2021. szeptember 8–11. között 52. alkalommal, Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban (1450‒1760 k.) címmel került sor a régi magyar irodalom kutatóinak éves konferenciájára, amelyet a konferenciasorozat története során először Budapesten, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetében rendeztek. A rendezvény négy napján harmincnégy előadás hangzott el a betegség és gyógyulás hívószavaihoz kapcsolódva. Az eseményről Draskóczy Eszter, a konferencia tudományos titkára írt az előadások témáit ismertető részletes beszámolót.
Forrás: a BTK Irodalomtudományi Intézet honlapja
A konferencia nyitónapján Kecskeméti Gábor bevezetője után az Irodalmi ábrázolás és mentalitástörténet című ülést Kasza Péter indította Werbőczy István halálával kapcsolatos filológiai nyomozásával, majd Szabó András elemezte Laskai Csókás Péter De homine című művét, kimutatva a mű forrásait. Petrarca orvosságoskönyvének a 18. századi magyar recepciótörténetébe Szörényi László nyújtott betekintést, Bene Sándor „Christus medicus”: Rimay János versgyűjteményének szubtextusai című előadása pedig az Ilona-vers gyógyulás-gyógyítás metaforabokrait rendezte átlátható egyenletekké, és illesztette be a kor filozófiai‒teológiai és irodalmi kontextusába.
A konferencia második napja a Humanizmus és orvoslás témájú üléssel indult, azon belül pedig Ritoókné Szalay Ágnes Jajca és a beteg Janus Pannonius című lectio magistralisával, aki „Pannónia első panaszkodó költőjének” műveiben és leveleiben leírt testi-lelki bajait tárgyalta. Az előadót kerek születésnapja alkalmából Kecskeméti Gábor köszöntötte, aki az Irodalomtudományi Intézet ajándékaként átadta, illetve bemutatta a Reneszánsz Osztályhoz évtizedeken át külső munkatársként kötődő kutatónő életrajzát és bibliográfiáját tartalmazó honlapot, amelyet Móré Tünde állított össze. Boda Miklós A gyógyító timsó nyomában. Janus Pannonius Várad-verséről című előadása szorosan kapcsolódott az üléskezdő gondolatmenethez; Jankovits László pedig Jacobus Piso ismeretlen verseit mutatta be a közönségnek.
Forrás: a BTK Irodalomtudományi Intézet honlapja
A harmadik és ötödik ülés központi témája a pestis volt, amely – a 6. és 14. századi tarolása után ‒ a kora újkori Európában is vissza-visszatért, vagy akár állandóan jelen volt, ahogy Luigi Ferdinando Marsigli (1658–1730) írta Konstantinápolyról (erről F. Molnár Mónika beszélt előadásában). Az ülések előadói az irodalomtudomány mellett a történettudomány, azon belül kiemelkedően a társadalom- és várostörténet (Tózsa-Rigó Attila,Kerekes Endre László) a politikai filozófia (Oláh Szabolcs) és a néprajz (Kis-Halas Judit) tudományos módszereit, fogalom- és eszközkészletét felhasználva világítottak rá a járvánnyal kapcsolatos korabeli tudásra és a védekezés lehetőségeire. A vizsgált források között szerepeltek misszilis levelek (Szilágyi Emőke Rita), imádságok (Bajáki Rita), képi ábrázolások, krónikák, orvostörténeti források és egy járványtérkép is.
Forrás: a BTK Irodalomtudományi Intézet honlapja
A negyedik ülés előadásai 18. századi forráscsoportokra koncentráltak: Pintér Márta Zsuzsanna a csíksomlyói passiójátékokban egy-egy főbűnhöz kapcsolva megjelenített betegségeket mutatta be. Knapp Éva több tucat 18. századi nyomtatványt vizsgált a megszentelt bajelhárító, gyógyító céduláktól a gyógyszertári reklámkiadványokig; Szádoczki Vera pedig a jezsuita iskolákból fennmaradt kéziratos költemények betegségleírásaiból válogatott, és helyezte azokat a korabeli gyógyszerészet kontextusába: megtudhattuk például, hogyan került vipera és múmia a receptekbe hozzávalóként.
A konferencia harmadik napjának két ülése (a hatodik és kilencedik) az Orvostudományi irodalom koncepcióival, forrásaival és terminológiájával foglalkozott. Kiss Farkas Gábor a bécsi születésű, Bécsben és Padovában tanult, katolikus-jezsuita környezetben tevékenykedő érseki orvos, Polycarpus Procopius Bonannus rózsakeresztes és alkímiai-orvosi olvasmányait térképezte fel. Lencsés György Ars medicájának magyar orvosi szakszavait Molnár Dávid fejtette fel, bemutatva a szerző törekvéseit arra, hogy a latin tudományos kifejezésekre magyar szavakat találjon vagy kreáljon a korabeli szókincsből válogatva. Pápai Páriz Ferenc „Szent Hagyatékának” epidémiákra utaló részleteivel Petrőczi Éva foglalkozott; Báthory Orsolya pedig a 17. századi magyar orvostudományi irodalom sajátosságait ismertette. Orbán Áron figyelme Carolus Clusius természettudós és humanista pannóniai flóráról szóló művei felé fordult, míg Csuka Botond a kora tizennyolcadik század brit orvosi irodalmát vizsgálva a testedzés ambivalens megítéléséről értekezett.
