Életének 79. évében elhunyt Varga László, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet nyugdíjas tudományos munkatársa, a Helikon Irodalomtudományi Szemle volt főszerkesztője, a jelenlegi szerkesztőbizottság elnöke, az ELTE BTK Eötvös Collegium Magyar Műhely volt vezetője.
Temetése 2019. január 18-án volt az Új Köztemetőben.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Sorok Varga Lászlóról
Az irodalomtudósoktól azt szokás elvárni, hogy tanulmányokat, könyveket, tudományos szövegkiadásokat publikáljanak – de vannak, akik más területen alkotnak maradandót. Varga László ilyen tudós volt: szívesen beszélgetett szakmai kérdésekről, igyekezett aktívan közreműködni minden konferencián – de keveset írt; viszont ő volt a Helikon örökös szerkesztője.
Bárki volt is hivatalosan a főszerkesztő, a szerkesztőbizottság elnöke, a felelős szerkesztő – világos volt, hogy a lapot ő csinálja. És nem akárhogy: az intézet afféle belső tájékoztató közlönyeként indult, érdekes, de kis példányszámú és alig ismert folyóirat biztos tájékozódási pont lett, izgalmas és új történeti és elméleti megközelítések megbízható bemutató helye, a legkiválóbb szakemberek voltak egy-egy szám vendégszerkesztői. Varga László továbbra sem nagyon írt, sőt egyes tematikus számok vendégszerkesztőjeként sem jelent meg, hanem kézben tartotta, tervezte és irányította a lapot. Szép lassan meghonosította azt a hagyományt, hogy meglepő, alig ismert vagy eddig háttérbe szorult kutatási irányok kapjanak helyet a folyóiratban. Lassan, megfontoltan és körültekintően dolgozott; néhány rövid beszélgetés alatt meg lehetett győzni egy-egy tárgy fontosságáról, utánanézett, átgondolta, és minden arra érdemes ötletnek teret adott. Rendkívül alapos és pontos volt: számon tartott minden ígéretet és vállalást, komolyan vette a lap minden részletét. Noha egy-egy szám összeállítása nem az ő gondja lett volna, rengeteget foglalkozott a szerkesztéssel, a jogdíjaktól a tartalomjegyzéken át a fordítások minőségéig mindenen rajta tartotta a szemét.
Vérbeli szerkesztő volt, odaadó, tájékozott; egyszerre óvatos és merész. Életműve elsősorban a Helikon. Biztosan büszke is volt rá. Az intézet pedig a felejthetetlen főszerkesztőre és munkatársra.
