettörténeti áttekintésre; a kötetben közölt tanulmányok a korszak művészetének lényeges és érdekes kérdéseit tárgyalják tartalmi és jelentésbeli szempontok alapján. Eddig nem alkalmazott közelítéseket nyújtanak, olyan új kutatások eredményeit, amelyekkel a korábbi szakirodalom nem foglalkozott.

A kötet tíz tanulmánya a magyarországi reneszánsz és barokk művészet több mint három évszázados korszakát fogja át. Reneszánsz függőkerttől olasz típusú várkastélyokig, geometrikus mintájú szőttesektől monumentális falképekig, apró címerképektől fejedelmi portrékig s gazdagon faragott oltároktól aranyozott ötvösremekekig terjed a sora régi művészetünk itt bemutatott emlékeinek. A tanulmánykötet írásait hazai művészetünk európai stíluskapcsolatainak gazdag dokumentálása jellemzi. Néhány tanulmány barokk művészetünk társadalmi kapcsolatainak újszerű bemutatására vállalkozott, s mecénások és művészek, városi mesterek egymáshoz való viszonyát, a művészetnek a politikai és vallási küzdelemben s a főúri reprezentációban játszott szerepét vizsgálja.

A tanulmánykötet az 1770–1830 közötti magyarországi művészet kérdéseivel foglalkozik. Az egyes tanulmányok szinte kivétel nélkül új kutatási eredményeket közölnek az építészet, a képzőművészetek és általában a művelődés (pl. művészetpártolás, műgyűjtés, művészeti könyvek gyűjtése, rajzoktatás stb.) kérdéseiről. Fény derül az új vonásaiban eddig kevéssé kutatott századvég és a 19. század első harmada többféle stílusáramlatának párhuzamára és érdekes keveredéseire is. Az így kibontakozó összetett és színes kép a művészet legfontosabb ágaiban közel hozza az olvasóhoz a magyar polgárosodás kezdeti folyamatának művészeti megnyilvánulásait, új tendenciák és műfajok éledésének már megnyilatkozó eredményeit.

A kötet az 1969-ben megalakult Művészettörténeti Kutató Csoport első tanulmánykötete, és a csoport egyik legfontosabb feladatáról, tudományszervező, elméleti - módszertani tevékenységéről ad számot. A tanulmányok tematikája rendkívül széles körű. Foglalkoznak a román, reneszánsz és barokk kori magyar művészettel, a szecesszióval, néhány magyar művész munkásságával, a művészettörténet és a művészetszociológia viszonyával, a népművészet és iparművészet kérdéseivel. A publikált anyag része annak a nagy előkészítő munkának, melyet a Művészettörténeti Kutató Csoport végez a magyarországi művészettörténet egészét feldolgozó kézikönyv létrehozása érdekében.

Történeti kertjeink olyan természeti, művészeti, műemléki, történeti környezetkultúra-értékek együttes megtartóhelyei, amelyek a kertkultúra különleges, több száz éves örökségét őrzik elevenen. Megóvásuk a művelt Európában mindenütt a műemlékvédelem, a természetvédelem és a tudományos kutatás közös feladata, s csak e területek együttes és összehangolt tevékenységével lehet hatékony.Történeti kertjeink olyan természeti, művészeti, műemléki, történeti környezetkultúra-értékek együttes megtartóhelyei, amelyek a kertkultúra különleges, több száz éves örökségét őrzik elevenen. Megóvásuk a művelt Európában mindenütt a műemlékvédelem, a természetvédelem és a tudományos kutatás közös feladata, s csak e területek együttes és összehangolt tevékenységével lehet hatékony.  A II. világháború végén először a kastélyok értékeit hordták szét, majd a hozzájuk tartozó birtokokat államosították. Megszűnt tehát az a gazdasági és kulturális háttér, amely e kerteket létrehozta és fenntartotta. A kastélyok és kertek új tulajdonosainak, iskolák, gépállomások, tsz-irodák, öregotthonok, kórházak vezetőinek sem szakértelme, sem anyagi lehetősége nem volt ahhoz, hogy a rájuk maradt kerteket megfelelő módon gondozzák. A Kárpát medencében több száz történeti kert volt egykor, s nem egyet közülük elismert német, osztrák, francia vagy angol területről érkezett tájkertészek terveztek. A kertek egy része visszafordíthatatlan károsodást szenvedett, némelyikük végleg elpusztult.