2008. február 17-én kiáltották ki Koszovó függetlenségét. Az évforduló alkalmából interjút adott Delfin Pllana, a Koszovói Köztársaság Budapestre akkreditált nagykövete Csaplár-Degovics Krisztiánnak (Budapest, 2025. február 17.)
Az interjú az NKFIH-149281. azonosítószámú Mecenatúra pályázata támogatásával született. A pályázat címe: „Nyugat-Balkán: egy ismeretlen ismerős a szomszédból.”
Őexc. Delfin Pllana, Koszovó budapesti nagykövete, diplomata és egyetemi oktató, széles körű tapasztalatokkal rendelkezik a nemzetközi kapcsolatok és a közigazgatás területén. A Prishtinai és a Passaui Egyetemen politikatudományokat tanult (BA, 2004), illetve a Budapesti Corvinus Egyetemen (nemzetközi kapcsolatok, 2007) és a Sheffieldi Egyetemen (Executive MBA in General Management, 2017) mesterdiplomát szerzett. Egyetemi adjunktusként stratégiai menedzsmentet és vezetési technikákat oktatott a prishtinai University for Business and Technology College-ban. Jelenleg a Sheffieldi Egyetem és az SEERC (South-East European Research Center) PhD-hallgatója gazdasági és kereskedelem-diplomácia témakörben.
Diplomáciai pályafutása előtt több mint egy évtizedig dolgozott nemzetközi civil szervezeteknek, majd a médiaszektorban helyezkedett el. Számos nemzetközi szervezettel vagy külföldi állami hivatallal állt munkakapcsolatban (International Organization for Migration; United States Agency for International Development; Európa Tanács). Tagja a Koszovói Hivatásos Újságírók Szövetségének.
2009 óta áll diplomáciai szolgálatban. Alapító tagja volt Koszovó első magyarországi diplomáciai képviseletének, ahol misszióvezető-helyettesi tisztségben dolgozott 2010 és 2014 között. Ezt követően a prishtinai Külügyi és Diaszpóraügyi Minisztérium egyik vezető tisztviselője lett; többek között a nemzetközi szervezetekért felelős igazgatói posztot is betöltötte (2014–2016). 2016 és 2019 között hazája szófiai helyettes nagyköveteként szolgált, majd visszatérve Prishtinába a külügyminisztérium főigazgatója lett. 2021-ben nagyköveti rangú ügyvivőként tért vissza Bulgáriába. 2023-ban hazája amerikai kapcsolataiért felelt. 2024-ben nevezték ki a Koszovói Köztársaság magyarországi meghatalmazott és rendkívüli nagykövetének.
Őexc. Delfin Pllana, a Koszovói Köztársaság Budapestre akkreditált nagykövete
Csaplár-Degovics Krisztián: Nagykövet úr, milyen út vezetett Koszovó függetlenségének 2008. február 17-i kikiáltásához?
Delfin Pllana: Történelmi szempontból nézve Koszovó számos egzisztenciális fenyegetéssel teli korszakot élt át a 20. században, kezdve a közigazgatási és alkotmányos autonómiáját érintő kihívásoktól, a helyi lakossági megmozdulásokon át az egyes etnikumok között kirobbant feszültségekkel terhelt időszakokig. Utóbbi 1998–1999-ben érte el a csúcspontját, amikor háborús bűncselekményeket és etnikai tisztogatásokat hajtottak végre a terület túlnyomórészt albán nyelvű lakossága ellen.
1999 után indultak meg az államépítési erőfeszítések, mégpedig kezdetben az UNMIK (United Nations Mission in Kosovo) által létrehozott autonóm intézmények révén. Ez a nemzetközi intézmény akkor teljhatalommal bírt Koszovóban. Az ENSZ által abban az évben elfogadott 1244. számú határozat nem döntött a terület végleges státusának kérdésében, kizárólag arra tett kísérletet, hogy működő államigazgatást hozzon létre a háborút követően, és átfogó konszolidációt indítson el az élet minden területén, többek között a megbékélés terén is.
