Milyen formái voltak az ellenállásnak a második világháború alatt Magyarországon? Kik, miért, hogyan és mivel szemben álltak ellen? Milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeztek az ellenállók? Voltak az ellenállásnak felekezeti jellemzői? Ha igen, milyenek? Mennyire van feltárva a magyarországi ellenállás története, és milyen kutatási lehetőségek vannak még ezzel kapcsolatban? Ilyen, s ehhez hasonló kérdéseket járt körül a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Magyar ellenállás a második világháború idején című műhelykonferenciája 2022. április 21-én.
Az ellenállás fogalmának elméleti kereteit Bartha Ákos (ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet) fektette le „Fegyveres” vagy „felfegyverzett” ellenállás? Egy fogalom dilemmái című nyitóelőadásában. Mint rámutatott, az ellenállásnak sokféle típusa, módozata és iránya létezett. Beszélhetünk szellemi, adminisztratív, politikai és fegyveres ellenállásról, de az embermentés is beletartozik ebbe a fogalomba. Az ellenállás irányulhatott idegen hatalom behatolása, diktatórikus berendezkedés, de akár népcsoport (például a svábok) ellen is. A második világháború alatti ellenállás kutatását így nem a német megszállással kell kezdeni, hanem vissza kell nyúlni az adott típusú ellenállás gyökeréig.
