A bektasi vallási közösség állami szintre emelésének terve új megvilágításba helyezi az albán identitáspolitika és a regionális geopolitika viszonyát. Csaplár-Degovics Krisztián cikke e komplex kezdeményezés történelmi előzményeit és stratégiai összefüggéseit elemzi.  

A publikációhoz szükséges kutatást az NKFIH-149281. azonosítószámú Mecenatúra pályázata tette lehetővé.A pályázat címe: „Nyugat-Balkán: egy ismeretlen ismerős a szomszédból” 

Mi állhat a bektasi állam megalapítási tervei mögött?

Az albán miniszterelnök, Edi Rama kezdeményezése mögött nagyon komplex problémák állnak, amelyek azonban jól elkülöníthetők egymástól. Az államalapítási terv mögött politikai motivációk és megoldási javaslatok állhatnak olyan kérdésekre, mint: (1) a Törökországgal és az iszlámmal fenntartott viszony; (2) a transzatlanti hatalmi centrumokkal ápolt kapcsolatok (NATO, EU); (3) végül az albán nemzetépítés aktuális kihívásai.

teqeje e baba nasir tahirit A Nasir Tahir baba teqe bejárati kapuja a Kokojka-hegyen Albániában. Fotó: Csaplár-Degovics Krisztián

(1) A bektasi miniállam megalapításának szándéka határozott üzenet Törökország irányába. A politikai üzenet Erdoğan török elnök posztoszmán politikájának szól, aki informális, puha eszközökkel évtizedek óta törekszik arra, hogy az albánok feletti török birodalmi befolyást visszaállítsa. Az albániai Yunus Emre Intézetek (Tirana, Shkodra) és a TİKA Alapítvány (Türk İşbirliği ve Koordinasyon Ajansı) jelenléte kulturális, tudományos és felekezeti lepelbe burkolva kezdett hozzá a török állami befolyás kiépítéséhez és megerősítéséhez minden, albánok által lakott országban. Míg ezek a törekvések, amelyeket albán értelmiségiek előszeretettel hívnak Balkán-szerte „politikai iszlámnak”, Koszovóban és Észak-Macedóniában kezdik meghozni az első komoly sikereiket, addig Albánia sikeresen állt ellen ezeknek. (Koszovóban alapvetően a függetlenség és szuverenitás teljes körű nemzetközi elismerésének hiánya, Észak-Macedóniában pedig a gyenge állam az oka a vallási köntösbe öltöztetett török befolyás sikeres terjedésének.) Az albán bektasi rend felkarolásával Edi Rama miniszterelnök arra tesz kísérletet, hogy az albánok lakta területek felett Tirana felségjogait jelezze: korlátozza és lassítsa a török szunnitizmus befolyását az albán nemzetépítéssel és nemzeti identitással szimbiózisban élő bektasik vallási mozgásterében.
Az erdoğani politikának egyébiránt azért van szüksége a vallási köntösre, mert az albánokkal szemben nem működnek a hagyományos (poszt)oszmán / török politikai technikák – mégpedig azért, mert az albánok 1918 előtt maguk is az Oszmán Birodalom működtetői voltak. Ennek megfelelően jól mozognak a török gondolkodás boszorkánykonyhájában, nem igazán tudják őket csőbe húzni. A török politika így felekezeti (szunnita) vonalon próbál teret nyerni: mecseteket újít fel, hodzsákat és imámokat küld albánföldre.
Edi Rama és Edmond Brahimaj a török szunnitizmus ellen az albán bektasizmust küldi csatába. A nemzeti bektasizmus egyrészt azt jelzi, hogy az európai mintákat követő nacionalizmus és az iszlám kompatibilis lehet egymással; másrészt pedig az albán bektasik (közel hatszáz éves muszlim múltra támaszkodva) magukat tartják „az eredeti, igazi iszlám hit őrzőinek”. Ha pedig ez ellen a törökországi bektasik berzenkednek, az az ő bajuk: miért üldözték el hazájukból, Anatóliából ezt a török nemzeti kincset az 1920-as években?

p1100574A Nasir Tahir baba teqe központi épületkomplexuma.  Fotó: Csaplár-Degovics Krisztián

