Az elmúlt években a kutatók egy széleskörű európai és amerikai összefogással megvalósult, nagyszabású archeogenetikai program keretében sikeresen elemezték közel 800 őskori humán egyén genomját. A kutatás eredményei 2021. december 22-én jelentek meg a Nature-ben. A projekt célja a Brit-szigeteket a bronzkor második felében (Kr. e. 1300–800) elérő népességmozgások feltérképezése volt. 


Ez a betelepülési hullám összefüggésben állhatott a kelta nyelvek terjedésével, és a Brit-szigetek későbbi vaskori népességeinek alapját alkothatta. Ahhoz, hogy Európa bronzkori és vaskori népesedési folyamatai jobban megismerhetők legyenek, az európai kontinens számos régiójából, így hazánk területéről is vizsgáltak DNS mintákat. A közép-európai leletek alapvető jelentőségű összehasonlító anyagok voltak ebben a vizsgálati sorozatban. Mindezen adatok a jövőbeni kutatások során régiónk vaskori népességtörténeti kérdéseinek megválaszolásához is alapul szolgálnak majd.

foto ficsor marton btkEmberi sziklacsont laboratóriumi tisztítása DNS mintavétel előtt az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetében.
Fotó: Ficsor Márton

A projekt során végzett kutatások hazai lebonyolítását Szécsényi-Nagy Anna (ELKH BTK Archeogenomikai Intézet) és Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék és MTM Embertani Tár) koordinálta.

A vizsgálatokat végző kutatócsoport – a Yorki Egyetem, a Harvard Medical School és a Bécsi Egyetem kutatóinak vezetésével – megállapította, hogy a bronzkor második felében (Kr. e. 1300–800 között) az újkőkor óta Európában élő korai földművesek génállománya ismét megerősödött, dominánssá vált. Ennek köszönhetően Közép- és Nyugat-Európa késő bronzkori népességeinek génállománya jobban hasonlított egymáshoz.

gor osszerakott btkLégifotó Gór-Kápolnadombról (Civertan Grafikai Stúdió / Jászai Balázs), amely az őskorban és a középkorban is lakott vagy használt volt.
Zablaoldalpálca gímszarvas agancsból a késő bronzkori település egyik embercsontokat is tartalmazó gödréből.
Fotó: Ilon Gábor

A vizsgált bronzkori időszakban Dél-Anglia lakosságának közel fele kicserélődött. Ez a folyamat azonban nem egy egyszeri és drasztikus migráció eredménye lehetett, hanem valószínűleg a mai Franciaország területén élt közösségekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat kísérő, kisebb mértékű áttelepülések és házasságok révén valósult meg.

A bronzkornak ebben az időszakában már kiterjedt kereskedelmi útvonalak hálózták be Európa jelentős részét, nagy távolságra eljuttatva a bronzból készült eszközöket és azok előállításához szükséges nyersanyagokat. Az új eredmények tanúsága szerint ezek a kereskedelmi kapcsolatok esetenként jelentős mértékű népességkeveredést is eredményezhettek, meghatározó hatást gyakorolva Európa későbbi populációinak összetételére is.

A bronzkortól eltérően a vaskori közösségek örökítő anyagában a genetikai elemzés nem talált nagyobb népességmozgásra utaló nyomokat. Ebből arra következtethetünk, hogy a kelta nyelveken beszélő csoportok már korábban, a bronzkor folyamán érkeztek a Brit-szigetekre.

cliffsendfarm3Késő bronzkori többes temetkezés feltárása a kenti Cliffs End Farm lelőhelyen.
Az emberi minták DNS és különböző izotópelemzésen is átestek, amelyek igazolták a Kr. e. 10-9. században eltemetettek távoli eredetét. A gödörbe használati tárgyakon kívül egy szarvasmarha fejét és két újszülött bárányt is behelyeztek a temetés során.
Fotó: Wessex Archaeology


A kutatásban kiterjedt hazai gyűjteményi és kutatási hálózat vett részt.

A régészeti és antropológiai háttérkutatást és a gyűjteményi anyagokat az alábbi magyarországi kutatók és intézmények biztosították:

  • Almássy Katalin (korábban Jósa András Múzeum, Nyíregyháza)
  • Bartosiewitz László (korábban ELTE BTK, Budapest)
  • Bernert Zsolt (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest)
  • Czifra Szabolcs (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)
  • Deminger Csilla (Kuny Domokos Múzeum, Tata)
  • Domboróczki László (Dobó István Vármúzeum, Eger)
  • Gallina Zsolt (Ásatárs Kft., Kecskemét)
  • Gyenesei Katalin (Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Embertani Tanszék, Budapest)
  • Hajdu Tamás és Szeniczey Tamás (Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Embertani Tanszék, Budapest és Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest)
  • Ilon Gábor (független kutató, Mesterháza)
  • Istvánovits Eszter (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza)
  • Kiss Viktória és Kulcsár Gabriella (ELKH BTK Régészeti Intézet, Budapest)
  • F. Kovács Péter (Damjanich János Múzeum, Szolnok)
  • Kulcsár Valéria (Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszék, Szeged)
  • Pesti Krisztina és Újvári Ferenc (Rómer Flóris Művészeti és Történeti és Múzeum, Győr)
  • Pilling Zoltán (független kutató, Budapest)
  • Somogyi Krisztina (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)
  • Somogyvári Ágnes (korábban Katona József Múzeum, Kecskemét)
  • Szabó Géza (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd)
  • Tankó Károly (MTA-ELTE Interdiszciplináris Régészettudományi Kutatócsoport, Budapest)

A nemzetközi kutatócsoport hazai archeogenetikus partnerei:

  • Szécsényi-Nagy Anna (ELKH BTK Archeogenomikai Intézet)
  • Mende Balázs Gusztáv (ELKH BTK Archeogenomikai Intézet)

Kapcsolat: 

  • Hajdu Tamás (ELTE TTK)
  • Szécsényi-Nagy Anna (ELKH BTK AGI)

A Nature-ben megjelent cikk itt olvasható.

A cikk jelentőségéről megjelent rövid beszámoló itt található.