Megjelent a Történelmi Szemle legújabb, 2022. évi második száma. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete folyóiratának legújabb kiadásában olvashatunk többek között a magyar szokásjogról, az egyházi személyek részvételéről a magyar országgyűléseken, vagy a paraszti világ különböző tükröződéseiről a vidéki Magyarországon.
TANULMÁNYOK
A magyar szokásjog és a protestáns természetjog magyarul
Tringli István
1565-ben, 1610-ben és 1611-ben egy-egy magyar nyelvű, jogi tárgyú mű jelent meg Debrecenben. Az 1565-ös és az 1611-es könyvek a magyar szokásjog első összefoglalásának, Verbőci István Hármaskönyvének magyar nyelvű fordításai voltak. A 16. században nyomdából kikerült verzió még csak részleges fordítás volt, a majd fél évszázaddal később megjelent azonban már a teljes jogkönyvet adta vissza magyarul. Az 1565-ös munka sok archaikus magyar kifejezést őrzött meg, az 1611-es ennél sokkal modernebb nyelvű volt, pedig valójában csak néhány évtized választotta el őket egymástól: már 1589-ben befejezte a fordító a munkát.
1610-een egy német nyelvű, bibliai szövegeket tartalmazó könyvecskét adtak ki magyarul, amely a korabeli jog kategóriái szerint gyűjtötte össze a szentírási helyeket. A művet egy francia hugenotta jogász, François Ragueau eredetileg latinul készítette, ezt fordították le németre, és innen magyarra. Korábban azonban már elkészült svéd fordítása, amely a svéd törvénykönyv és a városi törvénykönyv állandó kiegészítéseként szolgált egészen 1734-ig. A mű a biblikus természetjog darabjai közé tartozott. Hasonló művet készített korábban Verbőci István is latinul, aki 1524-ben egy tízparancsolatot magyarázó könyvecskét adott ki. Tringli István ezeket a kiadványokat vizsgálja tanulmányában.
Egyháziak a magyar országgyűlések alsótábláján, 1608–1688
Kádár Zsófia
A tanulmány az 1608–1688 közötti magyar országgyűlések alsótábláin szereplő egyháziakról nyújt áttekintést hat témakör mentén: 1. A 16. századi előzmények. 2. Székes- és társaskáptalanok követküldése: a püspöki címmel nem bíró (nagy)prépostok mellett főként oszlopos kanonokokat delegáltak. 3. A személyes meghívóval érkező címzetes apátok és prépostok (15-25 fő). 4. Az alsótáblai klérus létszáma. 5. Diétai helye és tevékenysége, részvétel a Királyi Tábla, a kompilátorok, bizottságok és küldöttségek munkájában, a törvényalkotás folyamatában, háttértárgyalásokon. 6. A pálos, bencés, jezsuita szerzetesi elöljárók jelenléte. 7. Az alsótáblai egyháziak mint a magyarországi egyházi középréteg reprezentatív csoportja.
A PARASZTI VILÁG TÜKRÖZŐDÉSEI
A magyarországi jobbágyfelszabadítás végrehajtása és történészi percepciói
Horváth Gergely Krisztián
A tanulmány első része a jobbágyfelszabadítás történetírói diskurzusait tekinti át. Ahhoz képest, hogy a jobbágyfelszabadítás végrehajtásának lokális vizsgálta csak az 1960-es évek elején kezdődött, az ezt megelőző évtizedekben három markáns narratíva érvényesült. Az 1890-es évektől az 1930-as évekig a történeti összefoglalók amellett érveltek, hogy a jobbágyfelszabadításnak a volt földesurak a nagy vesztesei, a felszabadult jobbágyok pedig a nyertesei. Az 1930-as évek közepén egy évtized hosszan a kiegyensúlyozottság érvényesült: mindkét fél megszenvedte a rendi társadalom felbomlását és a piaci átmenetet. 1945 után, Magyarország szovjetizálásával párhuzamosan, a történelmi materializmus kizárólagosságával a jobbágyfelszabadítás mérlege a parasztok szemszögéből egyértelműen negatív lett. Az 1960-as évek kvantitatív vizsgálatai azután fokozatosan árnyalták e képet, s az 1980-as évekre igazolást nyert, hogy a harmincas évek nemzedékének értékelése alapvetően helyes.
A tanulmány második része kísérletet tesz a kvantitatív vizsgálatok adatainak adatbázisba szervezésére és kiértékelésére. Arra az eredményre jut, hogy jóllehet a vizsgáltba bevont 52 kutatás több mint 2200 településre tartalmaz adatot, ezeknek csak elenyésző része olyan részletes feldolgozás, hogy segítségükkel országos kitekintésben rekonstruálható lenne a jobbágyfelszabadítás mérlege: mennyi termőföld, legelő, rét maradt a volt jobbágyok kezén, s mennyit veszítettek el. A szerző új, regionálisan és társadalomtörténetileg reprezentatív lokális kutatást kezdeményez e kérdés megválaszolására.
