A Western Michigan University (Kalamazoo, Michigan, Egyesült Államok) idén online formában rendezte meg az 57. Nemzetközi Középkori Tanulmányok Kongresszusát (International Congress on Medieval Studies). A május 9. és 14. között tartott rendezvény 432 szekcióján és kerekasztal-beszélgetésén a világ számos pontjáról vettek részt középkorász kutatók, közöttük a BTK Történettudományi Intézet Középkori Osztályának tudományos munkatársai, Kádas István és Péterfi Bence (mindketten egyúttal a „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport és az NKFI K 134690. projekt tagjai is).
Kádas István a Money and Service: Techniques of Power nevű szekcióban tartott előadást Financing the Liberation: Military Financing in the Beginning of the Reign of Matthias Corvinus címmel. Előadásában a Magyar Királyság északi részére befészkelő „cseh testvérek” elleni Mátyás-kori hadjáratok és harcok pénzügyi hátterét, az erre fordítandó adók sajátosságait és hadi finanszírozásban betöltött szerepét vizsgálta.
Amikor 1458-ban az ifjú Hunyadi Mátyást magyar királlyá választották, az ország északi részét a „cseh” huszita zsoldosok pusztították. E csapatok eredetileg Jan Jiskra szolgálatában álltak, aki az 1440-es évek polgárháborúja idején és azt követően V. László király nevében tartotta ezt a területet. Jiskra hamar Mátyás király ellen fordult, a királyi kapitányoknak pedig fegyverrel és pénzzel kellett felszabadítaniuk a cseh kézen lévő várakat.
A háború finanszírozására a kapitányok gyakran saját pénzükön hitelezték meg a költségeket, amit a kincstár sok esetben bizonyos adók átengedésével térített meg. Bizonyos megyék kamarahasznáját (mely adót rendszeresen az év elején hajtották be) általában a hadjáratokat követően utalták ki számukra költségeik utófinanszírozására, míg a rendkívüli adókból akár a hadjárat alatt is részesülhettek. A térség birtokosai, akiknek a korábbi évtizedekben együtt kellet élniük a cseh csapatokkal, szintén részt vettek a harcokban és annak finanszírozásában. A helyi nemesség megajánlott rendkívüli különadókat a kapitányok számára, a katonáik zsoldjának és ellátmányának fedezésére. A helyi nemesi közösség hangadói az adószedés folyamatában is részt vettek.
Az előadásban Kádas István néhány ilyen adószedőt is bemutatott (Szinyei János, Csicseri Zsigmond, Forgcsá Péter és János). Többségük vagy együttműködött a csehekkel, vagy megvádolták őket ilyesmivel. Ennek ellenére fontos szereplőivé váltak a csehek elleni hadjáratok finanszírozásának.
Péterfi Bence az A University Professor and His Copybook: On the Sprad of Information and Documents in the 1470s in Central Europe című előadásában Johannes Weise lipcsei teológus professzor (†1486) négykötetes másolatgyűjteményét ismertette, külön esettanulmányban kitérve egy, vélhetően a humanista Garázda Péternek tulajdonítható, mindeddig ismeretlen költeményre, annak keletkezési és terjedési körülményeire, amellyel a késő Mátyás-kori politikai propaganda világába kalauzolta el a közönséget.
A 15. század második felében az európai országok lakossága egyre inkább megismerte a nyomtatott sajtó termékeit: a kortársak érdeklődését nemcsak az irodalmi vagy tudományos munkák kelthették fel, hanem ennél "informálisabb" műfajok is, mint például a hírlevelek.
Egy négy kötetből álló, manapság a lipcsei Egyetemi Könyvtárban őrzött gyűjtemény a hírlevelek és minden egyéb olyan dokumentum világába ad betekintést, amelyek a korban nyomtatásban és/vagy kéziratos formába terjedtek. Magát a gyűjteményt valószínűleg jobbára a lipcsei egyetem egyik teológusprofesszora, Johannes Weise (†1486) másolta és állította össze. Az, hogy a professzort mi motiválhatta ebben, csak találgathatjuk, azonban nem lehet kizárnunk annak az eshetőségét, hogy a hírek iránt érdeklődő emberként nemcsak korának legemlékezetesebb eseményeit kívánta megörökíteni, hanem éppenséggel a maga szája íze krónikát is írását is tervezhette.
Péterfi Bence előadása a (kelet-)közép-európai összepontosítva azzal ismertette meg a hallgatóságot, hogy miféle műfajú források maradt fenn e kötetekben, azok források kinyomozható-e. Egy esettanulmány révén, egy vélhetően Garázda Péternek tulajdonítható, Aragóniai Beatrix királyné tiszteletére írott vers keletkezési körülményeinek tárgyalásával abbéli tudásunkat is gazdagíthatjuk, hogy Hunyadi Mátyás politikai eszköztárában a modern technológiák, jelesül a nyomtatás miféle szerepet játszhatott.