(2) A bektasi miniállam megalapításának terve határozott üzenet a NATO és az EU irányába. Albánia muszlim többségű állam, és ez aggodalommal tölti el az EU országait és bizonyos NATO-szövetséges államok vezetőit. Edi Rama arra törekszik, hogy a muszlim albánokat ne bélyegezzék meg felekezeti hovatartozásuk miatt, ne tekintsék őket potenciális gyilkosoknak, terroristáknak, nemi erőszaktevőknek vagy anyagi haszonlesőknek; hanem lássák meg bennük a jó és megbízható szövetségest.
A korábban tett megállapítás ebben az összefüggésben is igaz: az európai értékeken alapuló és európai mintákat követő (albán) nacionalizmus és az iszlám kompatibilis lehet egymással. Más szóval: egy európai értékek iránt elkötelezett albán muszlim közösség valódi híd és értékes szövetséges lehet a muszlim Kelet felé ápolt kapcsolatokban.
E téren Albánia már bizonyított: egyrészt Izraelben a több tucat muszlim ország közül csak Albániát tekintik demokratikus, nyugati mintákat követő és megbízható államnak. Másrészt a George W. Bush által indított iraki háborúban albán csapatok is részt vettek a harcokban, majd a megszállás konszolidálásában (2003–2008). Utóbbi különösen pikáns eset volt, hiszen jó pár olyan, arabok által lakott terület van (különösen Jemenben, Irakban és Egyiptomban), ahol még jól emlékeznek az Oszmán Birodalmat képviselő egykori albán kormányzókra és megtorló csapataikra. A két eset azt mutatja, hogy az albánoknak nem jelent gondot, ha nyugati érdekek mellett, muszlim országokban, fegyveres eseményekben is részt vesznek. Albánia szintén hasznos politikai és katonai szövetségesnek bizonyult akkor, amikor az Egyesült Államok koalíciós partnereket keresett a globális terrorizmus elleni harchoz – hiszen ennek a koalíciónak nem volt túl sok muszlim tagja.
Az EU felé Edi Rama üzenete az, hogy bár az albánok többségének muszlim gyökerei vannak, ők az iszlám toleráns, békés ágát képviselik, akik éppen ezért alkalmasak a vallások közötti hídépítésekre az EU-n belül és kívül egyaránt. Ezt támasztja alá Baba Mondi, azaz Edmond Brahimaj legfőbb bektasi elöljáró életútja is, aki nagyon tudatosan építette saját uniós kapcsolatait. Baba Mondi 2011-ben lett az albán bektasik, valamint a tiranai Bektasi Világközpont legfőbb vallási vezetője. 2014 óta találkozik rendszeresen Ferenc pápával és részt vesz minden nagy vatikáni eseményen. 2018-ban saját irodát nyitott Brüsszelben. Jó amerikai és izraeli kapcsolatokkal rendelkezik. A vallási toleranciáért végzett munkájáért háláját fejezte ki neki Barack Obama elnök (2017), kitüntetéssel díjazta a Richard Holbrooke kezdeményezte DMPP (Diplomatic Mission Peace and Prosperity) és az Amerikai Zsidó Kongresszus (2019). Békeszolgálata miatt legutóbb a kölni European Academy of Sciences at the Technical University of Cologne tüntette ki (2021).

cq5dam.thumbnail.cropped.750.422Ferenc pápa találkozik egy Albániából érkező vallásközi küldöttség tagjaival, köztük Haji Dede Edmond Brahimajjal (VATICAN MEDIA Divisione Foto)

(3) A bektasi miniállam megalapításának terve egy megoldási kísérlet az elakadt albán nemzetfejlődésre. Edi Rama 2025. január 25-i beszéde, amelyet a bektasik Albániába költözésének 95. évfordulója alkalmából rendezett hatalmas ünnepségen tartott, betekintést enged az albán miniszterelnök nemzeti jövővel kapcsolatos aggodalmaiba. Rama beszéde egyértelműen arra utal, hogy az albánok állami széttagoltsága (Albánia, Koszovó, Észak-Macedónia, Montenegró), valamint a globális ideológiai kihívások (török szunnitizmus) gyengítik az albán nemzettudatot, és fenyegetést jelentenek a nemzeti identitás erős tartóoszlopára, a bektasikra nézve. Azaz ha a bektasikat fenyegetik, akkor az albán nemzeti identitást (nyelvet, kultúrát) fenyegetik. „A bektasizmus egy élő kulturális emlék, amelyet az államnak és az albán népnek meg kell védenie” – fogalmazott Rama. A miniszterelnök szerint a bektasizmus egy különleges nemzeti érték, a tolerancia és egység egyedülálló, misztikus útja, amelyen keresztül (az albánok) nemcsak az emberiség tagjai lehetnek (lélektestvérek), hanem amelyen keresztül a hazaszeretet és a saját nép iránti hűség is erősödik. Rama szerint összességében a bektasik védelemre szorulnak, és ez az albán állam és nép történelmi kötelessége. Bár a kezdeményezésnek számos nehézséggel kell szembenéznie, mégis egyedülálló lehetőséget kínál a felekezetfeletti nemzeti identitás megerősítésére, és modellként szolgálhat a vallások közötti globális harmónia eléréséhez.
A globális kihívásokhoz persze az is hozzátartozik, hogy Albánia nagy népesség-kibocsátó. Közel 1,1 millió (fiatal) albán hagyta el hazáját, hogy új életet kezdjen külföldön. Az otthon maradottak száma 2,4 millió fő körül mozog, aminek egyik nem várt „mellékterméke” az lett, hogy az albán szunniták aránya 45,7%-ra csökkent az össznépességen belül. (Ez az adat nagy rémületet és visszhangot keltett a török sajtóban.) A bektasik aránya viszont – akik úgy tűnik, nehezebben veszik rá magukat a kivándorlásra – így megnőtt, bár pontos adatokat ezzel kapcsolatban nem lehet találni.
Az albán bektasizmus állami felkarolásának van még két figyelemreméltó oka. Egyrészt fel kívánja lendíteni a vallási turizmust Albánia irányába, hiszen az országnak több tucat felújított vagy felújítás alatt álló bektasi kegyhelye van, amelyek örömmel vendégül látnának több százezer külföldi zarándokot. Másrészt Baba Mondi Ferenc pápa vallásközi kommunikációt hirdető politikájának talán leghűségesebb támogatója a muszlim felekezeti elöljárók közül; a vatikáni sajtó gyakran posztol róla képeket különféle híradásokban. Az albán bektasik hasznos és látványos szövetségesei Ferenc pápának és a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának globális viszonylatban is. 

Mindemellett nem valószínű, hogy a bektasi Vatikán megalapításának tervét könnyű lesz kivitelezni – nem beszélve arról, hogy a hozzáfűzött legtöbb remény illuzórikus. 

Csaplár-Degovics Krisztián

Irodalom