„Senkinek gyanúsága se lehessen hibás életükről”. Házassági krízisek a 18–19 századi Szilágyságban címmel jelent meg Tőtős Áron, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum munkatársa írása a Családtörténetek blogon. A tanulmány a 18–19. századi családok belső konfliktusaiba enged bepillantást egy partiumi falu egyháztanácsi jegyzőkönyvei alapján.
A szilágysági Kémer község református egyházának 18–19. századi jegyzőkönyvei révén a családok magánéletének legintimebb titkaiba nyerhetünk bepillantást. A korabeli dokumentumokból megismerhetjük férjek és feleségek sérelmeit és reményeit, de elvárásait és vágyait is. Megelevenednek azok a családi viszályok is, amelyek konfliktusokhoz és nemegyszer különköltözéshez vagy váláshoz vezettek. Ezek a források azért is különlegesen értékesek, mert az írástudatlan paraszti rétegek nagyon kevés írásos nyomot hagytak maguk után. Cselekedeteik mozgatórugói tehát az egyházi és a világi fórumok előtt tett vallomásaik révén mutatkoznak meg leginkább.
Lakodalmas menet Debrecenben. Vasárnapi Ujság, 1861.
A házasság feletti egyházi és állami kontroll
A katolikus egyház tanítása szerint a házasság szentségnek minősül. Ezzel szemben a protestáns egyházak esetében lehetőség nyílt a házasságok felbontására házasságtörés, hűtlen elhagyás, impotencia, megtévesztés stb. esetében. A reformátusok körében azonban a válás mégis inkább kivételes magatartásnak, mintsem hétköznapi gyakorlatnak számított.
A polgári házasság bevezetéséig a Magyar Királyságban a házasság egyházi ellenőrzés alatt állt. Az egyes felekezetek – így a kémeri református egyházközösség vezetői is – a hatalmi kontroll különböző eszközeivel igyekeztek ellenőrzést gyakorolni a házasságok felett. Ilyenek voltak a tilalmak, a kibékülés és az ideiglenes külünélés pontos körülhatárolása, a konfliktusok feloldását célzó procedúrák aprólékos szabályozása.
A kémeri református consistorium (egyházközségi tanács) előtt a házasfelek saját szemszögükből maguk mesélik el a történeteket, de az iratokban megőrzött narratívák még így is töredezettek, és nagyrészt kimerülnek a konfliktusok hosszabb-rövidebb ismertetésében. A házassági kapcsolat mélyebb megismerésére csak elvétve van lehetőségünk. A megértést azt is nehezíti, hogy a felek legtöbbször egymásnak ellentmondó változattal állnak elő arról, hogy mi okozta közös életük kudarcát. A tanúk szájából is gyakran eltérő információk hangzanak el. Vallomásaikat az is meghatározza, hogy a férj vagy a feleség milyen hírben áll, milyen erkölcsűnek ismerik. Azzal is számolni kell, hogy mind a perlekedők, mind a tanúk egyszerűen hazudnak, de legalábbis kényük-kedvük szerint értelmezik az eseményeket. Az elhangzottak alapján a Consistorium megfogalmazza saját álláspontját, érvel, majd döntést hoz az adott konfliktus feloldására nézve. Az is kérdéses lehet, hogy az érintett személyek mennyire tesznek eleget az itt született végzéseknek.