Az államépítés megindítása nehéz feladat volt, mivel egyrészt magában foglalta az új fejlődésben rejlő előnyöket, másrészt az átmeneti hatalom jellegével és dinamikájával kapcsolatos kihívásokat is. Ha úgy tetszik, az államépítési erőfeszítéseknek két elsődleges célt kellett szem előtt tartaniuk: a demokratikus pluralizmus és az intézményépítés előmozdítását, valamint az 1244. határozatban felvázolt hatalmi keret meghaladásának szükségességét. Mindezt annak az árnyékában, hogy az 1999 utáni nemzeti identitáspolitika és politikai legitimitás kialakulásának fontos elemei voltak a háború, a NATO fegyveres beavatkozása, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) ellenállási mozgalma és politikai frakciói, amelyek menet közben különféle politikai entitásokat hoztak létre.
2008. február 17-én a koszovói parlament az országot független és szuverén állammá nyilvánította, tükrözve a többségi nép akaratát és igazodva az ENSZ által támogatott Ahtisaari-tervhez, amely Koszovó politikai státusára tett javaslatot. Koszovó függetlensége tehát egy ENSZ-kezdeményezésből eredt, és ez az állam jövőjét is meghatározta. A Szerbiával folytatott közvetítő tárgyalások lebonyolításában kulcsszerepet játszott Martti Ahtisaari, az ENSZ-főtitkár különmegbízottja. 2005 és 2007 között Koszovó számos vele szemben támasztott feltételt teljesített, így többek között párbeszédet folytatott Szerbiával, és folyamatosan demonstrálta elkötelezettségét a tárgyalások iránt. A tárgyalások lezárásakor Ahtisaari azt javasolta, hogy Koszovó független állam legyen, amely 2012 szeptemberéig nemzetközi ellenőrzés alatt működik.
2008. február 17-én délután, amikor a koszovói parlament hivatalosan kikiáltotta a függetlenséget, azonnal nemzetközi elismerésért és támogatásért fordult a nemzetközi közösséghez. A nyilatkozat zavargásokat váltott ki Belgrádban, ahol nyugati nagykövetségeket, köztük az Egyesült Államok és Horvátország nagykövetségét is megtámadták. Erre válaszul a prishtinai vezetők megerősítették Koszovó elkötelezettségét a demokrácia, az emberi jogok és az európai integráció mellett. Köszönetet mondtak a nemzetközi támogatásért, elismerték Koszovó egyedi történelmi helyzetét [tudniillik, hogy Koszovó államisága elismerésének nemzetközi folyamata ne szolgáljon precedensként más népek számára a későbbiekben; megjegyzés: CsDK], és ígéretet tettek egy multietnikus, jogállamiságon alapuló állam felépítésére.
Koszovó útja az önálló államisághoz összetett volt, amit számos politikai, etnikai és nemzetközi kihívás jellemzett. A működőképes és stabil állam felépítéséhez új intézményi és biztonsági kereteket kellett létrehozni, valamint kezelni kellett az etnikai érintkezések különféle formáit is. E kihívások ellenére Koszovó nem adta fel elkötelezettségét a belső stabilitás megőrzése, a nemzetközi elismerés kivívása és az euroatlanti integráció mellett. Kétségtelen, hogy Koszovó függetlenségének 2008. február 17-i kikiáltása kulcsfontosságú pillanat a Balkán jelenkori történelmében, egyben a koszovói albánok önrendelkezésért folytatott hosszas küzdelmének csúcspontja.
Koszovó függetlensége egyébiránt jól szemlélteti azt, hogy a nemzetközi jogban két elv feszül egymásnak a szuverenitás kapcsán: az, amely az állam területi integritását tartja kulcsfontosságúnak (westfáliai szuverenitás), és az, amely a népszuverenitás és a népek önrendelkezési jogát helyezi előtérbe. Koszovó függetlensége emellett tekinthető a nemzetközi rendben folyamatosan alakuló olyan normák, mint a humanitárius intervenció gyakorlata vagy a „védelem felelőssége” (responsibility to protect) elv érvényesítésének is.
