A Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának áprilisi számában Kádas István: Karddal vagy forinttal? A hadkötelezettség pénzbeli megváltása a 15. században című írását közölték.

kadas 00Jelenet a huszita háborúkból. Jénai Kódex, 1500 körül. (Esbírky.cz)

Karddal vagy forinttal? A hadkötelezettség pénzbeli megváltása a 15. században
(részlet)

1477. július elején a III. Frigyes császár (1452–1493) elleni hadjáratra készülő Mátyás király (1458–1490) adófizetésre szólította fel Sáros megye nemességét és egyéb birtokosait, miképp az ország más megyéi is kaptak efféle parancsot. A király meg is okolta, miért kell rendkívüli adót fizetni. Indoklásából kiderül, hogy korábban már hadba hívó parancsot küldött a nemeseknek, akik kötelesek személyesen hadba vonulni az ország ellenségeivel szemben.

Egynémely megye azonban, megismerve a királyi utasítást, követeket küldött Mátyáshoz, kérvényezve, hogy mentesítse őket az efféle katonáskodás „munkája” alól, s ezért cserébe egyforintos adót ajánlottak meg. Az oklevél a nemesi felkelés megváltására megajánlott adó felhasználási céljával kapcsolatban is világosan fogalmaz: az ország védelmére Mátyás zsoldoskatonákat fogadott fel, akiknek a fizetése miatt nagy szükség van az adóforintokra.

A nemesi felkelés katonai erejéről már Zsigmond király (1387–1437) 1432–1433. évi hadügyi tervezete is lesújtó véleménnyel volt: a nemesek egy része „részben a szegénység, részben az öregség és tehetetlenség súlya alatt, inkább mankóra mint fegyverre támaszkodva, inkább koldulva, mint hadakozva” (ford. Kőszeghy Sándor) vonulnak az ország védelmére. A nemesi felkelésre azonban szükség volt, a hadakozás helyett otthon maradókra Zsigmond 1397. évi törvénye szerint jobbágyonként egy aranyforintos bírságot kellett kivetni. Később pedig az ilyen esetekben birtoklefoglalást és jószágvesztést helyeztek kilátásba.

A teljes cikk it olvasható.