Törpebirtokostól az óriás uradalomig
A szerződéses jobbágyság Veszprém, Sopron, Borsod és Bihar vármegyékben
Tompa László
A Mária Terézia-féle úrbérrendezés iratanyaga a kora újkori magyarországi agrárnépesség vizsgálatának egyik legsokoldalúbban használható forrásegyüttese. A kvantitatív jellegű adatokon felül a kérdőpontokra adott válaszok szövegei rávilágítanak a 18. század egyik legjellegzetesebb paraszti csoportja, a szerződéses, contractualista jobbágyok élet- és jogviszonyaira is. Ez a jobbágyi réteg, a korszakban a rendi nemzetből, és így a politikai és gazdasági érdekérvényesítésből kizárt jobbágyságon belül – elméletben – egyedülállóan széles körű és hatékony garanciákkal rendelkezett a hétköznapi gazdálkodásban vele, mellette, néha pedig ellene létező földesúri gazdasággal, illetve magával a földesúrral szemben.
Tompa László a páratlanul gazdag forrásanyagból válogatva négy vármegye (Veszprém, Sopron, Borsod és Bihar) területén, 887 település esetében vizsgálja meg a szerződéses jobbágyi státusz regionális mintázatait, a contractusok szerint adózó parasztság etnikai, társadalmi, vagyoni jellemzőit, valamint a felettük diszponáló földesurak jellegét. Az egyes vármegyéket górcső alá véve a szerző a zsellérség számarányának, a betelepített nemzetiségek arányának, a prevalens birtoklási formáknak, illetve az örökös és szabadmenetelű státusznak a szerződéses viszonnyal való korrelációját is vizsgálja. Az úrbérrendezéskor a lakosság által adott válaszok kvalitatív elemzésével a szerző egyúttal a contractuskötés formai sajátosságait, a különféle típusú szerződéseket rendszerbe foglalva rajzolja ki a jobbágyszerződések „tipológiáját”.
„… mennél több bolondot kell termelni az államnak”. A társadalom alakíthatóságának élettani határai, 1952
Csikós Gábor
A tanulmány a sztálini társadalmi mérnöki munka pszichológiai hatásait vizsgálja az 1950-es évek eleji Magyarországon egy volt börtönigazgató visszaemlékezésein és az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet beteganyagán keresztül. Az élettörténetek olyan patogén tényezőket tárnak fel, mint a túlhajszoltság, az identitás szakadása, a hirtelen társadalmi mobilitás és a mindennapi élet politizálása. A pszichiátriai betegek kisebbségként szerzett tapasztalatai betekintést nyújtanak a többség társadalmon belüli konfliktusaiba is. A tanulmány fontos megállapítása, hogy nemcsak a nyilvánvaló áldozatok mutatták a mentális betegség tüneteit, hanem még a legelőkelőbb helyzetben lévő vezetők is azt tapasztalták, hogy a szovjet voluntarizmus nemcsak gazdasági akadályokba vagy akár társadalmi ellenállásba ütközött, hanem egy elemi korlátba is: saját fizikai és szellemi teljesítőképességük korlátaiba.
A szociális kérdés alakváltozatai. Czettler Jenő mezőgazdasági szociálpolitikai koncepciója
Petrás Éva
Czettler Jenő (1879-1953) neves közgazdász, szociálpolitikus, tudós, konzervatív keresztény párti politikus volt, aki az agrár- és parasztkérdésre szakosodott. A 20. század első évtizedeiben a kérdés szakértőjévé vált, és számos meghatározó politikai és tudományos tisztséget töltött be, ami a II. világháború előtt szakterületének meghatározó alakjává tette. Pályaívének és politikai elkötelezettségének következményeként azonban a Rákosi-korszakban üldöztetés áldozatává vált, és kirakatperét követően a börtönben érte a halál. A tanulmány Czettler életrajzát agrárszociálpolitikai koncepciójának kialakulása szempontjából tárgyalja.
„A vidék a mi terünk”
Egyházpolitikai harc, katolikus társadalomszervezés és a vidék problémái a 19. század végének Magyarországán
Gárdonyi Máté
A 19. század végének egyházpolitikai küzdelmei a magyarországi katolikus egyház számára is időszerűvé tették az államhoz, illetve a társadalomhoz fűződő viszony újragondolását. Így került látótérbe a „földmíves nép”, előbb a politikai katolicizmus lehetséges tömegbázisaként, majd a szociális kezdeményezések egyik célcsoportjaként. Bár nem került sor szakításra az egyházi elit és a liberális politikai elit között, a katolikus társadalomszervezés továbbra is napirenden maradt. Az agrárpolitika terén a birtokos parasztság helyzetének javítását tekintették elsődlegesnek, de kezdett figyelem irányulni az agrárproletariátus problémáira is. Az egyházi sajtóban, köszönhetően mindenekelőtt Prohászka Ottokár munkásságának, teoretikus megalapozást nyert egy új szemlélet az egyház szerepéről a modernizálódó társadalomban. A tanulmány a katolikus társadalomszervezés és a vidék problémáit vizsgálja a 19. század végének Magyarországán.
A Történelmi Szemle 2022. évi második számának tartalomjegyzéke itt tekinthető meg.