Az 1999-es NATO-beavatkozás, amelynek humanitárius okai voltak, megkérdőjelezte a szuverenitás hagyományos (westfáliai) felfogását, és hangsúlyozta a külső beavatkozás növekvő elfogadottságát abban az esetben, ha az egy kiszolgáltatott, megsemmisülés szélén álló népesség védelme érdekében történik. A külső beavatkozás megerősítette Koszovó függetlenségi követelésének legitimitását azzal, hogy rávilágított: a jugoszláviai föderáció – és később Szerbia – nem tartotta tiszteletben az albánok jogait. Eltekintve a normatív elvektől, az 1990-es évek eleje óta „forró pontnak” számító Balkán stabilitásának fenntartása, amelynek része a független Koszovó, stratégiai érdeke az Egyesült Államok vezette nyugati hatalmaknak és az EU legfontosabb tagállamainak.
A függetlenné válás után melyek voltak az új állam megszervezésének fő nehézségei?
A parlamentáris demokrácia megteremtése Koszovó függetlenségének kikiáltása után társadalmunk egyik központi célkitűzése volt. A Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice) 2010-ben ítéletet hozott Koszovó függetlenségi nyilatkozatának jogszerűségéről, amely szerint a nyilatkozat nem sértette a nemzetközi jogot, mivel a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmánya nem tiltja az egyoldalú függetlenségi nyilatkozatokat. A Nemzetközi Bíróság a Biztonsági Tanács kötelező erejű határozatainak megsértését sem állapította meg.
Koszovó államépítési folyamata hazai és nemzetközi tényezők kölcsönhatását tükrözi. A függetlenséget követő időszak az intézményépítésre, a biztonsági kérdések megoldására, valamint a köz- és gazdasági infrastruktúra kiépítésére összpontosított. Az állami stabilitást és a kisebbségvédelmet az EU aktív külső kormányzati támogatása biztosította. Az EU előzetes elvárásokat támasztott a demokratikus reformok és Koszovó globális struktúrákba való integrációjának előmozdítása érdekében.
A demokratikus intézmények kiépítésének folyamata Koszovóban a függetlenség 2008-as kikiáltását követően sokrétű és kihívásokkal teli vállalkozás volt, amelyet a nemzetközi és hazai szereplők közötti összetett kölcsönhatások, a jelentős etnikai megosztottság és a hatékony államépítés átfogó szükségessége jellemeztek. Ez az út előrelépéseket és visszaeséseket egyaránt tartalmazott, és több szakaszon ment keresztül. Nemzetközi felügyelet alatt zajlott a hazai alkotmányos fejlődés, a jogi reformok elindítása, a helyi kormányzati rendszer újraszervezése és a közigazgatás átalakítása is.
A Koszovó függetlenségének kikiáltását követő fejlődés központi eleme volt egy olyan szilárd és független jogrendszer kiépítése, amely képes támogatni a demokrácia és az emberi jogok elveit. A független igazságszolgáltatás kiépítésére irányuló erőfeszítéseket az európai normákhoz való igazodás és az uniós integrációs követelményeknek való megfelelés tágabb célja vezérelte.
A helyi kormányzati rendszer kiépítése központi kérdéssé vált Koszovó államépítési folyamatában; elsősorban a decentralizációra és a hatalom önkormányzatokra történő átruházására összpontosított. Az önkormányzatok jelentős felelősséget kaptak olyan kritikus ágazatokban, mint az oktatás, az egészségügy és a rendfenntartás. Ezt az átmenetet a helyi demokráciába vetett hit és a polgárok döntéshozatali folyamatokban való szorosabb részvételének szükségessége vezérelte. A 2009 óta rendszeresen megtartott helyi választások hozzájárultak a politikai pluralizmus előmozdításához önkormányzati szinten, ami szélesebb körű demokratikus képviseletet tesz lehetővé, és fokozza a politikai stabilitást.
Az átlátható, professzionális és hatékony közigazgatás létrehozása szintúgy központi célkitűzés volt Koszovó államépítési folyamatában. A politikai pártfogás [political patronage; értsd: kliensrendszer; CsDK] visszaszorítását és az érdemeken alapuló munkaerő-felvételt elősegítő közszolgálati rendszer létrehozása jelentős előrelépést jelentett az intézményi legitimitás erősítésében. Az Európai Unióba való integrációra való törekvés kulcsfontosságú katalizátora volt mindezeknek a reformoknak. A kormányzás, a közigazgatás és a korrupcióellenes intézkedések az uniós normákhoz igazodtak.
