Sorsfordító címmel nyílt virtuális családtörténeti kiállítás a Múzeumok Majálisán. A vasárnaptól elérhető interaktív tárlatban 17. és 18. századi emberek sorsába bújhatnak a látogatók. A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és a „Lendület” Családtörténeti Kutatócsoport virtuális kiállításában a 17. századi betegségek, járványok, a korai halálozás, a választás lehetősége és a Sors kereke alakítja a főszereplő életét.
Tomka Gábor régész, tudományos-gyűjteményi főigazgató-helyettes, MNM, Erdélyi Gabriella történész, MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport-vezető, BTK, Szilágyi Adrienn történész, MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport, BTK, Simon Katalin történész-főlevéltáros, BFL – MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport, Orgona Angelika történész-főmuzeológus, MNM – MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport, valamint Csörsz Rumen István, irodalomtörténész, BTK.
Kép: MNM fotóműterem
A Sorsfordító interaktív családtörténeti játékban a látogató egy 17. századi arisztokrata, vagy egy 18. századi polgár bőrébe bújva találja magát szemben a korszakra jellemző mindennapos problémákkal, miközben a nagy életszakaszok végén a Sors kereke hoz döntést sorsáról. A hősök és hősnők, akiknek alakját a játék során magukra ölthetik, kitaláltak, de történeteik egykor élt emberek hiteles életrajzain alapulnak.
A kiállításon arra a kérdésre kereshetik meg a választ a látogatók, hogy mi mindent tartogatott volna számukra a sors egy másik korban. Az élet hét állomását játékos formában végigjárva öregedhet meg a játékos, aki újjászülethet, mint csecsemő, lehet kisgyermek. Ha felépül a gyermekbetegségekből, serdülőként folytatja életét. Ifjúként a családalapítás, pályaválasztás kérdéseivel kell megbirkóznia, amelyeken túljutva megállapodhat és továbbhaladhat a számára kiszabott úton. Lehet akár hittérítő szerzetes vagy hős hadvezér, családjáért imádkozó apáca vagy gondoskodó édesanya. Végezetül, ha megéri az öregkort, eljut a hetedik állomásig, megvénülve búcsúzhat a földi világtól - olvasható a kiállítás ismertetőjében.
Kép: MNM fotóműterem
„A Sorsfordító kiállítás egy újfajta kísérlet, amit egyesíti magában a számítógépes játékok és a virtuális kiállítások vonásait. A teljesen virtuális térbe helyezett kiállítás térbeli bejárhatósága miatt egyrészt olyan kapcsolatokat is fel tud fedni, amelyeket máshogy lehetetlen lenne, másrészt olyan tárgyakat is be tudunk mutatni, amiknek a kölcsönzése lehetetlen volna”
– mondta a bemutatón Tomka Gábor. A Magyar Nemzeti Múzeum tudományos-gyűjteményi főigazgató-helyettese hozzátette, ez egy nagyon úttörő kezdeményezés, kitűnően használható a közoktatásban, hiszen érdekes módon közel tudja vinni a játékosokhoz ezeket a korszakokat.
Az interdiszciplináris kutatócsoport – melynek a Nemzeti Múzeum is tagja – mintegy két évet dolgozott együtt történészekkel, művészettörténészekkel, régészekkel, irodalomtörténészekkel a játék kialakítása során. Arra voltak kíváncsiak, hogy egy 17. századi arisztokrata és egy 18. századi polgári család hogyan küzdött meg a korszakra jellemző helyzetekkel, amikor a család valamelyik tagja meghalt. A készítők arra szerettek volna rámutatni, hogy ebben a helyzetben milyen választási lehetőségek álltak az emberek előtt.
Kép: MNM fotóműterem
„Az eredmények megdöbbentők voltak, milyen gyakran nem az egyedüllétet választották az emberek. A mainál sokkal gyakrabban újraházasodtak, így mozaikcsaládok jöttek létre, mostohatestvérek éltek együtt. A kiállításban azt is szerettük volna megmutatni, hogy a rajzfilmek sugallatával ellentétben ezek a mostohaanyák egyáltalán nem voltak gonoszok, sokszor odaadóan gondoskodtak a gyermekekről”
– mondta Erdélyi Gabriella történész, a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport vezetője, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa.
Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, MTI
