A HUN-REN BTK Történettudományi Intézet munkatársa, Demeter Gábora Nyugat-Balkán: Egy ismeretlen ismerős a szomszédból című Mecenatúra projekt támogatásával részt vett a Károli Történész Műhely kerekasztal-beszélgetés sorozatának második alkalmán, amelynek témája a történelemkutatás jelene és jövője volt.
Demeter Gábor mellett a beszélgetés résztvevője volt még a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója, Pálffy Géza, valamintF. Romhányi Beatrix (Károli Gáspár Református Egyetem) és Solymosi József (Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltára) is.
A kerekasztal-beszélgetés során a résztvevő kutatókat pályájukról, motivációikról, a történeti kutatás jelenéről, jövőjéről és új eredményeiről, a történettudomány eredményeinek nagyközönséghez való eljuttatásáról, illetve a mesterséges intelligencia eszközeinek a történettudományban való használatáról kérdezte Mezei Emese (KRE), az esemény moderátora.
Fotó: Gál Judit
Demeter Gábor tudományos főmunkatárs a beszélgetésen elmondta, hogy bár reálgimnáziumba járt, történelemtanárának hatására döntötte el, hogy a földrajz mellett történelemmel is szeretne foglalkozni. Így került a Debrecenbe, ahol ezt a két szakot együtt tudta tanulni, és a két terület végigkísérte egész életét és tudományos pályáját, hiszen mindkét tudományterületen PhD fokozatot szerzett. A saját szakterületéhez kötődő, a történettudomány új eredményei által az utóbbi időben átértékelt témák közül az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikáját és Balkán-félszigettel való kapcsolatait emelte ki. Azt is elmondta a nézőközönség soraiban helyet foglaló egyetemi hallgatóknak és fiatal kutatóknak, hogy ma már interdiszciplinaritás nélkül nehezen elképzelhető a történeti kutatás, és nyitottnak kell lenni már tudományterületek módszerei és eredményei irányába is. A történettudomány és a politika kapcsolatának tárgyalásakor kiemelte, hogy a 19. században mind a történettudomány, mind a geográfia az állam szolgálatában álló tudományok voltak, amivel sok kárt okoztak, és sok káros jelenség van, amelyek kialakulásáért a történészek voltak a felelősek a nemzetté válás folyamatában.
Ma a történésznek rendkívül sokrétű feladata van, ezek közül kiemelte a Mecenatúra projektben is központi helyet elfoglaló kapcsolatokat a honvédséggel, hiszen a Balkán-félszigeten jelenleg is két magyar katonai misszió játszik jelentős szerepet a békefenntartásban. Demeter Gábor arról is szót ejtett, hogy a tudománynépszerűsítés és ismeretterjesztés a történész munkájának a része, kiemelte, hogy a hagyományos módszerek mellett például társasjátokokon keresztül is lehet közvetíteni a történeti tudást, ezt a célt szolgálta a néhány évvel korábban megtervezett, 1848–1849-ben játszódó Rebellió című társasjáték, amelynek jelenleg az oszmán kori változatát fejlesztik.
Az előadás az NKFIH-149281 azonosítószámú Mecenatúra pályázat támogatásával valósult meg („Nyugat-Balkán: egy ismeretlen ismerős a szomszédból”).
Fotó: Gál Judit
Intézetünk tudományos tanácsadója és a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője, Pálffy Géza a beszélgetés elején röviden összefoglalta, hogy négy okból lett történész. Egyrészt szülővárosának, Veszprémnek köszönhetően, amely nemcsak a királynék városa, hanem egykor törökellenes végvár is volt, melynek maradványait gyerekként mindennap láthatta. Másrészt gyermekkori olvasmányai, legfőképpen Gárdonyi Géza Egri csillagokja inspirálta. Harmadrészt kiváló egyetemi tanárai (H. Balázs Éva és Ágoston Gábor), illetve kiemelkedő mesterei (Szakály Ferenc és Gecsényi Lajos), végül az egyetemistaként elkezdett levéltári alapkutatás játszottak elévülhetetlen szerepet történésszé válásában.
Majd a kora újkor kutatásán belül három kiemelkedő tematikájú saját mintapéldán mutatta a korszak jelentős átértékelését. Egyfelől – többekkel együtt – újraírta a Habsburg–magyar viszonyt, miszerint Magyarország a dinasztiának nem ütközőállama és gyarmata, hanem fontos védőbástyája és nélkülözhetetlen éléskamrája volt. Kiemelte, hogy a két fél között kölcsönös egymásrautaltság alakult ki, ezért kompromisszumrendszerek egész sorát alkották meg, amelynek köszönhetően a sikeres centralizáció és erős rendiség, illetve a Habsburg-lojalitás és a magyar hazafiság nem zárták ki egymást. Majd a református egyetem diákjainak ismertette Bocskai István mozgalmának új értelmezését (miszerint nem szabadságharc volt, mint még ő is tanulta egykor, hanem egy sokrétű, sokcélú, de sikeres mozgalom). Végül pedig a Szent Korona sok évszázados históriájának újraírását mutatta be, amelyet az elmúlt évtizedben kutatócsoportjával hajtott végre.
Az utóbbi téma átvezetett az interdiszciplináris megközelítések kérdéséhez, amely Pálffy Géza számára több évtizede igazi misszió. Kollégánk itt is mintapéldákat hozott. Egyrészt régészekkel (Kovács Gyöngyivel és Vándor Lászlóval) közösön a Nagykanizsához közeli, 16. század végi, stájer finanszírozású végvár, Bajcsavár feltárását, ahol a Bécsben és Grazban fennmaradt írott források a feltárt leltekkel voltak szembesíthetők. Másrészt művészettörténészekkel (főként Zuzana Ludikovával és Mikó Árpáddal) a 16–17. századi sírkövek kutatásának fellendítését, végül számos diszciplínával együtt a koronakutatás gazdagítását. Ez utóbbi együttműködések nemzeti kincsek felfedezését hozták, például a legkorábbi színes koronaábrázolás (1550-es évek) megfejtését (Buzási Enikővel közösen), a legrégebbi szent koronás zászló (1618) felfedezését vagy éppen a koronázási érmek katalógusainak kiadását (Soltész Ferenc Gábor és Tóth Csaba numizmatikusokkal). Külön hangsúlyozta a nemzetközi együttműködések és a jeles külföldi kiadóknál megjelent monográfiák jelentőségét, amelyek még országimázs szempontból is döntő fontosságúak.
Legvégül Pálffy Géza arra is felhívta a hallgatók figyelmét, hogy a történész feladata az egészséges társadalmi közgondolkodás segítése, de nem a politika kiszolgálása. Ebben a tudománynépszerűsítő tevékenységnek kiemelkedő szerepe van, így napjainkban már alapvető elvárás a társadalmi hasznosulás. Ennek többféle fóruma létezhet: akár ismeretterjesztő filmekkel, akár országszerte előadások, akár Rubicon- és BBC History-számokkal, legújabban pedig podcastokkal és internetes videókkal. Az igazi kutatási felfedezések így juthatnak el a nagyközönséghez. Kollégánk úgy vélte, a történészi nyomozást és a rekonstrukció örömét a mesterséges intelligencia sem fogja pótolni vagy kiváltani.