Az Európai Unió, az Egyesült Államok, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a koszovói fejlődés legjelentősebb támogatói közé tartozik. Segítségük döntő szerepet játszott Koszovó gazdaságának stabilizálásában azáltal, hogy olyan ágazatok finanszírozását biztosították, mint az energia, az oktatás és az egészségügy. Emellett külföldi befektetések korszerűsítették az infrastruktúrát (beleértve az úthálózatot, az energiarendszereket és a távközlést), amely alapvető fontosságú volt a regionális összeköttetések erősítéséhez és a gazdasági növekedés előmozdításához.
A nemzetközi segélyek a kormányzás megerősítését, az átláthatóság fokozását és a jogállamiság javítását célzó intézményi reformokra összpontosítottak. Ezek az intézkedések létfontosságúak voltak a demokrácia előmozdítása, a fenntartható fejlődés és a külföldi befektetéseknek kedvező környezet kialakítása szempontjából. „Technikai segítségnyújtás” révén Koszovó útmutatást kapott jogi és szabályozási keretei európai normákhoz való igazításához, megnyitva ezzel az utat a globális gazdasági és politikai rendszerekbe való mélyebb integráció előtt.
Mit jelentett a függetlenség kikiáltása az albán nemzetépítés számára?
Koszovó függetlenségének 2008-as kikiáltása döntő pillanat volt az albán nemzetépítés szempontjából, mind Koszovón belül, mind a szélesebb albán nemzeti közösségben. Az önrendelkezésért folytatott hosszú küzdelem csúcspontjára ért, megerősítve a koszovói albánok politikai identitását és szuverenitását. Koszovó függetlenségére az albánok az önrendelkezésért folytatott történelmi törekvések beteljesedéseként tekintenek, különösen a sok évtizedes politikai elnyomás és az 1998–1999-es háború után. A koszovói albánoknak joguk lett saját államiságukra, arra, hogy ne szerb kormányzat alatt éljenek. A függetlenség kivívása új kereteket adott a demokratikus kormányzáson és önrendelkezésen alapuló nemzeti identitás megszilárdításához.
Koszovó függetlenné válása átrendezte („újrakonfigurálta”) az Albániához fűződő kapcsolatokat. Bár a két országot történelmi, nyelvi és kulturális szálak fűzték össze korábban is, Koszovó függetlenségét követően még szorosabb gazdasági, diplomáciai és kulturális együttműködés alakult ki. Egyfajta kettős albán állami identitás jött létre és erősödött meg: Albánia szuverén nemzetállamként, Koszovó pedig újonnan függetlenné vált államként járult hozzá a szélesebb körű albán nemzetépítéshez.
A függetlenség, annak ellenére, hogy a térség albánok lakta területei (pl. Észak-Macedónia, Montenegró és a szerbiai Presevo-völgy) politikai szempontból töredezettek, megerősítette az albán nemzet politikai és kulturális egységét, valamint kollektív érzéseit. Ráadásul hozzájárult ahhoz is, hogy az albánok geopolitikai tájképben betöltött szerepe jelentősen növekedjen, többek között a nemzetközi intézményekkel való fokozottabb együttműködés révén.
Koszovó függetlensége megerősíti és hozzájárul az albán kulturális identitás megőrzéséhez és fejlesztéséhez. Az albán nyelv és történelem(írás) egységesítése, valamint a közös kulturális kezdeményezések – például a szépirodalom, a média és az oktatás területén – segítik a kollektív albán tudat megerősítését. A koszovói kulturális szereplők megjelenése a művészetekben továbbá növeli és erősíti az egységes albán kulturális teret. Koszovó függetlenné válása mindemellett megkérdőjelezi az albán nemzet hagyományos felfogását, megmutatva, hogy az albán identitás több szuverén államban is létezhet. Koszovó államisága egy pragmatikusabb értelmezési keretet teremtett, amely erős nemzeti identitást épít a meglévő államhatárokon belül, miközben elősegíti a transznacionális együttműködést az albániai, észak-macedóniai, montenegrói és szerbiai Presevo-völgyi albánok között.
