A BTK a médiában

2021.06.17. | Mandiner

Zsoldos Attila kutatóprofesszor (Történettudományi Intézet, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Eötvös Loránd Kutatóhálózat) írása
Részlet a cikkből:

Érdeklődéssel olvastam a mandiner.hu felületén 2021. június 14-én Tényleg ez lenne a magyar tudomány „aranycsapata”? – Tóth János kommunikációkutató a Mandinernek címmel közzétett interjút. 

A beszélgetés jelentős része annak a kutatásnak az eredményei körül forgott, melyet Tóth János és Demeter Márton folytatott le számos „társadalom- és humántudományos intézet” kutatóinak publikációs szokásait vizsgálva. Az interjú során szó esett még különféle egyéb kérdésekről is, melyek bizonyára szintén igen izgalmasak, figyelmemet azonban elsősorban az említett vizsgálattal kapcsolatos részek keltették fel. A szöveget olvasva ugyanis egyszeriben újra 2018 nyarán találtam magam, amikor hasonló hangvételű írások sorozata ágyazott meg a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatáról az egy évvel később meg is hozott ismert döntéseknek, s nehéz felmérni, hogy a mostani cikk még az akkori kampány némi lemaradásban lévő, utolsó tagja-e, vagy esetleg egy újabb előhírnöke.

Az említett vizsgálat a tudománymetria eszközeivel folyt, így aztán az interjúban szó esik a Scopusról, az MTMT-ről, Q1-es cikkekről és effélékről, a mandiner.hu olvasói azonban semmiféle segítséget nem kapnak ezek értelmezéséhez. Nem is meglepő ez, hiszen roppant tudományosan festenek, s így kellőképpen alkalmasak a tájékozatlan, s ezért gyanútlan olvasó előtt azt a látszatot kelteni, hogy az érintett intézetek kutatóinak „a régiós informalitásoktól biztosan független nemzetközileg értékes teljesítmény”-e elenyészően csekély, többségük „nemzetközileg láthatatlan marad”, indokoltan merülhet fel tehát a gondolat: „ne költsünk közpénzt arra”, hogy egy ilyen gyenge teljesítményt nyújtó „állományt fenntartsunk”. Ez utóbbi megjegyzés a tudományosnak szánt vizsgálatot bemutató cikkből hiányzik, a mandiner.hu-n megjelent interjúban viszont szerepel, ami érthető, hiszen a kutatás eredményeit közre adó lapnál vélhetően többen olvassák a mandiner.hu-t, azok közül, akikben ez a gondolat döntéseket érlelhet meg, bizonyosan.

Elég baj az, mert a kutatás téves alapfeltevésből indul ki, rossz módszertant alkalmaz, erősen kétes értékű adatokat használ fel, így állítólagos eredményei használhatatlanok. Bármire.

Mielőtt érvelnék fenti állításaim mellett, előrebocsátom, hogy nem áll szándékomban valamennyi érintett intézet ügyeivel foglalkozni. Egyedül a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetére térek ki, amit két körülmény indokol. Egyrészt azt ismerem a legjobban, ami nem meglepő, hiszen ott dolgozom, másrészt ezt az intézetet szembetűnően gyakran emlegeti a nyilatkozó hol név szerint, hol név nélkül, de akkor is jól felismerhetően. A jelenség oly feltűnő, hogy már-már személyes érintettségre gondol az ember. (Folytatás)