Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2022. december 15-én, életének 92. évében meghalt Ritoókné Szalay Ágnes irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz osztályának külső tagja, az MTA Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének volt munkatársa.
Emlékét megőrizzük.
Ritoókné Szalay Ágnes filológusi munkásságának tárgya elsősorban a XV‒XVI. századi irodalom volt, a szövegkiadásoktól kezdve a műelemzésen és eszmetörténeten át a poétikai és retorikai kutatásokig. Írásaiban az irodalomtörténet mellett a művészettörténet, a teológia és a történettudomány kérdéseivel is foglalkozott.
Ritoókné Szalay Ágnes 1931. június 13-án született. 1954-ben szerzett diplomát latin-görög-könyvtár szakon, ezt követően fél évszázadon keresztül az MTA Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének munkatársa, 1970-től az akkor megalapított Reneszánsz Osztály külső tagja volt.
Kutatásai az 1980-as évek második felétől, amikor Klaniczay Tibor kezdeményezésére megindultak kritikai kiadás előkészületei, leginkább Janus Pannonius életműve köré szerveződtek. Az egykori tanárával, Borzsák Istvánnal szerkesztett kritikai kiadás az utóbbi évszázadban a magyar klasszika-filológia egyik legfontosabb eredménye. Ritoókné Szalay Ágnes a Janus Pannonius-szövegek kronologikus rendjének kialakításában is fontos eredményeket ért el, az epigrammákat tárgyaló filológiai és szövegelemző írásai alapvető szakirodalmi tételek.
1984-ben a Magyar Ókortudományi Társaság Marót Károly-díjjal tüntette ki. 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át a magyarországi reneszánsz és humanizmus latin irodalmának és képzőművészetének kutatásában végzett munkájáért, valamint Janus Pannonius összes művei kritikai kiadásának szerkesztéséért.