Koszovó és Albánia gazdaságának kölcsönös egymásrautaltsága egy egységesebb albán gazdasági tér kialakulását segíti elő. Kereskedelmi megállapodások, infrastrukturális projektek, mint például az Albániát és Koszovót összekötő „patrióta autópálya”, és határokon átnyúló beruházások támogatják a két gazdaság integrációját. Egy erősebb koszovói gazdaság növelné az általános albán gazdasági stabilitást, amiből a térség albánjai sokat profitálhatnának. Koszovó függetlensége mindenképpen átalakító tényező volt az albán nemzetépítésben, megerősítve a kulturális egységet, a politikai identitást, a gazdasági együttműködést és a regionális befolyást. Miközben Koszovó erősíti az albán identitást és kohéziót, az albán nemzeti identitás változó jellegét is kiemeli – amely, miközben a határokon átívelő egységet erősíti, több államot is magában foglal.
Nagykövet úr, személyesen hogyan élte meg a függetlenség kikiáltásának pillanatát és az első évtizedeit?
Koszovó függetlensége kikiáltásának történelmi napján, 2008. február 17-én az a megtiszteltetés ért, hogy Prishtinában lehettem, és részt vehettem a város tereit megtöltő ünnepségeken. Abban az időben olyan nemzetközi szervezetekben dolgoztam, amelyek döntő szerepet játszottak Koszovó és társadalma fejlődésében. Az abban a pillanatban átélt érzelmek leírhatatlanok. Egy ilyen esemény ritka mérföldkő egy nemzet történetében – egy olyan meghatározó pillanat, amely talán egyszer fordul elő egy életben, vagy akár több generációnként egyszer. Ez egy régóta várt és jól megérdemelt pillanat volt, amelyet többek között olyan hatalmas áldozatok és évszázados szenvedés árán értünk el, mint az üldöztetés és a szisztematikus elnyomás a volt Jugoszlávia alatt, a háború borzalmai, valamint az 1990-es évek terrorja, amikor a Milošević-rezsim egy egész népet akart eltörölni. Az útra visszagondolva szilárdan hiszem, hogy azok, akik tanúi voltunk és átéltük ezeket a meghatározó időket, mély felelősséget viselünk. Fáradhatatlanul, odaadóan és becsületesen dolgozunk azért, hogy a Koszovói Köztársaság elfoglalja méltó helyét a szuverén államok közösségében és a nyugati demokratikus családban, ahová történelmileg [mindig is] tartozott.
2009 óta ér az a megtiszteltetés, hogy a Koszovói Köztársaság külügyi szolgálatában állhatok, és pályafutásomat országom érdekeinek képviseletére és előmozdítására szentelhetem belföldön és külföldön egyaránt. Hatalmas büszkeséggel és rendíthetetlen elkötelezettséggel szolgálom a Koszovói Köztársaságot, teljes mértékben tudatában vagyok az ezzel a szereppel járó felelősségnek. Számomra ez nem csupán egy szakma, hanem egy életre szóló lehetőség arra, hogy hozzájáruljak Koszovó nemzetközi tekintélyének, diplomáciai jelenlétének és stratégiai partnerségi kapcsolatainak megerősítéséhez.
A Koszovó előtt álló kihívások – különösen 1999 után és a függetlenség kikiáltását követően – óriásiak voltak. Mély meggyőződésem, hogy e kihívások ellenére a Koszovói Köztársaság minden téren rendkívüli eredményeket ért el. Határozott államépítési erőfeszítések révén Koszovó jelentős előrelépést tett a demokratikus kormányzás, a gazdasági fejlődés, a jogállamiság és a nemzetközi diplomácia terén. Minden egyes diplomáciai kötelezettségvállalás, minden egyes elismerés, minden egyes elért nemzetközi megállapodás intézményeink és népünk rugalmasságát és elkötelezettségét bizonyítja. A jövőt tekintve továbbra is teljes mértékben elkötelezett vagyok Koszovó euroatlanti integrációja, a diplomáciai szövetségek megerősítése és a globális elismerés előmozdítása mellett. A Koszovói Köztársaság szilárd alapokat teremtett a maga számára a nemzetközi közösség felelős és proaktív tagjaként, és biztos vagyok benne, hogy folyamatos erőfeszítésekkel tovább szilárdíthatjuk helyünket a világ szuverén és demokratikus nemzetei között.
