A BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz osztálya és a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszéke közös szervezésében idén ötödik alkalommal rendezték meg a Neolatin konferenciát, ezúttal A latin nyelv a kora újkori Magyarország és Erdély kultúrájában és művelődésében címmel. Az eseményről Békés Enikő, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a konferencia egyik szervezője készített beszámolót.
A neolatin stúdiumok magyarországi művelőinek egyik legfontosabb eseményeként számon tartott konferencia előadásainak fókuszában a korábbi évektől eltérően ezúttal nem a műfaji vagy az eszmetörténeti megközelítésmód állt, hanem a latin nyelv kora újkori magyarországi helyzete került a középpontba. A konferencia célja nem az volt, hogy a neolatin műveket elsősorban az antikvitáshoz fűződő viszonyukban vizsgálja, hanem sokkal inkább az, hogy saját koruk és a helyi adottságok kontextusában keressen értelmezéseket. Az előadók kitértek a latin nyelv oktatásának hazai történetére és a hazai latin nyelvű grammatikai szövegekre, továbbá a latin nyelv hazai műveltségben, társadalomban, irodalomban betöltött szerepére.
Külön szekció foglalkozott a latin és magyar nyelvű művek kölcsönhatásával, illetve fordítói technikákkal. Ez utóbbi témán belül külön kiemelendők azok az esettanulmányok, amelyek a görög forrásokkal kapcsolatos elemzésekre irányultak. Számos előadó meggyőzően tárta fel a választott szerző forrásait, míg mások textológiai problémákra hoztak példákat, mindezeknek köszönhetően a hazai neolatin filológia történetéről is gazdagabb képet alkothatott a konferencia közönsége.
A kora újkori soknemzetiségű államokon belül a latin nyelv egyik legfontosabb funkciójának tekinthető az egyes régiók közötti átjárhatóság biztosítása. Ennek jegyében a konferencia másik fő témájaként szerepeltek a 15–18. századi erdélyi vagy Erdélyhez köthető, eddig kevésbé vagy egyáltalán nem ismert neolatin szövegeket bemutató, elemző előadások. Különös aktualitást ad a témának, hogy 2021-ben volt Báthori István erdélyi fejedelemmé választásának 450. évfordulója, így több előadó foglalkozott az ő személyéhez vagy családjához kapcsolódó művek vizsgálatával. A neolatin konferenciák tematikájában mindig jelentős hely jut a historiográfiai elemzéseknek, így ezúttal sem maradtak el a régiségkutatást és antikváriusi érdeklődést középpontba állító előadások, tehát a latin mint a tudomány nyelve is a konferencia horizontján szerepelt.
A konferencia kiemelt eseménye volt az előző, IV. Neolatin konferencia előadásaiból készült tanulmánykötet bemutatója. Az idei konferenciát szervező Békés Enikő és Kasza Péter, valamint Kiss Farkas Gábor által szerkesztett Latin nyelvű udvari kultúra Magyarországon a 15–18. században című, a szegedi Lazi kiadónál megjelent kötetről Balázs Mihály beszélt a konferenciák egymásra épülésére is utalva.
A neolatin konferenciák jelentősége abban is megnyilvánul, hogy a konferenciasorozat céljai közé tartozik a magyarországi kutatócsoportok közötti együttműködés biztosítása, illetve az utánpótlás felmutatása, és ezt a szerepet a 2021-es rendezvény is sikerrel töltötte be. A konferencia három napján 33 előadás hangzott el, amelyek – a hazai neolatin konferenciák történetében először – nemcsak a helyszínen, hanem az érdeklődők szélesebb köre számára online élő közvetítésben is láthatók voltak. A rendezvény szakmai szempontból is mindenképpen sikeresnek mondható: a kitűzött témákat több oldalról megközelítő, számos új forrást és adatot feltáró előadások követték egymást. Ezek szerkesztett változataiból a tervek szerint a korábbiakhoz hasonlóan ismét tanulmánykötet készül a Convivia Neolatina Hungarica című sorozat részeként.
A konferencia a BTK Irodalomtudományi Intézet, a Szegedi Tudományegyetem és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
A konferencia programja és plakátja letölthető, további képek a BTK Irodalomtudományi Intézet honlapján láthatók.
