Horvát nyelven, de magyar történész tollából jelent meg a zágrábi Horvát Történeti Intézet Biblioteka Hrvatska povjesnica. Monografije i studije [Horvát Történeti Könyvtár. Monográfiák és tanulmányok] sorozatának legújabb kötete: Molnár Antal, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főigazgató-helyettese, a BTK Történettudományi Intézet igazgatója Zagrebačka biskupija i osmanska Slavonija u 17. stoljeću – Uloga Katoličke crkve u teritorijalnoj integraciji kontinentalne Hrvatske című könyve. A 225 oldalas kiadvány a zágrábi egyházmegye és az oszmán uralom alatti Szlavónia 17. századi történetét ismerteti, valamint feltárja a katolikus egyház szerepét a kontinentális Horvátország területi integrációjában.
A kötet borítója
A kötet egy kettős kutatói érdeklődés és két évtizedes kutatómunka eredménye. Az egyik szálat a magyar katolikus egyházi intézményeknek az oszmán uralom alatti működése, a másikat a magyar és a horvát katolikus egyházi intézményrendszer egymáshoz való viszonya jelentette. Mindkettő elsősorban az önmagán túlmutató tanulságok miatt érdekes. A magyar egyházi intézmények, elsősorban a püspöki helynökök működésének vizsgálata az oszmánok által elfoglalt egyházmegyékben a török–magyar kondomínium, vagyis a magyar rendi struktúrák török uralom alatti működésének alaposabb ismeretéhez járul hozzá. A horvát és a magyar katolikus egyházi intézmények összehasonlításával pedig a horvát nemzeti eszme geneziséhez, a magyarokkal szemben önmagát megfogalmazó horvát nemzettudat kezdeteihez kerülünk közelebb. A két témakör érintkezési felülete, közös metszete a zágrábi püspökök szlavóniai helynökségének históriája, amely a jelzett tanulságokat kontextualizálja, és ezzel új dimenzióba helyezi. Egyrészt kiemeli az oszmán–magyar kondomínium egyedi jellegét, másrészt előrevetíti a horvát etnikai és intézményes expanziót és integrációs törekvéseket Szlavóniában a török kiűzése után.
A szerző egyetemi tanulmányai óta foglalkozik a török uralom alatt élő magyarországi és balkáni katolikus egyház történetével. Első nagyobb szabású kutatási témája, amelyből a doktori értekezése is kinőtt, a Szentszék által közvetlenül irányított missziós intézményrendszer történetének feltárása volt. Ezt tárgyaló monográfiája (Katolikus missziók a hódolt Magyarországon. I.) megjelenése után látott hozzá a magyarországi egyházi intézmények török uralom alatti jelenlétének vizsgálatához, amelynek eredményeit számos tanulmány után öt kötetben tette közzé. Horvát egyháztörténeti kutatásait az elmúlt két évtizedben öt rövidebb zágrábi (2002, 2004, 2008, 2011, 2018) és egy hosszabb római (2007) kutatóút során végezte.
1664–1683. A magyarországi török hódoltság. Forrás: tti.abtk.hu
Az oszmán Magyarországot két (egy magyarországi és egy mediterrán, vagyis római–raguzai–boszniai) irányból megközelítő vizsgálat nehézségei közé tartozott, hogy – bár a missziók után fennmaradt dokumentáció, mindenekelőtt az 1622-ben alapított Propaganda Fide Kongregáció (Sacra Congregatio de Propaganda Fide) szinte hiánytalanul fennmaradt levéltárának anyaga a várakozásokon felül bőséges és egyenletes – a magyarországi egyházmegyék és kolostorok iratanyaga rendkívül szórt és egyenetlen, területenként és intézményenként teljesen másról szól. Molnár Antal az elmúlt két évtizedben a római archívumok mellett valamennyi olyan egyházmegye, káptalan és szerzetesrend levéltárában megfordult, amelyek érintettek voltak a török hódítással kapcsolatban, emellett kutatott számos vármegyei és családi iratgyűjteményben is. Ugyanakkor a levéltári anyag egyenetlenségei pontosan rámutattak a magyarországi török uralom sokszínűségére.
A zágrábi püspökök szlavóniai jogbiztosító törekvéseinek szisztematikus bemutatására eddig nem történt kísérlet, de a jelenség természetesen nem ismeretlen a horvát szakirodalomban, amely nemzetpolitikai okok miatt kiemeltebben foglalkozott a témával, mint a magyar történetírás. A kötet szemléletmódjában szorosan illeszkedik az elmúlt évek magyarországi és horvátországi kutatásainak összehasonlító megközelítéseihez, amelyeket az a felismerés táplált, hogy mindkét ország történetének megértéséhez nélkülözhetetlen a másik múltjának alapos ismerete.
A püspöki vikáriusok működése a szűkebb értelemben vett Magyarországon a magyar államiságot erősítette az oszmán uralom alatt, a Drávától délre pedig jelentős mértékben járult hozzá az egykori Dráván túli magyar vármegyék területének integrációjához a kontinentális Horvátországhoz. Az oszmán uralom alatti területeken megvalósuló, nem csak pusztításban, hanem intézményépítésben is testet öltő magyar és horvát expanzió eredményeinek és korlátainak vizsgálata ebben az összefüggésben válik mindkét nemzet históriájának sorsdöntő fejezetévé, európai kontextusba helyezve pedig fontos új szempontokat nyújt a nemzetközi oszmanisztika számára is.