Milyen kihívásokkal kell ma Koszovónak szembenéznie?
A koszovói kormány 1999 óta először sikeresen kitöltötte a teljes mandátumát, és több ágazatban is jelentős eredményeket ért el. Ez mérföldkövet jelent az ország demokratikus konszolidációjában és intézményi stabilitásában. [Idén,] február 9-én Koszovó ismét bebizonyította a demokrácia iránti elkötelezettségét azzal, hogy szabad és tisztességes választásokat tartott. A koszovói diplomáciai képviseletek február 8-án megkönnyítették az előrehozott szavazást, lehetővé téve a diaszpóra számára, hogy világszerte aktívan részt vegyen az ország jövőjének alakításában. Ez a történelmi lehetőség megmutatta Koszovó demokratikus intézményeinek erejét és a polgárai közötti szoros kapcsolatot, otthon és külföldön egyaránt.
Ahogy Koszovó előre tekint, nagy az optimizmus, hogy az új kormány gyorsan hivatalba lép, és folytatja a kulcsfontosságú nemzeti prioritások előmozdítását. Ezek közé tartozik a gazdasági fejlődés felgyorsítása, az euroatlanti integrációs folyamat erősítése, valamint az új elismerések megszerzése* és a nemzetközi szervezetekben való tagság elnyerésére irányuló diplomáciai erőfeszítések fokozása. Koszovó folyamatosan fejlődik a demokratikus kormányzás terén, amit a nemzetközi demokráciaindexek folyamatos emelkedése is tükröz, beleértve a jogállamiságot, az üzleti élet megkönnyítését és az átláthatóságot.
A súlyos biztonsági kihívásokkal szemben, különösen a 2023 szeptemberében és 2024 novemberében elkövetett terrortámadásokat követően, Koszovó szilárd elszántságról és ellenálló képességről tett tanúbizonyságot azzal, hogy sikeresen helyreállította a közrendet az északi régióban.
Prishtina továbbra is aktívan részt vesz az EU által elősegített párbeszédben Szerbiával, felismerve, hogy a 2023-as Brüsszeli Megállapodás és az Ohridi Egyezmény végrehajtási melléklete** világosan kijelölte az utat a kapcsolatok teljes normalizálása felé. Elkötelezettséggel, párbeszéddel és nemzetközi támogatással Koszovó célja a kölcsönös elismerés elérése, amely hosszú távú regionális stabilitáshoz és az európai, valamint transzatlanti közösségbe való integrációhoz vezethet. Világos jövőképpel, eltökéltséggel, valamint intézményei és polgárai közös erőfeszítéseivel Koszovó a fejlődés, a jólét és a globális elismerés felé halad. A jövő óriási lehetőségeket hordoz a számunkra, és mi készen állunk arra, hogy magabiztosan és ambiciózusan éljünk ezekkel.
Milyennek látja a magyar–koszovói kapcsolatokat ma? Hol lehetne javítani, fejleszteni őket?
Magyarország az elsők között volt, amelyek 2008. március 19-én elismerték a Koszovói Köztársaság függetlenségét, de a magyar diplomáciai jelenlét már korábban, 2006. január 1-jén létrejött a prishtinai magyar összekötő iroda megalapításakor. Az összekötő irodát aztán 2008. május 15-én emelték nagykövetségi rangra. A két ország a diplomáciai kapcsolatokat hivatalosan 2008. június 27-én vette fel. Koszovó budapesti nagykövetsége 2010 januárjában kezdte meg hivatalos működését.
