Búcsúztatója 2019. november 5-én 15:00 órakor volt a Budapesti Unitárius Templomban.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Czibula Katalin (1962–2019)
Czibula Katalin a 18–19. századi magyar irodalom- és színháztörténeti kutatások meghatározó alakja volt. 1981-ben, Tarnai Andor előadásain és szemináriumain döntötte el, hogy e korszak kutatója lesz. Tarnai biztatta a Pressburger Zeitung feldolgozására, a magyar kultúra bécsi kapcsolatainak feltárására (később ebből a tervből nőtt ki a Seidler Andreával közösen készített On-line Repertorium der Pressburger Zeitung 1764–1780, Kilián István pedig bevonta a magyar dráma és színháztörténet kutatócsoportjába. Évtizedeken át tanított az ELTE Tanárképző Kar magyar irodalmi tanszékén, egy évig vendégprofesszorként dolgozott Bécsben. Több nemzetközi irodalomtudományi és színháztörténeti társaságnak is tagja volt.
Kutatásainak egy része a bécsi udvari kultúrára, Mária Teréziára korára irányult, sokat foglalkozott az udvari reprezentációval, Bécs és Pozsony színházi és irodalmi kultúrájával, például kandidátusi értekezésében (1994). Tanulmányait német nyelvű kötetben is közreadta Theater und Öffentlichkeit: Beiträge zur ungarischen Theaterkultur des 18. und 19. Jahrhunderts címmel (2016). Művészettörténészként is bekapcsolódott a kastélyszínházak kutatásába: 2008-tól az eszterházai kastély és kert rekonstrukciós projektjének művészettörténésze volt, az Esterházy-előadások 18. századi szövegkönyveit Szentpéterváron tárta fel, Jean Georges Noverre jelmezterveit Varsón át Párizsig többfelé kutatta.
Az iskolai és a korai hivatásos színjátszás témája szintén végigkísérte Czibula Katalin pályáját, Az iskolai színjátszás hatása a 18–19. századi magyar dramaturgiára címmel tartott habilitációs előadást a Debreceni Egyetemen (2013). 1986-tól volt az MTA Irodalomtudományi Intézetében működő Régi Magyar Drámakutató Csoport tagja. A rendszeres erdélyi és szlovákiai kutatóutak anyaggyűjtőjeként, a feltárt szövegek sajtó alá rendezőjeként, a Régi Magyar Drámai Emlékek 18. századi sorozatának szerkesztőjeként és lektoraként is pótolhatatlan munkatárs volt. Szövegkiadásai ott szerepelnek mindkét jezsuita drámakötetben, a Piarista iskoladrámák második kötetében, a Kollégiumi drámagyűjtemények (2015) hatalmas anyagában, a megjelenés előtt álló Ferences iskoladrámák második kötetében. 1988-tól kezdve minden egri drámatörténeti konferencián részt vett, négy konferenciakötetnek volt a szerkesztője. 2009-ben kapcsolódott be a Debreceni Egyetemen folyó Kazinczy-kutatásokba. A kritikai kiadás keretében, Demeter Júliával közösen kiadta Kazinczy drámafordításait, és egy albumot is összeállítottak a polihisztor költőről. A Pécsi Egyetemen készülő Katona József kritikai kiadásban a németből fordított drámák megjelentetése volt a feladata. Már elkészítette az első résztanulmányokat és előadásokat, a legutolsót pontosan a halála előtt egy hónappal, szeptember 9-én tartotta meg a Partiumi Keresztény Egyetem által szervezett konferencián Katona József mint drámafordító címmel. Egyik kedvenc drámája a Bánk bán volt, érzékenyen és értően elemezte-tanította.
„Tsak emberi szeretettel lehet az embereket meg nyerni és a’ virtusra vezérelni” – ezt a Katona-idézetet választotta egyik tanulmánya címének. Ez a szeretet vezérelte őt is. Mindenkinek segített, mindenki terhét magára vette, miközben a sajátja elviselésére már nem maradt ereje. Bár nem panaszkodott, de bántotta a méltánytalanság is: hiába volt az elismerésre méltó tudományos teljesítmény, évekkel a habilitáció után is főiskolai docens maradt. A címek és rangok múlandók, elmossa őket az idő, de a tanulmányok, az általa felfedezett szövegek, a gondosan elkészített, az utókor számára készülő szövegkiadások megmaradnak, és mindig ott lesznek a virtuális vagy valódi könyvespolcokon. Ahogy megmarad az ő emléke is. Mindannyiunknak hiányozni fog.
