A Magyar Tudományos Akadémia 2022. május 17-én emlékülést tartott negyedik elnöke, Lónyay Menyhért (1822-1884) születésének 200. évfordulója tiszteletére, Freund Tamás, az MTA elnöke és a szabolcs-szatmár-beregi régió vezetőinek részvételével. A rendezvényen Cieger András, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa is előadást tartott gróf Lónyay Menyhért 1871 és 1884 között kifejtett akadémiai elnöki tevékenységéről.
Cieger András. Fotó: Szigeti Tamás/MTA
Lónyay Menyhértet az Akadémia 1871 májusában választotta elnökévé. 1858 óta volt az MTA levelező tagja, székfoglalóját A Tiszaszabályozás története és nemzetgazdasági fontossága címmel tartotta. 1866-tól az Akadémia alelnöki tisztségét is ellátta. Első elnöki beszédében megválasztásának indokát így magyarázta:
„úgy hiszem ily esetben [Eötvös József váratlan halálakor] kötelessége a lobogót megragadni a hozzá közel állónak, hordozni és védeni mindaddig, míg azt, mit a véletlen gondjaira bízott, egy méltóbbnak, képesebbnek, erősebbnek, a kötelesség teljesítésének nyugodt öntudatával, át nem adhatja.”
13 éven át tartó elnöki tevékenységének legfontosabb eredménye az MTA anyagi helyzetének rendbetétele volt: az Akadémia minden tartozását törlesztette és tiszta vagyona elérte a 2 millió forintot. A pénzt az általa vezetett Magyar Földhitelintézet kezelte.
Fotó: Szigeti Tamás/MTA
Elnöki tevékenységéhez a költségvetés rendezésén túl két jelentősebb lépés kapcsolható: 1872-ben javaslatára újjáalakult a Nemzetgazdasági Bizottság, melynek haláláig elnöke is lett, 1874-ben pedig Nemzetgazdasági Szemle néven szakfolyóiratot indított a testület. Lónyay indítványának aktuális üzenete a nemzetközi pénzügyi válság éveiben nyilvánvaló volt:
„Szükség, hogy az államtudományok s különösen a nemzetgazdasági ismeretek terjesztését mozdítsuk elő, mert a történet tanúsága szerint a mi korszakunkban alig van tudomány, melynek fejlődése és általános elterjedése üdvös hatását jobban bizonyítá. Ellenben a legutóbbi évek története tanúsítja, hogy a közgazdasági elvek kellő fel nem ismerése nagyrészt okozá azon bajokat, melyek államéletünk jelenben legégetőbbjét képezik, s az elkövetett hibák gyors orvoslása egyedül ezen igazságok következetes és célszerű viszonyainkhoz mért alkalmazásából remélhető.”
Lónyay a lapot útjára indító írásában (A nemzetgazdasági tudomány befolyása a jó kormányzatra) hangoztatta, hogy léteznek olyan tudományos munkák, melyek javaslatait, ha a kormányzati politika megfogadja, akkor az adott nemzet sorsa jobbra fordulhat. Példaként Adam Smith A nemzetek gazdagságáról című könyvének a liberális gazdaságpolitikát megalapozó téziseit (a szabad kereskedelemről, az iparfejlesztésről, a kiszámítható adórendszerről, az állam minimalizálásáról) és azoknak az angol politikára gyakorolt hatását ismertette. Ugyanakkor a tudomány embereinek is folyamatosan figyelemmel kell kísérniük a nemzetközi folyamatokat és az országgyűlés közgazdasági munkáját, hogy tanácsaikkal segíthessék a kormányzatot. A tudomány tiszteletét is el kell tanulnunk a fejlett és gazdagabb nyugati nemzetektől – vonta le a tanulságot az MTA elnöke.
Fotó: Szigeti Tamás/MTA
Az általa kitűzött nemzetgazdasági tárgyú pályázatok a politikai élet fontos vitakérdéseihez kapcsolódtak: az Akadémia 1873-ban a hazai jegybankügy rendezése, illetve a vicinális vasutak finanszírozása, 1877-ben pedig a vasutak államosításának közgazdasági megítélése témájában várta pályamunkák beérkezését. A Nemzetgazdasági Bizottság elnökeként felkarolta továbbá a telepítések ügyét. A munkaerő szervezett áttelepítése az országon belül, illetve a külföldről való betelepítés gondolata (például a moldvai csángók ügye vagy holland parasztok beköltöztetése) az 1870-es évek második felétől kezdve foglalkoztatta a magyar földbirtokos réteg romlásáért aggódó elitet.
Lónyay Menyhért másik kezdeményezése az volt, hogy az Akadémia közadakozásból vásárolja meg a Tasner-családtól Széchenyi István irathagyatékát, köztük kéziratos naplóit. Lónyay részletesen kimunkált elgondolását az Akadémia alapításának ötvenedik évfordulóján tette közzé, és összekapcsolta saját munkájának megjelentetésével (Gróf Széchenyi István és hátrahagyott iratai), amiben a naplóból kiválasztott és magyarra fordított hosszabb idézetek segítségével mutatta be Széchenyi pályáját. A könyvet, amiben Lónyay több helyütt Széchenyihez fűződő tanítványi, munkatársi viszonyáról is szól, ingyen megküldték az ország összes kaszinójának, egyletének egy adakozási felhívást mellékelve. Széchenyi szóban forgó iratai végül 1877-ben kerültek az MTA birtokába, amelyeket később publikáltak is. Szintén elnöksége alatt avatták fel az Akadémia előtti téren Eötvös József (1879) és Széchenyi István (1880) szobrát.
1883-ban az Akadémia közgyűlésén elmondott ünnepi beszédében Lónyay Menyhért így jellemezte saját működését:
„A küzdelmes napokra következett nyugodt korszakban nem újat teremteni, irányt szabni volt feladatom, hanem csendes munkálkodásban az Akadémia érdekeit előmozdítani, gyarapodásán fáradozni tartottam kötelességemnek. […] Negyven éve küzdök a közpályán. Mint húsz éves ifjú léptem arra, dicső és szomorú napokat éltem át, csalódás és remény, öröm és bú váltakoztak szívemben. Sok küzdelemben vettem részt és nem sebek nélkül. De ezek sajgó fájdalmát enyhíté az a tudat, hogy fáradozásaimnak voltak sikerei hazám javára, melyhez mindig hű maradtam.”
Szavaival már a közélettől búcsúzott, ám egy évvel később is munka közben érte a halál.
Az évforduló alkalmából, jelentős számú hallgatóság előtt ekkor mutatták be Cieger András Lónyay Menyhértről írott életrajzi monográfiájának második, bővített kiadását is.
Cieger András. Fotó: Szigeti Tamás/MTA
2022 folyamán több tudományos tanácskozással, regionális ismeretterjesztő programokkal, iskolai vetélkedővel és kiállítással emlékeznek meg Lónyay Menyhért sokoldalú gazdasági, politikai és egyházi tevékenységéről és arról a világról, amiben élt. A programokról itt lehet tájékozódni.
A mostani emlékülés egyúttal szerves részét képezi annak a programsorozatnak, amely felkészülést jelent az MTA közelgő 200. évfordulójára.