A koszovói magyar jelenlét azonban nem pusztán diplomáciai jellegű. Magyarország a NATO-n keresztül aktívan hozzájárul a nemzetközi biztonsági erőfeszítésekhez Koszovóban. 2021 novemberétől 2022. október 10-ig Magyarország adta a KFOR (Kosovo Force) parancsnokságát***, ezzel is demonstrálva a regionális stabilitás iránti erős elkötelezettségét. A magyar katonai kontingens létszáma a KFOR-ban napjainkban 365 fő, ez az Egyesült Államok és Olaszország után a harmadik legerősebb kontingens. Emellett Budapest továbbra is határozottan támogatja a nyugat-balkáni országok, köztük Koszovó NATO-tagságát.
Magyarország az EU bővítésének hangos szószólója; szilárdan hisz abban, hogy az integrációnak nincs alternatívája a Nyugat-Balkán számára. Budapest emiatt határozottan és következetesen támogatja a Koszovóra vonatkozó vízumliberalizációt, hangsúlyozva a koszovói polgárok szabad mozgásának fontosságát az Európai Unión belül. A tavalyi magyar EU-elnökség figyelemre méltó sikereket ért el. Többek között életbe léptették az Albánia, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia reformprogramjait támogató kezdeményezést (Reform and Growth Facility). Ez megnyitotta az utat egy 6 milliárd eurós támogatási csomag előtt ezen országok számára, ami a magyar EU-elnökség egyik jelentős eredménye.
Az Európai Politikai Közösség (European Political Community) 2025. november 7-i csúcstalálkozójának megrendezése a magyar EU-elnökség egyik kiemelkedő eseménye volt. A budapesti csúcstalálkozó során Vjosa Osmani-Sadriu, Koszovó köztársasági elnökasszonya megbeszélést folytatott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel és több más EU-delegáció vezetőjével. A magyar elnökség emellett számos informális csúcstalálkozónak adott otthont Budapesten, Szegeden, Podgoricában és Brüsszelben, a nyugat-balkáni országok, köztük a Koszovói Köztársaság aktív részvételével. A Koszovói Köztársaság magas rangú képviselői – mint egy EU-tagjelölt ország képviselői – konstruktívan vettek részt ezeken a fórumokon, bizonyítva az ország uniós integráció iránti elkötelezettségét. E találkozók parlamenti dimenziója is jelentős volt. A Koszovói Köztársaság parlamenti képviselői négy parlamentközi konferencián vettek részt az Európai Parlament és más EU-tagjelölt országok képviselőivel együtt. A magyar Országgyűlés üdvözölte a koszovói képviselők hozzászólásait, kiemelve aktív részvételüket a plenáris üléseken.
Ezen erőfeszítések ellenére továbbra is csalódottságot okoz, hogy nem történt előrelépés az igazságtalan uniós intézkedések teljes felszámolása terén, és hogy nem készült hivatalos kérdőív Koszovó tagjelölti státuszára vonatkozóan. Az EU vonakodása attól, hogy Koszovó integrációs folyamatát függetlenítse a Szerbiával folytatott párbeszéd előrehaladásától, frusztrációt keltett a koszovói társadalomban, amely túlnyomó többségében támogatja az uniós tagságot – jobban, mint bármely más tagjelölt ország. Bár a politikai légkör és az időzítés nem feltétlenül tette Magyarországot optimális közvetítővé e célok előmozdítása szempontjából, Bóka János, európai uniós ügyekért felelős miniszter a Nyugat-Balkán, köztük a Koszovói Köztársaság támogatására tett erőfeszítései elismerésre találtak. Bóka miniszter úr kísérletei a magyar EU-elnökség alatt az érdemi eredmények elérésére pozitív lépések voltak. Sajnos azonban nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy a Koszovói Köztársaság szélesebb körű törekvéseit és szükségleteit kielégítsék.
Mindemellett Magyarország és Koszovó kétoldalú jogi keretei megalapozottak, és számos gazdasági ágazat húz ebből hasznot. Jelentős potenciál van tehát a gazdasági együttműködés további fokozására, különösen az ICT (Information and Communication Technology) és a digitalizáció, a vízgazdálkodás, a gyógyszeripar, az élelmiszer-feldolgozás, a mezőgazdaság és a zöld ügyek területén.
