Ismertető

2024. szeptember 17-én 15 órai kezdettel a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztálya könyvbemutatót rendez, ahol Békés Enikő és Bene Sándor köteteit Jankovits László és Lázár István mutatják be. 

A firenzei Sismel kiadó gondozásában megjelent Galeotto Marzio De doctrina promiscua című művét Békés Enikő rendezte sajtó alá, míg Bene Sándor munkája Andreas Pannonius életművének első monografikus feldolgozása, amely a L'Harmattan Kiadó Károli Könyvek sorozatában jelent meg.

A meghívó letölthető.

Galeotto Marzio 1490 körül fejezte be De doctrina promiscua című művét, melyet Lorenzo de' Medicinek ajánlott. A szöveg az asztrológiai orvoslás területéhez tartozó témákkal összefüggésben kitér a csillagászat, a gyógyszerészet és a fiziognómia kérdéseire, a mérgekre, a különböző gyógynövényekre és a talizmánmágiára is. Az értekezés leginkább Arisztotelész természetfilozófiájára, Galénosz fiziológiájára és ezek arab és padovai recepciójára épül, amelyeket általában a perzsa Avicenna és Pietro d'Abano professzor, XIII. századi orvos, filozófus és asztrológus munkásságához kapcsolnak. Az értekezés az asztrológiáról szóló középkori és kora újkori vitákban is fontos szerepet játszik, hiszen a szerző csatlakozik ahhoz a hagyományhoz, amely szerint az asztrológia nélkülözhetetlen mind a gyógyításban, mind a betegség kimenetelének diagnosztizálásában. A jelen kiadás a mű első teljes kritikai kiadása, amely a szöveg mindkét fennmaradt kéziratát figyelembe veszi. Békés Enikő bevezető tanulmánya arra vállalkozik, hogy bemutassa a De doctrina promiscua és a padovai filozófus-asztrológus, Pietro d'Abano művei közötti párhuzamokat, beleértve az utóbbi tudományfelfogását is.

Magyarországi András a reneszánsz egyik legjelentősebb magyar írója volt. A Hunyadi János egykori katonájából lett karthauzi szerzetes politikai és teológiai műveinek megítélése sokáig ahhoz igazodott, hogy őt magát a reneszánszhoz vagy a középkorhoz sorolták-e az irodalomtörténészek. Bene Sándor könyve új megközelítést ajánl. A reneszánsz fénykorát, a 15. századot olyan világként mutatja be, ahol a humanista irodalmi törekvések együtt éltek egyéb, a középkori örökséget szintén megújító, ám nem humanista szellemi irányzatokkal. A magyar karthauzi ennek az izgalmas, kulturális kánonok küzdelmét hozó kornak a képviselője volt. Humanista barátai humanista nevet adtak neki, azóta is Andreas Pannoniusként ismeri az utókor. Ám vezércsillaga a kortárs írók helyett az előző század hőse, Francesco Petrarca lett. Számtalan rejtett Petrarca-idézetével első magyarként lépett be a humanizmus atyjának öröksége körül bontakozó itáliai és európai viták folyamába.