A Qubit ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő oldal Ki a legnagyobb király? címmel cikksorozatot indított. Ennek célja, hogy a legfontosabbnak tartott magyar királyokat mutassák be informatív, közérthető módon, miközben régi tévképzeteket is eloszlatnak. A történelemtanárok és szakmai egyesületek által összeállított szubjektív lista alapján tíz uralkodó bemutatására kerül sor. Az egyes uralkodói életrajzok közül többet a BTK Történettudományi Inézet munkatársai írtak meg, a Szent Istvánról szóló részt Bácsatyai Dániel.
Magyarország első királyát az alapítóknak kijáró megkülönböztetett, ám kissé távolságtartó tisztelet övezi, legalábbis ha kultuszát a másik Árpád-házi királyszent, Szent László középkori népszerűségével hasonlítjuk össze. A lovagkirállyal szemben Szent István 11–12. századi életiratai valóban komor alakot állítanak elénk:
„Szellemének fiatal korában felvett szigorát élete végéig megőrizte. Alig nyílt ajka nevetésre, mivel az Írásra gondolt: »A nevetés fájdalommal elegyedik, és végre az öröm fordul szomorúságra.« Mindig úgy mutatkozott, mintha Isten ítélőszéke előtt állna, lelki szemeivel az ő tisztelendő külsejű jelenségét látta, s kimutatta, hogy Krisztus a száján, Krisztus a szívén, Krisztust hordozza minden tettén.”
Természetesen el kell ismeri, hogy a szent király valódi arcvonásainak felszínre hozása a szentéletrajzokban előttünk álló eszménykép mögül nem könnyű feladat. Mégis megéri a fáradságot, hiszen Szent István nevéhez nem fűződik kevesebb, mint a keresztény Magyar Királyság megalapítása, amelynek lakói legfontosabb nemzeti ünnepüket mind a mai napig augusztus 20-án, István csontjainak 1083. évi oltárra emelésének emléknapján ülik meg. Személyének és uralkodásának megítélését közel ezer éve töretlen közmegegyezés övezi; csak a 20. század második felétől bukkan fel búvópatakként az a beállítás, amely alakját negatív fényben, az ősi, tiszta magyarság eltörlőjeként láttatja.
E disszonáns hangokat leszámítva azonban a konszenzus ma is érintetlen, hiszen Szent István művében minden politikai oldal fellelheti a neki tetsző elemeket, legyen az a Nyugat melletti elkötelezettség vagy a szinte korlátlanul erős keresztény monarchia kiépítése. István király még a késői Kádár-kor történeti Pantheonjában is helyet kapott; a kényszerű kompromisszumok, akár vérontás árán is népe boldogulását kereső, vívódó vezetőként ábrázolt István alakján keresztül talán az „emberarcú” diktatúra működtetői is felmentést reméltek a társadalomtól. Az alábbiakban megpróbálunk a jelszavak és az emlékezet rétegei mögé pillantani, hogy választ kapjunk: miért Szent István Magyarország legnagyobb királya?
