2020. október 22-én, 92 éves korában elhunyt Szokolay Katalin történész, polonista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének egykori tudományos munkatársa, a Magyar–Lengyel Történész Vegyes Bizottság egykori elnöke és örökös tagja, több tucat polonista-történész hallgató témavezetője és opponense, a hazai polonisztika legidősebb generációjának utolsó tagja. Az Újkor.hu történettudományi ismeretterjesztő portálon Mitrovits Miklós, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, a Magyar–Lengyel Történész Vegyes Bizottság titkára emlékezett meg róla.
Szokolay Katalin
Részlet a megemlékezésből:
„Kellett ahhoz egy bizonyos idő, és felhalmozódó személyes tapasztalat, hogy megértsem valójában mi is zajlott le a XX. század Lengyelországában.”
A közelmúlttal foglalkozó történészek esetében gyakran joggal vethető fel a kérdés, hogy származása és gyermekkori élményei, társadalmi és politikai szocializációja mennyiben járul hozzá témaválasztásaihoz és világnézetéhez. Voltak-e az életében olyan kibeszéletlen vagy elfojtott traumák, amelyek meghatározták későbbi pályáját.
[…]
Egyetemistaként megtapasztalta a háború utáni Lengyelország mindennapjait. Saját szemével látta az üszkös romokból felépülő új fővárost. Az országban utazva látta a rendkívüli szegénységet, hogy az emberek még mindig félnek, zárkózottak, ugyanakkor lenyűgözte a lengyelek élni akarása, szabadságvágya és titkon kezdte megérteni szovjetellenességük okait is. E két és fél év tette Szokolay Katalint értő polonistává és ezt az időszak döntötte el, hogy a háború alatti ellenállás történetének feldolgozása mellett, ami egyik fő kutatási területévé vált, Lengyelország 20. századi történelme és a magyar-lengyel kapcsolatok lesz a másik fő csapásirány a karrierjében. Persze a kettő szorosan össze is függött, hiszen ekkor ismerkedett meg a lengyel társadalom ellenállásának történetével és jelenével is.
[…]
Szokolay Katalin 1952 decemberében tért haza egy lengyel történész diplomával a kezében. Ő volt a háború után az első magyar történész, aki Lengyelországban végzett. Hazatérése után az ELTE Bölcsészkarán kapott oktatói állást, majd hamarosan a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa lett. Első ismert tudományos fellépésére 1953 nyarán, az első magyar történészkongresszuson került sor, ahol a szakdolgozatának témájából a Magyar Tanácsköztársaság visszhangja a lengyel nép körében címmel tartott előadást.
[…]
„Ma már igen nehéz az 1920-as lengyel-szovjet háború kérdésében egyértelműen igazságot tenni. A történetírásnak, azt hiszem, nem is ez a feladata. Az viszont jogos, hogy azt a gyűlölet-tömeget, amelyet a szovjet történetírás és hatása alatt a mi történeti munkáink egy része is a korabeli lengyel valóságra kent, lemossuk.” (Valóság, 1989/7.)
Szokolay Katalin ennek érdekében – ekkor már az ELTE BTK Lengyel Szak tanáraként – mindent meg is tett. A magyar történészek közül elsőként – és igen sajnálatos módon máig utolsóként – kutatott a Sikorski tábornok nevét viselő londoni Lengyel Intézet és Múzeum levéltárában. Eredményeit 1991-ben a Magyar vonatkozások a Sikorski-kormány politikájában (In: Magyarok és lengyelek. Menekültügy, 1939-1945), majd 1995-ben A londoni lengyel levéltárak magyar vonatkozású anyagaiból (Valóság, 1995/1.), A lengyel-cseh tárgyalások és a magyarkérdés 1939–1942 (Valóság, 1995/10.), valamint az Egy magyar vonatkozású lengyel kéziratról (Világtörténet, 1995/1.) című írásaiban mutatta be.
Szokolay Katalin ekkor már több mint hatvanötéves volt, így valamelyest érthető, hogy úttörő munkássága e téren már nem érhetett be egy önálló monográfia formájában. Az önmaga által megszabott feladatot azonban elvégezte: A Piłsudski-jelenség címmel készített egy negyvenoldalas tanulmányt (Múltunk, 1999/1.), amely akár egy nagyobb lélegzetvételű életrajz alapját is szolgáltathatta volna. A lengyel nyelvű Piłsudski-szakirodalom teljes felsorakoztatásával készített értő írás máig a legjobb magyar nyelvű összefoglaló a lengyel függetlenség atyjáról.
Mitrovits Miklós megemlékezésének teljes szövege itt olvasható.
