2021.06.27. | Magyar Hang (Balogh Roland)
János király egész életében szelíd és nagylelkű volt, mégis hajlamos a nagyravágyásra, erkölcseiben azonban feddhetetlen, kivéve, hogy a törökök oltalma alatt látott hozzá tervei megvalósításához. Így jellemezte a kor ismert történetírója, Istvánffy Miklós az utolsó nem Habsburg magyar koronás főt, Szapolyai Jánost két emberöltővel a halálát követően.
Kevés mostohább gyermeke van a magyar történelemnek Szapolyai Jánosnál. Lassan ötszáz éve lesz, hogy elhunyt, mégse készült még róla egy szabatos életrajzi összefoglaló. Ennek részben az is oka lehet, hogy a mai napig nincs túl jó sajtója János királynak. – II. Lajos gyilkosa, a mohácsi csatát tudatosan lekéső erdélyi vajda, az elasszonyosodott király, török bérenc – nagyjából ezek a szitokszavak bukkannak még ma is elő, ha Szapolyairól szó esik. Az ötven évesen, a fia, János Zsigmond születését 1540 júliusában megünneplő tejfakasztóját követően, két közeli agyvérzéssel a háta mögött az erdélyi Szászsebesen elhunyt királlyal a Habsburg ellenpropaganda miatt sem bánt kegyesen az emlékezet. Ezen próbál most enyhíteni a Fodor Pál és Varga Szabolcs szerkesztésében megjelent Egy elfeledett magyar királyi dinasztia: a Szapolyaiak című kötet. Tizenhat tanulmány: a családi vagyon megalapozásától a Szapolyaiak várospolitikájáig, mecenatúrájáig vagy épp a hadügyekig. A feldolgozásban külön hangsúlyt kap a reprezentáció, illetve az emlékezetpolitika. De azt is megtudhatjuk, vajon mi történhetett a „családi ezüsttel”, azaz, hová lettek a Szapolyai-kincsek.
https://hang.hu/kultura/konyveshaz/2021/06/27/az-elfeledett-magyar-kiralyi-dinasztia-kik-is-voltak-azok-a-szapolyaiak/
