A Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának februári számában a kutatócsoport tagja, Lővei Pál: „Lateres vulgo tegla apellatas” (1446) – téglák a középkorban című írását közölték.
„Lateres vulgo tegla apellatas” (1446) — téglák a középkorban
1357-ben York városának előkelő kereskedői, köztük selyemárura specializálódó nők is, vallásos társulatot alapítottak, és döntést hoztak székházuk építéséről is. Az épület (Merchants’ Hall) talán egész Európa legeredetibb állapotban megőrzött céhháza, nagyteremmel, kápolnával és kórházteremmel. Emelete látványos gerendavázas szerkezet — a környék tölgyerdői adták hozzá az alapanyagot —, a földszint pedig jórészt téglából épült. A 14. század harmadik negyedéből származó falai a középkori Anglia egyik legjelentősebb városában a római építkezéseket közel ezer évvel követően a legkorábbi téglafalazatoknak számítanak.
Ambrogio Lorenzetti freskójának részlete, Palazzo Pubblico, Siena, 1338–1339 körül
A középkori téglahasználat más korai esetei egyenesen római példák utánzásaként jelennek meg. Így az Ottó-kor egyik legnagyobb hatású egyházi személyisége, Bernward hildesheimi püspök 11. század eleji tetőfedő cserepein a „BERNWAR[D]” bélyeg formája határozottan az ókori római minták követésére utal (hasonlóan a püspök művészeti törekvéseihez). A szentté avatott főpap életrajza, vitaja is említi, hogy a püspök a téglát úgy használta tetőfedésre, hogy azt előzőleg senki sem mutatta neki. Valójában arról lehet szó, hogy Bernward itáliai utazása során látott, négyzet és téglalap alakú római és Karoling-kori cserepek (tegula, imbrex) bélyegzési módját vette át, de hengeres formálású cserepeivel a barát-apáca (kolostori) fedési módot vezette be építkezésein. Ami nem takar mást, mint váltakozva egymásba illesztett, homorú és domború kúpcserepekből álló tetőfedést.
