A „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának októberi számában a BTK Történettudományi Intézet kutatóprofesszora, Zsoldos Attila Hová dugjam? című írását közölték.
A Jászdózsa-Jászapáti határában talált tatárjárás kori ezüst kincslelet (Damjanich János Múzeum, Szolnok)
Részlet a cikkből:
Korunk egyik nagy gondolkodójának köszönhetjük annak lapidárisan tömör megfogalmazását, hogy „gazdagnak lenni jobb, mint szegénynek, már csak anyagi megfontolásból is”. Ez, bizony, igaz lehet, ámbár a teljes képhez hozzátartozik, hogy a gazdagnak nyakába szakad egy olyan nehézség, amely a szegény számára ismeretlen, nevezetesen az a választ váró kérdés, hogy hová rejtse vagyonát az illetéktelenek elől. Ha valaki látott már zsákmányát a hiénák elől egy fán biztonságba helyező leopárdot, például egy természetfilmben, könnyen beláthatja, hogy e gond nem csupán fajtársaink vállát nyomja, mindazonáltal az efféle képsorok egyúttal azt sugallják, hogy a kérdés az emberiség történetének hajnalán felmerülhetett már.
Különböző korok, persze, különböző válaszokkal kísérleteztek, mindjárt akár többel. Így volt ez a magyar középkorban is, melynek forrásai nem hagynak kétséget afelől, hogy az említett nehézség az idő tájt sem volt ismeretlen, s ki-ki, lehetőségei szerint, igyekezett megtalálni a megoldást, ami aztán vagy működőképesnek bizonyult, vagy keserves csalódás tette nyilvánvalóvá, hogy mégsem.
