Ismertető

A Néprajztudományi Intézet Etnológiai Műhelyének keretében Bálizs Beáta, a BTK Néprajztudományi Intézet egykori munkatársa Veres róka, vörös bársony, piros rózsa: A piros/vörös a magyar nyelvben és kultúrában című kötetét mutatja be Verebélyi Kincső ny. egyetemi tanár 2021. szeptember 28-án, kedden, 11 órától.

Helyszín: BTK Néprajztudományi Intézet, B.8.33-as tárgyaló (Humán Tudományok Kutatóháza, 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4., B épület, 8. emelet) 

(Az érvényben lévő rendelkezések szerint a HTK épületének zárt közösségi tereiben kötelező a maszk használata.)

Bálizs Beáta reklámgrafikát tanult a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, színek iránti érdeklődése erre az időre nyúlik vissza. A Pécsi Tudományegyetemen néprajzot és kulturális antropológiát hallgatott, majd 2008-tól a PTE Interdiszciplináris Doktori Iskolájában folytatta tanulmányait.

2006 és 2011 között lokális színosztályozásra és színnevekre koncentráló terepmunkát végzett a magyar nyelvterület különböző területein. 2013 és 2020 között fiatal kutatói ösztöndíjjal a BTK Néprajtudományi Intézetben dolgozott.

2020-ban PhD fokozatott szerzett, 2021 szeptemberétől Pécsett, a Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék önkéntes oktatójaként a magyar népművészetről tart szemináriumot.

A könyv a magyar nyelv azon – nemzetközi összehasonlításban is ritka – sajátosságát vizsgálja, hogy a piros szín jelölésére két fontos színneve van. A piros és a vörös talán hasonló jelentőséggel bíró színelnevezésnek tűnhetnek, a kutatás végkövetkeztetése szerint azonban sohasem voltak, illetve még ma sem azonos rangú kifejezői a gondolkodásunkban meglévő piros színosztálynak. A szerző színmintákkal végzett néprajzi terepmunkái során azt tapasztalta, hogy vagy az egyik, vagy a másik használatos általánosan és konzekvensen az egységes piros kategória jelölésére. Sőt a történeti szöveganyagban végzett (a piros és a veres/vörös mellett a bordó, a vörhenyes, a rőt stb. szavakra is fókuszáló) vizsgálatai révén meggyőzően bizonyítja, hogy ez a múltban is így volt: a szóban forgó két színnév történetileg egymást váltja. A veres/vörös egykor pontosan azt a szerepet töltötte be nyelvünkben, mint amit ma a piros, a kettő szerepcseréje nagyjából a 19. század közepén/végén következett be.