Magyarország a Stipendium Hungaricum programon keresztül ösztöndíjlehetőséget biztosít külföldi diákok számára; a programban Koszovó 2015 óta vesz részt. Kezdetben évente 50 ösztöndíjat kapott, 2020 óta azonban ez a szám már évi 75 ösztöndíjra emelkedett. Ezek az ösztöndíjak a felsőoktatás minden szegmensében támogatást biztosítanak, vagyis kiterjednek a BA-, MA- és PhD-képzésekre is. Jelenleg mintegy 300 koszovói diák tanul vagy fejezte be tanulmányait Magyarországon e program keretében.
Koszovó jelenléte Magyarországon túlmutat a diákközösségen; a Magyarországon élő koszovói diaszpórának is jelentős gazdasági és kulturális hatása van. A legismertebb tevékenységük a sütőiparhoz kapcsolódik. A koszovói vállalkozók az utóbbi két évtizedben közel 1000 pékséget alapítottak és működtetnek országszerte. A két említett közösség – a diákok és a vállalkozók – hídként szolgálnak a két ország között, és jelentősen erősítik a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat.
Az általam vezetett kétoldalú találkozókon visszatérő téma a Prishtina és Budapest közötti közvetlen légi járat visszaállítása. 2024 augusztusában megbeszélést folytattam a Wizz Air vezérigazgatójával, Váradi Józseffel, aki megerősítette, hogy a légitársaság érdekelt a Prishtina–Budapest útvonal újraindításában. Jelenleg sok koszovói utazó a Budapest–Szkopje vagy a Budapest–Tirana járatokra támaszkodik, míg mások a Szerbián keresztül történő buszos utazást választják.
A közvetlen légi járatok újraindítása jelentősen fellendítené az utazást, a turizmust és a gazdasági kapcsolatokat a két ország között. Emellett stratégiai kapcsolatot biztosítana a koszovói diaszpóra, valamint a Magyarországon tanuló és dolgozó diákok és vállalkozó családok számára. Továbbá elősegítené a magyar turisták megjelenését az albánok lakta régiókban. A gazdasági előnyökön túl ez a kétoldalú együttműködés elmélyítésének erős szimbóluma is lenne, hozzájárulva a politikai, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlődéséhez.
A kulturális diplomácia egyik jelentős eseménye volt, hogy a közelmúltban közös koncertet adott a Prizreni Fúvószenekar és az ELTE Egyetemi Zenekar 2025. december 3-án Budapesten. Az eseményt a nagykövetség Magyarország legrégebbi és legrangosabb egyetemével, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel közösen szervezte, a koszovói Külügyminisztérium, illetve a prishtinai Kulturális, Ifjúsági és Sportminisztérium támogatása mellett. A koncertnek jó visszhangja volt a közel kétszáz fős közönség részéről, amelyben tisztviselők, diplomaták, diákok és a koszovói diaszpóra tagjai is részt vettek.
Fontos megemlíteni, hogy a két ország számos testvérvárosi együttműködést kezdeményezett annak érdekében, hogy személyes kapcsolatok kialakítása mellett lehetőség nyíljon közös helyi programok és projektek indítására is. Az első testvérvárosi megállapodást 2023. február 17-én írta alá a nyugat-koszovói Peja és Eger. További testvérvárosi projektekről és partnerségi kezdeményezésekről jelenleg is folynak tárgyalások koszovói és magyarországi városok között.
(fordította Csaplár-Degovics Krisztián)
* Koszovó nemzetközi elismeréséről van szó (CsDK)
** 2023. február 27-én Albin Kurti koszovói miniszterelnök és Aleksandar Vučić szerb elnök Brüsszelben találkozott, hogy Josep Borrell EU-főképviselő és Miroslav Lajčák külön megbízott jelenlétében közvetlen párbeszédet folytassanak. A találkozón egy tizenegy pontos megállapodást fogadtak el a két állam kapcsolatának normalizálásához vezető útról. A diplomáciai kapcsolatok rendezését is magában foglaló megegyezés megvalósítási tervéről 2023. március 18-án állapodott meg Kurti és Vučić.
*** A NATO afganisztáni szerepvállalása óta ez a katonai szövetség legnagyobb közös missziója. A KFOR egységei 2021–2022-ben Kajári Ferenc vezérőrnagy parancsnoksága alatt álltak.
