A Babeș-Bolyai Tudományegyetemen 2022. április 1-jén mutatták be az Arte et ingenio. Tanulmányok Kovács András hetvenötödik születésnapára című kötetet, amelyet Molnár Antal, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgató-helyettese, a BTK Történettudományi Intézet igazgatója és Papp Szilárd, a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze ismertetett. A kötetben szereplő köszöntést jegyző Mikó Árpád, a BTK Művészettörténeti Intézetének igazgatója is részt vett az ünnepélyes átadáson.
Fotó: Pakó László
Az Arte et ingenio című impozáns terjedelmű kötet mindazon szerzők szellemi ajándéka, akik legjobb tudásuk alapján kutatásaik eredményeit foglalták össze, és írták meg egy-egy tanulmányban, hogy ezzel Kovács András művészettörténész, emeritus professor előtt tiszteleghessenek hetvenötödik születésnapja alkalmából. A kötet tanulmányai szorosan kötődnek az ünnepelt érdeklődési körét képező koraújkori Erdély művészettörténetéhez, történelméhez és irodalmához.
Molnár Antal a kötetet bemutatva felidézte az erdélyi történész-emlékkönyvek hosszú sorát, és a Kovács András tiszteletére összeállított kötetet Kelemen Lajos 80. születésnapjára 1957-ben megjelent tudománytörténeti jelentőségű könyvhöz hasonlította terjedelme és széles interdiszciplináris jellege miatt.
„Az emlékkönyvből – és társaiból – világosan kirajzolódik a nagyon tágan értelmezett erdélyi történetírás néhány markáns sajátossága: az enciklopédikusnak is nevezhető, igazából nagyon szélesen értelmezett művelődéstörténeti látásmód, illetve a levéltári források feltárása és az örökség mentése iránti elkötelezettség. A feladatok és a lehetőségek felelősségteljes összeillesztése Kovács András munkásságának egyik legalapvetőbb jellemzője volt, emellett jelentős közvetítő missziót fejt ki a magyar és a román történetírás között, amelynek tanúi nemcsak az ünnepelt román publikációi és szakmai kapcsolatai, hanem ennek köszönhetően a román kollégák írásai ebben a kötetben. Nagyon fontos tehát, hogy ez a magyar történetírásban sajátos és értékes többletet jelentő történetírói iskola fennmaradjon, az új nemzedékek is teljes szakmai vértezetben folytathassák a nagy elődök munkáját. Ez közös felelősség, a magyarországi és az erdélyi intézményeké, tudósoké egyaránt. Azt kívánjuk, hogy ebben a munkában még nagyon sokáig számíthassunk az ünnepelt hatalmas tudására, bölcs szavára, emberi és tudósi példamutatására.”
Fotó: Pakó László
Mikó Árpád a kötetben így fogalmaz:
„Kovács András kutatási területe a fejedelemség korának művészete maradt mindmáig, s e tárgyból 1969-től kezdve a mai napig mintegy harmadfélszáz önálló kiadványt és cikket publikált. Rendszeres és rendszerező, fáradhatatlan munkálkodásának köszönhetjük, hogy ma Erdély reneszánsz művészetéről – a 16–17. század művészete egészéről – korszerű összképünk van. Szellemi bátorsága mindig imponáló volt – példája sokszor bátorított engem is, talán másokat is –, soha nem riadt vissza attól, hogy a hagyományostól teljesen eltérő módon tárgyalja ez erdélyi művészet történetét: pátoszmentesen, a romantikus tradícióból kilépve, néha megdöbbentő tárgyilagossággal. Soha nem foglalkozott azzal, hogy »hogyan fogalmazzuk újra« a művészettörténetet – teljesen újra fogalmazta és kész.”
Kovács András. Fotó: Pakó László
Köszöntésében Mikó Árpád még hozzáteszi:
„Művei, »telitalálatai«, revelatív gondolatai és ötletei mind-mind tudományunk fajsúlyos részét képezik. Nemcsak egy Ő a reneszánsz korszakot kutató magyar művészettörténészek közül, hanem egyike a legjobbaknak. Ne takarékoskodjunk a dicsérő szavakkal: Kovács András már jó ideje a kora újkori magyarországi művészeti vizsgálódások egyik vezető kutatója. A szellem világában nincsenek országhatárok, művei nemcsak Erdély vonatkozásában jelentik a mértéket, a publikálatlan források mély ismerete, a forrásszövegek okos értelmezése, a műtárgyakat elemző tudása mindannyiunk számára követendő példa. Tudományának léptéke Marosi Ernő vagy Galavics Géza szintéziseiéhez hasonló, kibővítve a csak az erdélyi tudósokra jellemző enciklopédikus, közvetlen művészet- és művelődéstörténeti ismeretekkel. Bízom benne, hogy egyetemi tanítványai közül sokaknak sikerült elsajátítaniuk ezt a »körkörös« szemléletmódot. Itt meg kell állnunk egy pillanatra: Erdélyben a régi művészet feltárásának történetében Kovács András munkássága jelenti az igazi fordulópontot, mert nyomába nem egyetlen, magányos kutató szegődött, hanem már most nemzedéknyi tanítványa van. Évtizedek óta oktat a kolozsvári egyetemen, fiatal művészettörténészek sorát indítva el pályájukon. Ők jelentek meg együtt a Professzoruk 65. születésnapra összeállított emlékkönyvben (2011). Vele, velük kezdődött meg végre a művészet történetének kiterjedt, szisztematikus feldolgozása Erdélyben.”
Fotó: Pakó László
Végül Mikó Áprád így összegzi Kovács András köszöntését:
„Egy valóban jelentős tudósnak összefüggő képe – elegánsan fogalmazva: víziója – alakul ki egy korszakról. A vízióban van valami bizonytalan, olyasmi, ami felületesen tekintve nem egyeztethető össze egészen a precíz, tudományos gondolkodással. Pedig lényeges dolog, hogy az apró részletekből, részlettudásból, felismerésből végül mégis összeáll egy stíluskorszaknak a panorámája. Sok évtizednyi elmélyült kutatás után is ritka adomány. Kovács András látja Erdélyben a kora újkori művészet egészét, és segítségével láthatjuk már mi is. Balogh Jolánnak az erdélyi reneszánszról alkotott romantikus történetírói látomása mára historiográfiai rekvizítummá vált. A lényege azonban mégis fennmaradt: Kovács András félszázadnyi munkásságának köszönhetően a reneszánsz művészet képe Erdélyben ma sokkal pontosabban, világosabban rajzolódik ki, mint korábban bármikor.”