Forrás: a BTK Irodalomtudományi Intézet honlapja
A hetedik és nyolcadik ülések fő témája a testi és lelki szenvedés irodalmi ábrázolása volt: Papp Ingrid a felekezeti zaklatások és erőszakos térítések leírásait kutatta a 17. századi protestáns prédikátorok műveiben. A Goedri János evangélikus lelkész kiadatlan önéletírásában felsorolt testi-lelki viszontagságokat J. Újváry Zsuzsanna tárgyalta. Dukkon Ágnes egy „gyógyító” eljárásra, az érvágásra koncentrált a kora újkori kalendáriumokban, míg Hartmann-Kakucska Mária a pestis-szekciókban megkezdett tanácskozást egészítette ki Orczy Lőrinc egészségügyi biztosságáról szóló előadásával.
A konferencia zárónapjának első szekciója elsősorban „szövegimmanens stílusú” előadásokat vonultatott fel: a lélek betegségei, a melankólia, a szenvedélyek (Laczházi Gyula) és ellenszerei (Hernády Judit), Wathay Ferenc és Koháry István költészetét elemezve és összevetve, Fazekas Sándor pedig – Bene Sándor korábbi kutatásait kiegészítve – a lélekgyógyító szerek toposzának további előfordulásait vette számba. Sárdi Margit 17–18. századi női gyűjtők-fordítók gyógyító kéziratainak sajátosságait, receptjeit vizsgálta rendszerezett módon, és a kedélybetegségre, valamint a járványkezelésre adott recepteket mutatta be, egyszerre kapcsolódva a korábbi „járványszekciók” felvetéseihez, és nyújtva gyakorlati adalékot az ülésen tárgyalt lelki betegségek költői ábrázolásához.
A tudományos tanácskozás záró ülése a népi gyökerű középkori vallásos irodalomhoz kanyarodott vissza: Nagy Eszter a Szent Sebek kultuszát elemezte Tar Lőrinc purgatóriumi útjának leírásában; Falvay Dávid pedig a testi betegségből lelki gyógyulás motívumát illusztrálta Szent Klára olasz és magyar nyelvű legendáiban.
Forrás: a BTK Irodalomtudományi Intézet honlapja
A konferenciához több előadásokon kívüli program is tartozott: a nyitónap estéjén a BTK Irodalomtudományi Intézet egykori főmunkatársára, igazgatóhelyettesére, a reneszánszkutatók szakmai közösségének egyik „spiritus rectorára”, Jankovics Józsefre és pályájára emlékeztek kerekasztal-beszélgetés formájában kollégái és barátai: Kőszeghy Péter, Balázs Mihály és Szörényi László. A beszélgetést Kecskeméti Gábor vezette.
A konferencia keretében három frissen megjelent kiadványt is bemutattak: Bethlen Farkas: Erdély története VI. című kötetről és a sorozatról Tóth Zsombor beszélgetett a kötet szerkesztőjével, Kasza Péterrel. A 2020. évi egri konferencia előadásaiból készült tanulmánykötetet (Zrínyi Miklós és a magyarországi barokk költészet (szerk. Bene Sándor, Pintér Márta Zsuzsanna) Szörényi László mutatta be, és Csöre Gábor színművész olvasott fel Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzából. Vadai István Fától az erdőt: Balassi Bálint költészetének kéziratos és nyomtatott hagyománya című posztumusz tanulmánykötetéről, Vadai István életművének és tanulmányainak jelentőségéről Fazekas Sándor, Kőszeghy Péter és Szentmártoni Szabó Géza beszélt.
Forrás: a BTK Irodalomtudományi Intézet honlapja
A hagyományoknak megfelelően a konferencia nyitónapján került sor a 2021. évi Klaniczay Tibor-díj átadására is. A kuratórium döntése alapján a díjat Nagy Levente nyerte el A román reformáció mint magyar-román kulturális és irodalmi transzferjelenség a 16‒17. században című monográfiájával.
A Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban című konferencián elhangzott előadások a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Videotoriumában érhetők el, a fényképek a galériából letölthetők. (Fotók: Boda Miklós, Mohl Györgyi, Móré Tünde, Tüskés Anna)
