Mátyás király 1490. április 6-án hunyt el 47 évesen, 32 trónon töltött esztendő után. Élete utolsó öt évét Bécsben töltötte a császári palotában, miután elűzte onnan III. Frigyes német-római császárt. Csupán egyetlen alkalommal látogatott haza Budára, nagyon beteg volt ekkor, állandó kínok gyötörték. A sokszor személyesen hadba vonuló király már inkább hordszéken vitette magát, és a lassú hajóutat választotta ahelyett, hogy lóra üljön. Azt mondta, olyan erős fájdalmat kénytelen elviselni, amelyeket csak ő és Isten ismerhet. Nem igaz a mérgezett füge, és az sem, hogy brutális merénylet áldozata lett az árnyékszéken ülve. Halála előtt Mátyás hosszan betegeskedett, szörnyű kínokat élt át, és 47 évesen ugyan nem volt „öreg”, mégis természetes halált halt.
Miért töltötte élete utolsó szakaszát a Magyar Királyság határain kívül a magyarok egyik legnagyobb uralkodója? Miért ölt annyi pénzt, időt és energiát a csehek, majd az osztrákok elleni harcra ahelyett, hogy a törökre fordította volna minden erejét? És hogyan hunyt el? Megmérgezték, leszúrták vagy természetes halált halt? A 24.hu újságírója, Bihari Dániel ezekről beszélgetett Horváth Richárd történésszel, a BTK Történettudományi Intézetének (ELKH) tudományos főmunkatársával. A cikk itt olvasható. (Fotó: Krizsán Csaba/MTI)
